Anyás időszakot mindig követi az apás időszak kisgyermekeknél?

Ez nagyban függ a szülők természetétől, és a gyerekhez fűződő kapcsoltatából.

De ha azt feltételezzük, hogy "normális" családról van szó (egyik szülő sem alkholista, agresszív, stb.), akkor az első 6-8 hónapban inkább anyás a gyerek, ami teljesen érthető. (Egész nap az anya van a gyermekkel, ő látja el, ő szoptatja, ő jelenti a fizikai-lelki biztonságot a babának.)

Utána a gyerek elkezd nyitni az apa felé is. Az a gyermek természetén, személyiségén is múlik, hogy apásabb lesz, vagy sem. De tény, hogy egy időben jobban "húz" az apához a gyerek, mert az anya az, aki rászól, aki rendszabályozza, fegyelmezi a gyereket ha rosszalkodik, az apa meg engedékenyebb, játékosabb.

Én ovis koromban voltam nagyon apás. Ha apa jött értem, az ünnep volt. De ő rengeteget dolgozott, ritkán ért rá, viszont, ha ráért, nagyon jó volt, még ha csak szereltünk is együtt, mert csinálnia kellett valamit. Mindig megengedte, hogy én is bütyköljek, anya meg a széltől is óvott. Szerintem sikítófrászt kapott volna, ha meglátta volna, hogy 5-6 évesen 100-as szögeket vertem be egy fadarabba kalapáccsal, vagy hogy én is néztem szemüvegen keresztül, hogy apa hogyan hegeszt. Meg még forraszthattam is. Persze csak úgy, hogy fogtam a pákát, apa meg a kezemet fogta pákástól, szóval ő se volt hülye, vigyázott rám. De én nagyon szerettem az ilyeneket. Aztán persze volt, hogy anya kérdezte, hogy mit süssön és egy hétig rántott húst ettünk, akkor meg őt imádtam. Szóval tényleg eléggé váltakozó volt, de ez nagyon sokáig így volt. Egyszer apát imádtam, máskor meg anyát. Mert persze minden szülő csinál néha olyat, ami miatt kiesik a gyerek kegyeiből, vagy amiért jobban bevágódik, mint a másik (még, ha nem is tudatosan).

A bátyám viszont nagyon anyás volt végig. Apát is szereti, de ő félénk, visszahúzódó fiú volt, nem az a barkácsolós. Ő anya szoknyája mellett maradt a középsuliig. Ott meg már anya ciki volt, úgyhogy "le lett építve". De azért még most is anya a kedvenc neki, apával nem igazán tudnak mit kezdeni egymással. Én mindkettejükkel jól kijövök. Persze a bátyám sincs összeveszve apával, csak az ő kapcsolatuk másmilyen. 26N

Alapból igen. Kb. másfél-két éves kortól a gyerek fogkozatosan leválik az anyjától és a Világ felé fordul, ilyenkor jelenik meg az apás oldal is.

Akkor van kivétel, ha az anya nem engedi leválni a gyereket, ha rátekeredik-rátapad, vagy ha az apa elutasítja (érzelmileg) a kicsit. Az utóbbi esetben is keresni fog a gyerek magának egy pót-apát, a személyiség normális érése miatt (apakép).

Habitustól is függ (egy félénk kisgyerek hamarabb lesz anyás, mint apás, kivével ha az apja a félénk nem az anyja), ill. attól, hogy mennyire hasonló a szülőjéhez - pl. habitusban, ami örökletes.

Nincs ilyen, hogy egyszer az anya, egyszer meg az apa, hacsak nincsen valami kiváltó ok. Nálunk úgy van( két fiú) mindíg az anya, de ha nincs más akkor az apa is. Később lazult a mindíg az anya, de sohasem lett csak az apa. Mellesleg a lánygyerek az apás, a fiugyerek az anyás.

Egy apa, két fiú, 5 unoka, 0 válás, összetartó család.

3.5 eves a fiam, kb.2eve apas.

olyan szinten, hogy ha valami baja van, beteg, kell valami, rosszat almodik akkor mindig az apahoz megy.

Igaz az apa furdette, altatta 4napos kora ota a mai napig.

Pedig az anya is ugyan ugy sokat van vele jatszik vele stb.