Ha a kisgyerek rosszalkodik a boltban, kiabálsz vele?

Nem, gyerekkel értelmes ember NEM kiabál.

Ha rosszalodik, akkor rászólok, ha nem hagyja abba, akkor a lehetö leggyorsabban befejezem a bevásárlást és hazamegyek vele.

Nekem még nincs saját gyerekem, de gyakran viszem el magammal a nővéremék kislányát ide, oda. Igaz elég élénk kis csaj, alaposan oda kell rá figyelni. Tesómék sokat kiabálnak vele ha rosszalkodik, meg minden. Én kisgyerek korom óta tudom hogy ez nem megoldás, mert mi féltestvérek vagyunk és mindkettőnket máshogy neveltek, ilyen idős korunkban, és én inkább a türelemre figyelek oda.

Na most ugye ha a kis csaj elkezd picit hisztizni hogy neki ez kell meg az kell, akkor nem engedek neki és nem veszem meg. Jó persze ha pici kedveskedés kell neki, csokika, vagy üdítő megkapja, nyilván de van egy határ amit nem engedek feljebb vinni, mivel nevelés alatt van, és én azért nem szeretek beleszólni más nevelésébe, csak azért tudja jól a gyerek hogy nálam mi az ami megengedhető és mi nem.

Tehát például a gyerek nagyon hisztis, nővérem meg türelmetlen, mindig ha mennek egy boltba, a gyerek mindig kap egy kindertojást hogy ne hisztizzen. meg persze üdítőt stb... Amikor ezt nálam eljátssza akkor azért nem hagyom annyiba, én megmondom neki hogy vagy ez lesz, vagy az. Ha hisztizik akkor nem veszem őt észre mert ilyenkor magukra hívják fel a figyelmet, én akkor nem veszek róla tudomást, megyek mellette és ennyi, persze figyelek rá a szemem sarkából hogy azért butaságot ne csináljon, de ha nagyon nagy gáz van akkor picit jobban megfogom a kezét és megmondom neki szigorúan hogy ezt nem szabad, ez nem jó.

A nővérem mindig hív engem vásárolni hogy addig figyeljek a gyerekre, mert ha velem van akkor egész nyugodt, de ha a nővéremékkel akkor egy igazi rosszcsont a kis hölgy.

Sokszor ha a barátnőm megy el velük, de én nem mert nem érek rá, akkor is próbálkozik, de a barátnőm szintén tőlem tanulta ezeket a módszereket és akkor a kis csaj magához kap ha valami rosszat csinál akkor mi lesz.

Persze hiába magyarázom nővéremnek, nem fogja fel. De a lényeg az hogy nem szabad hagyni hogy felhívja magára a figyelmet, idővel lefog nyugodni, lehet sírni, meg hisztizni fog, amit nem lehet bírni, mert ehhez végtelen türelem kell, ami sajnos nálam sem olyan végtelen. De ez sajnos ezzel jár.

Türelmesnek kell lenni, szigorúnak és nem szabad hagyni hogy felhívja magára a figyelmet, mert akkor hiszti sem, lesz és felfogja hogy ez így nem jó. Ha jót csinál persze dicsérni kell,, meg biztatni ez is fontos ebbe.

Leszögezem még nem vagyok szülő, de régebben sokat olvastam erről, meg ugye a volt barátnőm 16 évesen szült és sokszor részt vettem az ő gyereknevelésébe is, tőle tanultam sok mindent amikor a fiát nevelte.

Az utolsó nagyon jót írt,a következetesség fontos ,még valamivel kiegészíteném: a HUMOR :D Én mindig próbáltam humorosra fogni ezeket a hisztis-földhözcsapkodós kitöréseket,főleg ha orbitális nagy baromság miatt,például megkérdezem melyik pólót vegyük fel,kiválaszt egyet aztán ordít,hogy miért azt adtam rá én ,a gonosz boszorkány :D

Otthon (boltban azért nem merném :D:D) még utánozni is szoktam ,ilyenkor mindig meglepődik,és abbhagyja :D

Életkori sajátosság,kinövik ha nem szentel túl nagy figyelmet hiszti közben az ember nekik! de azért aranyosak /viccesek még ha idegtépő is:)