Mennyire vagyunk kötelesek elviselni egy szomszédban lévő autista gyerek ordítozását?

Végre, köszönöm! :)

Ti is rózsadombi szökevények vagytok mint én? (24,25 meg még kitudja melyik válasz írója)

Szóval az ideális megoldásra úgy gondolom próbálunk rávezetni, de nem hagyod.

Mivel azt gondolod ellened vagyok és az egész világ ellened és mindenki mindenki ellen van szeretném, ha újra olvasnád és olvasnál a sorok között is. A te érdekedben mondtam és azért, hogy mindenkinek jo legyen és azért, mert egy pillanatig sem tudok egyertérteni egy autista gyermek és családja meghurcolásával vagy azzal, hogy valaki elhallgatja, hogy a szomszédban ordít egy gyermek. Mindegy, hogy autista vagy sem. Pont.

Ha tegyük fel verik a gyermeket és nem autista, akkor az lenne a kérdés, hogy mit csináljak annyira hangosan ordít a gyerek, amikor veri az az idegbeteg apja? Nem tudom elköltöztünk vagy esetleg jelentsem fel csendhaboritásért, ha késő éjszakába nyúlik? Annyira megerősödött már a hangszála és olyan jól bírja az ütéseket.

Érezzétek már súlyát és azt, amit ezzel mondani szeretnék.

Válaszra itt egy kérdés:

Miért kiabál a gyerek?

A célom, hogy felnyissam az emberek szemét azokkal, amit itt leírok, hogy lássunk tovább az orrunknál és azt, hogy a kérdésre milyen igazi megoldás van és nem az, hogy bántsak bárkit. De az igazság fáj.

Remélem azért néhány emberben gondolatokat és érzéseket ébresztett ez és ilyen esetekben nem várja meg, hogy majd valaki más intézkedik és ő meg csak puffog, hogy de hangos.

Az is megérdemli hogy zajban éljen, aki hagyja. Az első alkalommal szólni kell, második alkalommal tanúval szólni, harmadikkal tértivevényes levélben felszólítani a zajártalom abbahagyására. Utána jöhet a hivatalos út. Khurvhára nem érdekel hogy kutyavonyítás, sérült, baba vagy elmebajos részeg, senkinek nincs joga a másikat tartósan zavarni. Aki hagyja, megérdemli.

A hatóság is intézkedni fog, csak minden nap a nyakukra kell járni írásban és szóban is. Működik, tapasztalat. Ne az érezze magát rosszul aki rendes körülmények között élne és betartja a szabályokat, hanem a zajongó és az azért felelős.

Költözni, tűrni? Az anyád. Az tűrjön. Az költözzön. És ezt most vedd magadra, neked szánom, illetékes.

Azért kiabál a gyerek, mert autista. Kiborul azon, ha süt a nap, azon, ha esik az eső, ha meglát egy macskát az utcán, egyszólva mindenen. Borzalmas ezt szülőként minden nap elviselni. Ezt el sem tudja képzelni milyen embert próbáló feladat, akinek neurotipikus a gyereke.

Nem azért ordít, mert verik, de ezt nyílván a kérdező is tudná, ha próbálná megoldani a problémát és beszélgetni a szülőkkel, hogy miben tudna segíteni, ahelyett, hogy itt nyávog!!!

Minden tiszteletem az apukájé, hogy képes ezt nap, mint nap végigcsinálni a gyerekéért!!!!!

Tudod te mit él át egy szülő, aki autista gyereket nevel? Nekem van ilyen ismerősöm, minden nap sír, nem látja értelmét az életének. Borzalmas. Más sem hiányzik még neki, mint egy pereskedő szomszéd.

Tegye intézetbe. Ez milyen jó öltet. Tudod te mibe kerül? Mert ez nem úgy van ám, hogy zavar a gyerek, akkor menjen. Súlyos pénzeket kell érte fizetni, és még így is csak protekcióval lehet bejutni. Arról nem beszélve, hogy egy normális, érző ember nem dugja intézetbe a saját gyerekét, csak azért, hogy megnyugodjon a szomszéd.

Amúgy ez bárkivel megeshet. Kívánok neked is egy ilyen gyereket, aztán majd meglátom, hogy intézetbe teszed-e.