Mennyire vagyunk kötelesek elviselni egy szomszédban lévő autista gyerek ordítozását?

Nálunk a szomszédban 2 egészséges gyerek van csak ez egyik borzalom hogy milyen hisztis, tavaly nyáron naponta minimum fél órát ment a torka szakadtából sikítás hogy "ANYAAAAA!!!!!". Élmény volt de még mindig megy bár mostanában inkább a másik szomszédban kiabálnak egymással.

Úgy tudom semmit sem lehet tenni, ez nem kutya hogy azt mondd a lakónak hogy távolítsa el.

Forduljatok a gyermekvédelemhez. Biztosan megkapja az autista gyermek a megfelelő fejlesztést, foglalkozást?

Lehet, hogy igen, és akkor nincs mit tenni, el lehet költözni, vagy reménykedni, hogy idővel fejlődik, és egyre kevesebbet üvölt. Nem a ti bosszantásotokra csinálja, és a családnak se ezzel szerez örömet.

Ha viszont egész nap a szobájába zárva ordít a szerencsétlen, akkor a hatóság lesz szíves a gyerek érdekében beavatkozni.

Nem biztos, hogy ő el tud költözni. Persze ilyen gyerekkel a legjobb az, ha egy elszeparált családi házban lakik az ember. De egy családi ház sokkal drágább, és a fenntartása is többe kerül, ráadásul ha beteg gyerek van a családban, a szülők nem tudnak elmenni főállásban dolgozni, és a gyerek ellátása is drágább. Szóval azért azt igen könnyű mondani, hogy költözzön el. Feljelentgetni felesleges, lehet, hogy kimennek hozzá ellenőrizni, de kitenni a saját lakásából nyilván nem fogják.

Szóval még mindig 2 dolog marad, vagy tűröd, vagy elköltözöl te magad.

24,25... Stb vagyok.

Látom képviselteti már az magát az "ideggyenge szomszéd" kategóriából is valaki. :)

Én leírtam a véleményem, ami úgy gondolom, hogy alap és legkézenfekvőbb a megoldás felé veztő úton és utána lehet más irányokat is mérlegelni, ha nem jut előbbre az kérdező azzal, hogy beszél az érintettel. Természetesen mindenki saját maga dönti el, hogy a felmenők emlegetése, a puffogás és idegeskedés jobb vagy a megoldás megtalálása a legfontosabb számára. Amit én javasoltam semmibe nem kerül csak kb 5 percbe és után lehet más irányt venni és a további lehetőségeket felmérni, de már úgy, hogy a lehetőségek egy részét kizártad és szűkíted a kört. :) Én itt ki is szálltam ebből a beszélgetésből, mert nem látom, hogy tartana bármerre is. :)

További kellemes "tanácsadást" és estét mindenkinek! :)

Na azért álljon meg a nászmenet mindkét oldalon! Észreveszitek ti magatokat??

Kérdező, megértem hogy fáradt vagy, főleg szellemileg, de a normál, felnőtt kommunikáció alá ne menjünk!

Válaszolók! Kis empátia! Egy szellemileg elfáradt, kissé kétségbeesett ember kérdését olvassátok, ne támadjatok feleslegesen.

Sajnos jómagam is érintett voltam.

Nyolc hónapos terhes voltam mikor egy család alánk költözött egy kamaszodó autista lánnyal.

Pokoli volt. Verte a csöveket, sikoltozott, csak szavakkal kommunikált.

Hamar megtanultuk, hogy ha azt ordítja, VÉR (szinte mantrázva percekig) akkor egy hétig nem lesz nyugalom se éjjel, se nappal, mert menstruál.

Tudom jól, hogy milyen nehéz ez.

Mi elköltöztünk.

Sajnos ez nagy pech! Még eladni is nehéz a lakást, ha valaki meghallja az ordítozást.

Nyilván feljelenteni nonszensz, de panaszkodni teljesen érthető. És itt most nem arról van szó, hogy egy kisgyerek kiabál, hanem, artikulátlan üvöltésról, ami kontrollálhatatlan.

A kérdező is ember, és ha az elkóvetkező éveket így kell leélnie......hát gyomorfekély, infarktus, depresszió lehet a következménye.

Ez nem empátia kérdése.

Ha nem alszom, nem pihenek, fáradt vagyok, annak minden következményével.

Es gondoljatok bele, hogy ez egy patthelyzet. Sajnálhatunk mindenkit, meg toleránsak is lehetünk, de azért saját magunkat ne dugjuk a háttérbe. Igenis a kérdező élete ugyanolyan fontos, mint egy autista kisfiú élete.

Próbáld megszokni, ne foglalkozz vele!

A mi szomszédunk fapapucsban járkál parkettán az éjszaka közepén. Haverom vasút mellett lakik. Szóval nem hiszem, hogy rosszabb, mint egy ugatós kutya.

A másik megoldás, hogy elköltözöl.

És a legjobban eső: A bosszú

Autisták eléggé érzékenyek a hangos zajokra és az erős fényekre. Szóval mehet a metál zene teljes hangerőn, mehet valami lövöldözős hangeffekt, beguríthatsz petárdát az ajtajuk alatt, illetve veszel vakut, ráteszed egy nyélre és vakuzhatod egész éjszaka, amíg csak az elemek bírják a kiképzést. Hidd el, ha egész nap üvölteted, ki fog készülni tőle a szomszéd. Illetve a legjobb ötletem: veszel konvektorhoz való gyújtótrafót és néha ráakasztod a kilincsére.

Én egy sunyi, és könyörtelen bosszút javaslok.

Egyetertek az utolsoval.

Akik meg a gyereket vedik... Arra nem gondoltok hogy az apja nem kezd vele semmit? Ha o nincs tekintettel a lakokozossegre akkor a kerdezo miert legyen es hallgassa a visnyogast egesz nap? Kivanom h keruljon minden migranssinogato ebbe a helyzetbe es egy csepp nyugta ne legyen egy szellemileg beteg gyerektol! Tipikus bolond magyar mentalitas. Szidjok a kerdezot 0 empatia. A gyereket kene fejleszteni es befektetni valahova, nehogymar hozza kelljen alkalmazkodni mosolyogva a nap 24 orajaban.

Szerintem, egyáltalán nem vagytok kötelesek elviselni.

A csendháborítás az csendháborítás, mindegy, hogy mi az oka. Hivatalosan kell panaszt tenni, ha lehet, közösen.

Igenis a zavarónak kell elköltözni, olyan helyre, ahol nem zavar senkit, vagy ahol hozzá hasonlók vannak a zaj szempontjából.

Minek vannak a törvények, ha nem tartják, nem tartatják be őket? Az egyik azért nem, mert kocsma -bár az 24 órás, és elég kiszámítható-, a másik, mert iszákos -bár az is csak időszakos-, a harmadik, mert nagyothall, a következő, mert kínozza a kutyáját, másnak meg fogyi a gyereke.

Ahelyett, hogy 1 valaki zavar másik 10-20 embert, nem lenne logikusabb az összes zavarót törvény által egymás mellé költöztetni? Egymást nem zavarnák, és a többiek is nyugton élnének, nem?

Én megértem a kérdezőt, nem a gyereket akarja bántani, de lehet, neki is van gyereke, idős, beteg hozzátartozója, lehet, darukezelőként vagy mozdonyvezetőként dolgozik, szóval pihennie kell neki is meg a más lakóknak is. A megoldás a hangszigetelés lenne, ha ehhez lehetne önkormányzati támogatást kérni, hogy szigeteljék le a szomszéd lakását.

Az, hogy más szó nélkül tűri a lakók kvaanyázását meg udvaron zajló hangos nemi életét, az inkább elrettentő, mint követendő példa.