Miért gondolják azt a mai nők, hogy a szoptatás valami földöntúli csoda, és azért, mert egy édesanya szoptatja a gyerekét, attól jobban fog kötődni a gyerek? És miért gondolják, hogy a szoptátás elhagyás után már nem tudnak szeretetben összebújni?

Te ugyanaz a kérdező vagy ,aki nemrég ugyanilyen hosszan taglalta, hogy már nem szeretnél fikázni, de mégis minek rakják el mások a terhes tesztjüket emlékbe? Gondolom azóta sincs gyereked de neked minden fura és szánalmas, ami más anyáknak jó.

Én szoptattam, egy évet, táplálás céljából és számomra nem volt lelkileg megterhelő, mikor végül elválasztottam a lányom, mivel számomra a szoptatás nem egyenlő kötődéssel. Ennek ellenére elfogadom és tiszteletben tartom , hogy valakinek ez sokat jelent lelkileg. Ha valakinek ez fontos, akkor az nekem miért kéne fájjon? Mindenki igyekszik a lehető legjobb anyja lenni a gyerekének, ezt kéne sok más anyákra fújó nőnek megértenie. Ő így tudja csinálni, ő ettől erzi, hogy jó anya, hogy Jól szereti a gyereket. Ennyi ezt neked vagy nekem nem kell megérteni elég ha van annyi tisztelet bennünk , hogy elfogadjuk

Remélem, hogy elmondhatom majd, hogy 3 éven túl is szoptatok.... (csak hogy megpukkadj ;))

Első gyereknél nem jött össze, hiába kínlódtunk. Második gyereknél még jobban küzdöttem és szerencsére a gyerek is együttműködő volt, jó volt a technikája és küzdött a tejért. Igen, mondhatjuk, hogy "földöntúli csodaként" élem meg, hogy őt tudtam anyatejjel táplálni és nem csak pár hét adatott meg. Jó érzéssel tölt el, szeretek szoptatni, nem fáj (elsőnél fájt), nem volt soha nellgyulladásom vagy egyéb kellemetlenség.

Kíváncsi vagyok, hogy eljön-e az a pont, amikor a hátam közepére kívánom, mert jelenleg el se tudom képzelni. Most 1,5 éves.

Na köss belém, nem érdekel! ;)

Nekem rosszul esik, hogy a kötődéssel teszik egyenlővé a szoptatást. Mikor tápszerrel etetem a fiam, és simogatom a homlokát, és ő is simogat engem, nekem meg majd elolvad a szívem, az mi, ha nem kötődés?

Én ebben az egész szoptatás kérdésben csak azt nem szeretem, (TISZTELET A KIVÉTELNEK, NEM MINDENKI ILYEN!) hogy aki nem képes vagy más módját választja az etetésnek, az le van nézve, és olyan marha büszkék magukra, hogy legszívesebben az önelégült arcukba lépnék. Nagyon jó dolog az anyatej, de ugyanilyen jó dolog nem ehenhalni hagyni a gyereket, meg nem mártírkodni ha nem szereti valaki csinálni.

Azokat se bírom, akik kb varázsszernek tekintik, ha a babának be van gyulladva a füle, egy csepp bele és meggyógyul. Aham, ez tej! A bacik jakuzzija. Ne csepegtessük már mindenhova, nem mennyei manna.

Miért?

Mert az. Egy csoda. Örülök hogy lehet benne részem. Nem volt könnyű, elsőre nem sikerült. Nagyobbikom 4 hónaposan tápszeres lett. Kisebbik 2 éves, még szoptatom.

Egyébként nyilván szoptatás nélkül is lehet szoros kötődés, de egy jó alap.

És nyilván a szoptatás befejeztével se szűnik meg a szeretet, hülyeség is feltételezni, de egy másfajta intimitás, mint amikor az üveget meglátva csápol boldogan.

Ugyanazért amiért a szülésre is úgy készülnek mint valami beavatási szertartásra

Egyszerűen kivesztek a szertartások az életben, a pszichológia az új vallás, és az emberek szívesen foglalkoznak magukkal meg az olyan dolgokkal ahol magukkal telnek el.

Szerintem is fura hogy manapsag ennyire rakattannak egyesek a szoptatásra.

Sztem meg maganugy mit foglalkozol veluk? Mindenki a legjobb tudasa szerint neveli, eteti, oltozteti, szereti a gyerket! Hagyjuk mar beken egymast, torodj a sajat dolgoddal!

Vszimu amugy igy alakultak a dolgok az ilyen csaladoknal! Es akk mi vam? Teged ez mieet bant? En meg ezt nem ertem, hogy minek foglalkozol Te masokkal?

Kérdező én totálisan veled értek egyet.

Nekem amikor a fiam megszületett, akkor megfogadtam, max 1 évig szeretném szoptatni. Fiam tök partner is volt benn, tök hamar és tök jól ment a hozzátáplálás. 10hósan már csak komfortból cicizett. Ezzel még egy darabig nem is lett volna bajom, ha ezt nem éjjel teszi. Nappal egyáltalán nem igényelte, éjjel vagy 5-7x keltünk. Ezt egy éven keresztül. Én olyan szinten kikészültem ebben testileg, lelkileg, elmondani nem tudom. De az 1 évig, amit kitűztem célul, addig kitartottam. Onnantól nem volt az az isten, hogy újra mellre rakjam. Sosem gyulladt be, sosem volt véres, sosem fájt, de az, hogy zombiként éltem az utolsó hónapokat, az szerintem durvább volt.

Így leszoktattam. Szerintem egy gyereknek sokkal nagyobb szüksége van egy szerető, kiegyensúlyozott anyára, mint arra, hogy cicizhessen (nálunk ezt a cumi váltotta fel, 1000x jobban élvezi).

Emellett amíg baba, jó dolog a szoptatás. De 1évesen a fiam már nem úgy nézett ki, mint egy baba, hanem már gyerek formája volt (itt gondolok a testének arányosságára). Na nekem már egy gyerek szoptatása nem fért bele, ezért meg lehet kövezni.

Nálunk a védőnő ilyen beszűkült látókörű. Én a háziorvossal beszéltem meg mindig is a gyerek dolgait, vele nem lehetett. A háziorvos javaslatára kezdtük el 4hósan a hozzátáplálást. Mikor ezt a védőnőnek elmondtam, a gyámügyet akarta rámhívni, mert a gyerek 1éves koráig csak szopjon. Normális?! Amikor a who meg a brit tudósok meg mindenki a 6hónapot szajkózza, ő 1 évet... mondjuk engem hidegen hagyott a monológja.

Na aztán 1éves státuszon kérdezte, szopik a gyerek még, igaz? Mondtam 2 hete nem. Na ott átment sárkányba. Ami ordítást, mocskolódáat leművelt, na ott elpattant az én agyam is.

Mert nekem kutya kötelességem a gyerekemet szoptatni, addig ameddig igényli. Ha nem tudom ezt elfogadni, minek vállaltam gyereket?! Ha kell, még 4évesen is adhatnám neki. Meg azt helyezem előtérbe, hogy én jobban érezzem magam? Nekem most nem az egészségem a fontos, hanem a szoptatás. Nembaj, ha beledöglök, szoptatni KELL....

na szerinted?

"Baránőm" fiam 1héttel idősebb mint az én fiam. 20hósak. Ha mi elmegyünk valahova, a gyerek éhes nincs problémám, mert bármit tudok neki adni, simán eszik étterembe, simán beéri egy kiflivel a boltba, stb.

Barátnőm fia a mai napig 90%ban cicizik. Ha az anyja nem ad neki, képes és akár a bolt közepén letépi róla a ruhát. Multkor együtt voltunk bevásárolni, kajak nekem volt gáz. Azért egy 20hós gyerek elég erős már, ott ütötte verte az auchan közepén az anyját, tépte le a pulóverét, és ordított, hogy cici cici. Na nekek ez nem hiányzik. Nem tudnak sehova elmenni kb, mert a gyerek nem eszik meg semmit, fél óránként szoptatni kell. De barátnőm váltig állítja ez a jó, mert ettől lesz jobb a kapcsolatuk.

Ettől? Hogy a gyerek üti-vágja ha nem kapja meg?

Mi a fiammal elnondani nem tudom mennyit ölelkezünk. Jéték közben is feláll, kiszalad hozzám a konyhába, ad egy puszit, azt fut vissza játszani. Ez mi ha nem kötődés? Pedig 8hónapja a melleim se látta...

Vagy van egy csaj itt a környékünkön. 5éves ovis a fia. A mai napig, minden reggel az oviba átöltözteti, majd megszoptatja. Csak úgy hajlandó a gyerek bemenni a caoportba. Ha megy érte az anyja, az az első, hogy cicit elő, mert addig nem megy haza a gyerek. Ez már szerintem beteges.

Nálunk a védőnő nyomatja ezt 1000%on, miatta alakult ez ki pár emberben.

Szép dolog a szoptatás, imádtam én is. Féreértés ne essen. De van egy határ.

19, te egyértelműen egy troll vagy.

Ennyi szélsőséget egy kommentben. Nagyon túltoltad.

Nekem egyébként pont a tápszeres gyerekem volt az, aki semmit se volt hajlandó enni. 1,5 évesen is csak kóstolgatott (azóta is fényevő).

Szoptatott testvére 10 hónaposan már felnőtt módjára evett, mindent darabosan, pedig BLW-vel kezdtünk megvárva az ülni tudást (8 hónaposan). Mellette szoptattam továbbra is, mert igényelte. De soha nem produkált cirkuszt nyilvánosan érte. Az nem a szoptatással függ össze, hanem a neveléssel.