Anyák! Ti éreztétek már úgy, hogy tehetetlenek vagytok? Mármint ha a gyereketek megállíthatatlanul rosszalkodik és sehogy sem tudtok hatni rá?

Jajj,hát mi a barátnőmmel a holdra készülünk száműzettni magunkat ezmiatt.3,5 és 1,5 éves fiaim vannak.És úton a kistesó.

Kisgyermeknevelő a szakmám,lefoglalok 12-20 gyereket,meg el is altatom Őket a sajátjaimat képtelen vagyok kordában tartani.Ha a nagy nincs oviba katasztrófa van.A szobai kisasztalon ugrálnak,táncolnak.Ágyneműt dobálnak.Még ebédet próbálok varázsolni az összes játékot kiborítják a dobozokból....a nagy elcsente egyszer az ollót szétvagdosott vele mindent.Lyukakat furkáltak a falba.A fal tiszta firka...stb stb.

Praktikák:Minden játék a szekrény tetején van,ami dobozban van és kiborítható lenne.Három bunkert csináltunk nekik,kettő a szekrény alsó polca egy a járókából készült.A nagyot igyekszem bevonni a főzésbe,mosogatásba,ezt suereti.A munkafolyamatok közt kártyázok a nagyal egyett vagy memorizunk,ilyesmi.De így is soat kiabálok sajnos...

Egy gyerek otthon otthonosan érzi magukat, nincsenek annyira lekötve sem, mert azert egy szülőnek több is a dolga gyerek mellett, ezért engedik el jobban magukat.

Te sem ugy viselkedsz a munkahelyen mint otthon.

Nem kéne a szuloi es intezetis nevelést hasonlitgatni.

*a gyerekek

A kérdésre pedig, engem az csinál ki ujabban, hogy amig en itthon szivesebben ülnék es pihennék, gyerekkel mindig pattogni kell valahova, kulonben megőrülnek 4 fal között

Egy kertes ház kincset ér

Utolsó:

Itt arc meg név nélkül elő lehet adni a tökéletességet, a rózsaszín cukormázt piros szalaggal átkötve. Néha olyan hitelesek, hogy még saját maguk is elhiszik.... 😂