Anyák! Ti éreztétek már úgy, hogy tehetetlenek vagytok? Mármint ha a gyereketek megállíthatatlanul rosszalkodik és sehogy sem tudtok hatni rá?

Igen.az ilyeneket már nem "ráhatással"oldom meg, hanem kicselezem.

Pl ha fejen álltam is, akkor is kipakolta a hűtőt. Nem egyszer úsztunk levesben, olajban, tejben, én meg az őrület határán.

Előbbre hoztam a vacsoraidőt és gyermekzáras lett a hűtő.

1-es akkor mégis mit keresel itt?!Imádom az ilyen anyukákat.

Igen kérdező én sokszor érzem így.Nekem 2eves és igen meggyűlik a bajom néha és tehetetlennek érzem magam.Egy két éves nem érti meg a büntetést és az ok-okozat dolgokat.

Sztorik:Ne rohanj el,mert nem tudok folyton utánad rohanni

Ne dobald a homokot a többi gyerekre

Ne boritsd ki a lisztet,cukrot...Stb

Ne lépj bele a sárba

Ilyenkor mindig elhozom v befejeztem vele az adott tevékenységet,elmondom h miért nem szabad.Persze sosem fejezi be 100x is tovább csinalja

Én is éreztem magam tehetetlennek. De ez főleg a fáradtság és túlterheltség miatt volt. Mi rengeteg gyerekzárat tettünk fel a lakásban, időnként elvitte anyu néhány órára magához, és nekünk bevált a csana is. Így kicsit tehermentesítve lettem.

Érdemes segítséget kérni. Én is csak a legkisebb esetében fordultam máshoz segítségért. De már zombi voltam. Azóta bánom, hogy nem léptem előbb. Egy nagycsaládos anya.

KB mindennap😃 Van egy 3 évesem és egy 4 hónaposom, a nagyobbik nem ovis még. Történetet így a bőség zavarában most nem tudok, inkább azt írom le, h mi lazít: elengedem, ami nem fontos. Pl dühített, h a kislányom leszedett minden ágyneműt a beágyazott ágyáról, merth ő homokvárat épít. Sokszor egymás után már idegesített, végül arra gondoltam, oké, legyen kompromisszum, és megmondtam, h mindegyikkel játszhat csak a rózsaszín takarót ne vegye le, azt macerás visszaigazgatni. És betartitta. És olyan bájos volt ahogy ült a " homokvárában", h másnap amikor megint békén hagyta a rózsaszín takarót, bementem és szóltam neki, h nyugodtan játsszon azzal is. Mert basszus ez csak egy takaró, neki meg egy gyerekkora van. A másik, h nem érdekel, ha koszos lesz a ruhája. Túrtam neki ötszáz ft- ért egy esőgatyót, van gumicsizmája, nafyon- nagyon szeret a pocsolyákba ugrálni, vagy elfeküdni a homokban...mikor, ha nem mist? Hát nem? Olvastam egyszer arról, h egy nap hány tiltást kap egy gyerek, ijesztően sokat, százat is akár. Ne tedd le, ne vedd fel, ne öntsd ki, ne tépd szét, mondtam, h ne tépd szééééét...szeremcsétlennek ebből áll a napja, ahelyett, h csak azt tilranánk ami valóban tiltandó, mittudomén konnektorba nyúlkálás, a többiben meg lehetőséget teremtenénk vmi kompromisszumra.

Mindjuk attól mág a dackorszak az dackorszak...sokszor érzem magam tehetetlennek, sokszor veszítem el a fejem, nem tudok elég türelmes, játékos, ésatöbbi lenni, de ehhez önmagában a dackorszakos gyerek kevés, kell hozzá fáradtság, feszültség, aggodalom a kicsi miatt...

Kisfiam harom eves koraban volt egy harom honapos idoszak. Az elso ket gyerekem nem csinalt hasonlo dolgokat sem.

Nem akart oltozni, folyton az apjaval akart lenni. Lehetetlen dolgok miatt visitott.