Ha kisgyereket baleset ér, hogy viszonyulnak az emberek az anyához?

Maximum akkor van hibás, ha egyedül hagyták, felügyelet nélkül.

De az ilyesmi sajnos bármikor megtörténhet, az anyuka egy pillanatra félrenéz, a gyerek meg már az úton...nem lehet minden percben, minden másodpercben figyelni sajnos.

Az anya a felelős, de hogy hibás-e? Egy ilyen kisgyerek kiszámíthatatlan, hirtelen kitépi magát az anya kezéből és kész a baj. Gondolom az autós is felelős, de ő sem tudott megállni. Ez elég nagy szerencsétlenség. Sajnos a 2-3 évesek elég megbízhatatlanok, de nem lehet őket pórázon tartani, hogy biztos ne történjen baj és nem lehet 24 órát feszülten figyelni.

Ha nem is mondják ki, tuti mindenki hibáztatja az anyát annak ellenére, hogy ez bárkivel!! megtörténhet, én is kaptam már el a gyereket, mert gondolt egyet és el akart rohanni.

Az kisgyerekre kb. a nap 24 órájában figyelni kell. De ezt könnyű mondani, elég ha kb. egyetlen egyszer 2 másodpercre máshova néz az anyuka. Bármikor bármi megtörténhet, én nem hibáztatom.

A kisfiamat folyamatosan tanítjuk már most a közlekedési szabályokra. Ügyesen tudja, hogy zebrán kell átmenni, körül kell nézni..stb. Nagyon ügyes. De ha meglát egy macskát bárhol, szerintem még a kamion elé is kifutna, hogy elsiccelhesse. Igyekszek mindig figyelni rá, de bele sem merek gondolni, hogy elég lenne, ha egyszer elvonná valami a figyelmemet.

Ugynaúgy ahogy az apjához.

Baleset, a legtöbb esetben megakadályozhatatlan.

Bárkinél előfordulhat, hogy kirántja a kezét, vagy épp egy pillanatra elengeded, amíg a táskádbanyúlsz...

Nem lehet senkit hibáztatni.

Egyszerüen sajnálod, és bízol benne, hogy fel tudják dolgozni, amennyire lehet, és nem élnek tovább önváddal, vagy a másik vádjával (mint egy mai kérdésben lévő anyika a párjával)

Ismerek sajnos olyat, ahol a 6 éves kislány a kamionnal takákozott:( ő a kis barátnőm volt, ezelőtt 20 évvel:(

25 éves srác vezetett, nem itéltek el, de azőta nem "embe"r, ő nem tudta feldolgozni.

Szerintem az emberek többsége sajnálja az ilyen szülőt..,

Ui

A nagyim nővérét épp 2 évesen a lovaskocsi ütötte el....ő örökre elaludt..

Ez a kisfiú legalább él.

Szerintem is, sajnos esély mindig van balesetre.

Én pl. mikor anyám elfordult pár másodpercre, egyben nyeltem le a túró rudit 1,5 évesen. Majdnem megfulladtam, de anyu megmentett. Na most ezt pl. ki gondolta volna, hogy már félre sem nézhet, mert a túró rudi is veszélyes. Pedig nem is apró tárgy, még ehető is.

A gyerekek hihetetlen meglepő dolgokra képesek, egyszerűen képtelenség mindenre felkészülni, mert akkor egy steril, bekamerázott gumiszobába kéne zárni őket, az meg ugye nem igazán nyerő.

De nézzük a jó oldalát, életben maradt és így is élhet teljes életet a gyerek, ettől még lehet boldog. Sokan élnek így, és megnősülnek, családot alapítanak, dolgoznak. Aztán lehet odáig fejlődik a tudomány, hogy sikerül megoldást találni erre és tud majd járni is.

Tapasztalatom szerint egy normális közösségben sok segítséget is kapnak az ilyen emberek, és szinte teljesen be tudnak illeszkedni.

A legjobb egyébként ha segítünk, de nem éreztetünk sajnálatot vagy egyéb negatív érzelmet, hanem velünk egyenlő emberként kezeljük mind a szülőt, mind a gyereket. Mintha "semmi sem történt" volna, mert akkor ők is könnyebben beilleszkednek, feldolgozzák a dolgot. Nem érzik, hogy mások. A túlzott mértékű megkülönböztetés sem negatív sem pozitív irányban nem szerencsés és nem is szükséges. Ilyenkor inkább sajnálnám a szülőt, hiszen nyilván nem akart rosszat a saját gyerekének. De inkább nem kezdem sajnálni, mert ettől aztán biztosan egész életében lelkifurdalása lenne. Ezzel amúgy sem lennénk előrébb, hogy mindenki sajnálkozik. Én nem gondolok semmit, csak tudomásul veszem és kész, ettől még ők is csak olyan emberek mint mi, ezért nyilván őket is érhetik balesetek, hibázhatnak ők is.