Nektek is volt már olyan, hogy nehezen hevertetek ki egy rossz időszakot?

A negatív gondolataidat csak te tudod elűzni, ha nagyon nem megy, kérhetsz segítséget szakembertől.

Nekem úgy volt, hogy elértem a "mélypontra", szembesültem azzal, mennyire bezárkóztam, ez így nem mehet tovább. Az elejétől kezdve tudtam, hogy nem csinálom jól a dolgokat, de jólesett az önsajnálat, sőt még én voltam megsértődve, hogy "lekoptak" az emberek, hogy engem soha senki nem hív meg sehova (pl. kollegák, akikkel remekül együtt tudunk dolgozni, néha-néha összeülnek "kötetlen egyeztetésre" - mert a melóhelyen van kötelező egyeztetés-, engem egy idő után kihagytak a köremailből).

Viszont csodálatos érzés, hogy szinte azonnal visszafogadtak mind a baráti, mind a rokoni, mind a már említett kollegális körökbe. Nem érte meg bezárkózni, akik megbántottak nem is tudták, hogy én hogy szenvedtem, ők élték a saját életüket, az egész hülyeségem csak nekem fájt. Másfél évet elcsesztem a saját életemből, csak az enyémből.

Habár nem dohányzom, szerintem ez olyan erős elhatározás, mint egyik napról a másikra feladni egy rossz szokást: egy reggel felkelsz, elhatározod, hogy ennyi volt, elég volt, mától normális életet élsz.