Nem fogok szoptatni, de fejni szeretnek, tudnátok tanácsot adni?

Ha nekem szólt az, hogy fogjam vissza magam, vagy hogy biztos lenézem a lombikbabákat, akkor ezek mind súlyos tévedések. Nem igen hinném, hogy tahóság rámutatni, hogy a gyerek számára előnyösebb, ha inkább újragondolja a kérdező a terveit, főleg hogy mimtha azt is írta volna (most már elolvastam a többi kommentet is), hogy tervezi megpróbálni.

Na, de én ilyen marhaságokkal nem foglalkozom, mert a kérdező segítséget kért, én pedig szintén igyekszem adni neki, nem pedig vagdalkozni.

Kerdező, nagyon ajánlom neked a La Leche Lige letölthető Szoptatós füzetét, mert ebben szó esik a hatékony fejésről, de közben sok mindent megtudhatsz megbízható szakmai forrásból ennek az egész szoptatás dolognak a lényegéről. Ezeket az ismereteket akkor is fel tudod használni, ha mégis a fejésnél maradsz, például megtanulod felismerni a babádon a korai éhségjeleket, ilyesmik. Ahhoz, hogy felelős döntést hozz, tenyleg javaslom, hogy tisztába gyere azzal, hogy melyik választásodnak milyen tényszerű, fiziológiás következményei vannak. Egy IBCLC szoptatási tanácsadó hitelesen tud információkhoz juttatni, javaslom, hogy keress majd fel egyet, a fejésben is profibban tudnak segíteni, mint itt írásban bárki.

Ugyanabban a cipőben járunk. Én is undorodtam a gondolatától is. A hideg rázott. Senkinek se mertem elmondani, féltem, hogy mit gondolnak, mit mondanak, inkább magamban rágódtam rajta. Aztán szülés után a szülésznő se szó se beszed, kérdés nélkül rátette a gyereket a mellemre, én köpni nyelni nem tudtam kb. Viszont annyira teljesen más volt mint amit vártam. Valahogy fejben máshogy álltam hozzá. Szerencsém volt, gyorsan megtanultuk, hamar és sokat szopizott a babám,se fájdalom, se gyulladás, végül 11 hónapig szoptattam.

Most eltelt 7 év, megint terhes vagyok, és már most azon agyalok hogyan ússzam meg a szoptatást. Úgyhogy teljesen megértelek. Egyszerűen undorítónak tálalom hogy nekem mint anyának magyarázkodnom kell emiatt, szégyenkeznem, szar anyának érezni magam ,mikor még meg se született a gyerek. A barátnőmnek pszichiátertől kellett papirt vinni a szülésre, hogy alkalmatlan rá, hagyják őt békén a kórházban, így írta fel neki az orvos az apasztó gyógyszert, de amit ott bent kapott a kórházban emiatt, azt nem kívánom senkinek. Nem normális dolog.

Szóval nem tudom. Én a kórházban mindenképp csinálom, aztán majd meglátom hogy alakul. Itthon már nem fogom erőltetni, ha úgy érzem majd lelkifurdalás nélkül adom a tápszert. Aztán az is lehet, hogy máshogy alakul, és megint szeretni fogom.

Azt meg csak úgy hozzáteszem, hogy az oviban kb nekem volt a legbetegesebb gyerekem. 3 évig havonta egyszer biztos táppénzen voltam vele. Míg a tápszeres babák közül sok szinte sose hiányzott. Úgyhogy gyerekfüggő ez is.