Rossz anya leszek, ha 11 hetes terhesen még nem érzek földöntúli boldogságot és szerelmet, ha a babámra gondolok?

Miért mások mondják meg, hogy neked mit kellene érezned?

A te tested, a te életed, a te érzéseid! Úgy jó, ahogy van! Engedd el az elvárásokat, mert csak egyre több lesz belőle idővel! Magatokkal foglalkozz, ne másokkal!

Èn még a szülés után hónapokkal sem èreztem egyiknél sem

Szerintem amúgy is sokan csak bekamuzzák ezt

Ettol nem rossz anya vagy hanem aggodsz a babad egeszsege miatt. Ez termeszetes probalj megnyugodni es gondolkoz pozitivan.

En az elejen vagyok a terhessegnek es en is sokszor gorcsolok.

Én a 25. heti baba mozi után éreztem először, hogy tudatosul, várandós vagyok és babánk lesz.

Őszintén nekem is kellett pár hónap, mint ahogy az előző is írja - nekem sem volt egyből szerelem. Talán a 3-4 hónapra alakult ki a teljes kötődés. Nagyon furcsa, de ha utána olvasol, igen gyakori dolog.

Imádtam, óvtam, szeretgettem, de az az őrjítő szerelem nem alakult ki az elején.

A babavárás ideje alatt az aggódásé a főszerep, ez másnál is így van. Nem tudod, mi miért történik, szorongsz, hogy minden rendben van-e a picivel,többször gyötörnek rosszullétek, a végén ormótlannak érzed magad és 5 percenként jársz pisilni = ezek mind a terhesség tünetei. Ezért hívják "más"állapotnak.

Ha terveztétek, akkor biztosan jó helyre érkezik hozzátok. Nem lesz semmi baj, nagyon fogod szeretni!

Jó babavárást és könnyű szülést kívánok neked!

Teljesen természetes, amit érzel. Én egész sokáig nem éreztem azt a kitörő örömöt, földöntúli érzést, amiről olyan sokan beszámolnak, hogy anyák lesznek, csodalatos, hogy egy élet növekszik bennük stb. Persze őrültem nagyon, de nem fogtam fel, éltem az addigi kis életem tovább, persze jobban figyelve magunkra. Nekünk is tervezett baba, nagyon várjuk, szeretjük már most, ha valami felmerült a terhesség alatt, rohantunk, ha baj volt, de nem tudatosult bennem nagyon sokaig ez az egész. Azt hiszem csak a huszonvalahanyadik hét környékén, amikor szülés videókat néztem a neten idegenekrol, akkor éreztem először, hogy ez milyen csodálatos, kézben akarom már fogni, pedig addig meg sem hatott az ilyen. Most pedig a 36. Hetet taposva minden vagyam, nagyon sokszor elképzelem, milyen lesz, ha kibújik, és eloszor rám teszik, ferjem meglátja, együtt ateljuk, most is küszködom a konnyeimmel, annyira várom. Úgy gondolom, erre van a 9 hónap, hogy a baba mellett az anya lelke is felkészüljön, megerjen erre az egészre. Úgyhogy ne izgulj, ez egy folyamat, a végére már teljesen máshogy fogsz érezni. 🙂

36 hkm

Tudjátok mi az érdekes? Kezembe került egy könyv a 80`-as évekből, amiben a magzat fejlődésről és a szülésről ínak.

És feketén fehéren le van benne írva, hogy a szülés után kicsi rá az esély hogy azonnali kötődés és földöntúli szeretet alakuljon ki. Mert ennek is idő kell.

Bennem meg felmerül a kérdés, hogy ha ez már akkor világos volt, akkor később miért kopott ez ki a köztudatból? És miért került az a köztudatba, hogy az állapotosság csupa boldogság, szülés után meg minden esetben szerelem első látásra? És aztán sorra érzi magát rossz anyának mindenki, aki nem azonnal érzi ezt... mikor 30-40 éve is tudták, hogy ez tök normális ha idő kell.