Mit képzel az a szülő magáról aki hiperaktív gyereke kikapott dolgozatára sírós smiley-t rajzol és odaírja nagybetűvel, hogy "ADHD"?

Azt hiszem, én értem a kérdés lényegét (bár tényleg érdekesen fogalmaztad meg).

Az én fiam is ugyanezzel a problémával küzdötte végig az iskolát. A gyereknek és a szülőnek egyaránt nagyon frusztráló tud lenni, hogy mindenbe jóval több energiát kell rakni az átlagnál, hogy a tanulás előtt azzal is meg kell küzdeni, hogy nekiálljon és benne is maradjon a feladatban. Ehhez jön még a hiper gyerekek túlfejlett igazságérzete. Az ő szemében jó volt a feladatmegoldás, a módja meg nem érdekes. A szülő meg vergődik, mert védeni akarja a gyerekét, és egyensúlyoznia kell, hogy a gyerek érezze, mellette áll, de ne mondjon semmi olyat a pedagógusról, amivel a gyerek visszaélhetne.

Közben tudja, hogy 1-1 helyes megoldás, jó dolgozat mögött mennyi meló van, és bántó számára, hogy a tanár ezt nem veszi figyelembe. Mert hiába szabályozza törvény az ilyen gyerekek nevelését, a tanítók sokszor elsiklanak fölötte, mert egyszerűbb mindenkit egy kalap alá venni.

Saját történet: az én fiam dyslexiás, dysgráfiás is, így angolból másként kellett volna értékelni, mint az átlagot, leginkább szóbeli számonkérés kellett volna az írásbeli helyett. Ehhez képest a tanárnő bevezette a dogáknál a 0 hiba 5-ös, 1 hiba 1-es technikát, meg a külalak osztályozást (dysgráfiásnál:-(.

Volt olyan, hogy 1 nap 4 egyest vésett be a gyereknek. Akkor kattantam be. Nem csak a beírt jegyeket írtam alá, hanem az egész oldal minden rublikáját. Ezzel jeleztem, hogy már nem érdekel, miket írogat be, és azonnal elkezdtem intézni nyelvből a felmentését. Valami ilyesmi történhetett a kérdezővel is.

Valaki fentebb azt írta, az ilyen gyereknek nem normális iskolában lenne a helye. Hát akkor hol? Az integrált oktatás nagyon hasznos az SNI-s és a "normál" gyerekeknek is. Előbbinek ott van a húzóerő, utóbbi toleranciát, empátiát tanul. Mi már túl vagyunk ezen az életszakaszon, és a fiamból teljesen normális fiatal felnőtt lett. Most sem érzem úgy, hogy a "normálisaktól" elszigetelten kellett volna oktatni.

33. vagyok.

Kérdező, ezt te magad írtad:

"Nem egészséges a hozzáállásom, nem hagyom gyereknek lenni, hétvégén gyakran napi 6 órát gyakorolunk...

Hétköznap is órákat"

Te is tudod, hogy ez nem normális! Áruld már el, mi a fene történne akkor, ha 5-ös helyett csak 3-ast kap a gyereked, viszont boldog és kiegyensúlyozott lenne, mert nem lenne rajta akkora nyomás tőled?

Én kitűnő tanuló voltam az általánosban, de elhiheted, hogy semmi hasznom belőle felnőttként! Mondjuk én otthon sosem tanultam, minden az órákon ragadt rám.

Úgy gondolom, hogy semmi értelme az ötösöket hajkurászni, ha közben szorongó, feszült és stresszes a gyerek. Inkább legyen közepes tanuló, de boldog gyerek és később felnőtt, mint egy kitűnő idegbeteg...

Kedves Kérdező!

Ami a kérdést illeti, szerintem helytelenül cselekedtél és eléggé éretlen módon fejezted ki a nem tetszésedet! Nem azt mondom ezzel, hogy a pedagógusnak igaza volt a módszerében, de szülőként ezzel milyen példát mutatsz a gyerekednek?

Első kérdésem az lenne, hogy a gyermek kap-e valamilyen kezelést az állapotára? Jár-e fejlesztésre, szed-e Ritalint?

Az ADHD uis, mint ahogyan te is tudod egy idegrendszeri eltérés és ennek megfelelően kell kezelni. Igazából az egyetlen hatásos módja ennek a Ritalin.

Kiegészítő terápiája a viselkedésterápia, hogy a gyerkedet megtanítják rendszerezni a dolgait, hogy ne essen szét.

Szintén kiegészítő bizonyos olyan sporttevékenységek végzése heti több órában, ami a mozgás mellett komoly vizuális figyelmet is igényel. (pl harcművészetek közül az aikido, amit szívből ajánlok, mert nem versenysport)

Nagyon fontos, hogy szülőként tudomásul tudd venni, hogy a fiadnak az idegrendszere eltérően működik. Ebből következően sokat fog hibázni az iskolai teljesítményben! A gyakorlás fontos, de nem ez az alapprobléma!

Egy hiperaktív gyerknek nagyon fontos a napirend. A napirendbe beletartozik a tanulás és a szabad játék is, ami a fejlődésnek nagyon fontos eleme. Ha nem hagyod a gyerekedet játszani, akkor komolyan gátolod a fejlődését!

Szülőként is javasolnék valamit. Nem attól lesz a gyereked sikeres és önálló felnőtt, ha mindig mindenből kihúzod és a problémájára hivatkozol! Az ADHD egy olyan állapot, amit az agy részben kompenzálni fog, ahogyan nő a gyermek és ezek a kompenzációs mechanizmusok abból is alakulnak, hogy a gyermeked mit tapasztal meg a saját bőrén. Az iskolapadban még lehet segítséget kérni, de az élet nem ilyen. Ott jóval kevesebb a segítség. Ezért a fiadnak is alkalmazkodni kell ehhez bizonyos módszerekkel. (pl kétszer elolvassa a feladatot és aláhúzza pirossal a lényeget, amit csinálnia kell)

Te is írtál a saját problémádról. Nagyon rossz dolog szorongani. Viszont őgy látom, hogy szeretnél ezen változtatni. Ez nagyon szuper, mert kevés felnőtt képes erre! Én a viselkedésterápián kívül ajánlanék neked felnőtt pszichológusnál pszichoterápiát is, hogy megértsd magadat, a reakcióidat. Ezeket szépen ki lehet bogózni és módosítani a megélést. Gondold végig, hogy bele tudsz-e vágni. A végeredmény nem kérdés. Egy érettebb, magabiztosabb felnőtt, aki nem a kompenzálással tölti a mindennapjait. A gyerek is sokat profitál ebből.

pszichológus édesanya

Tudjátok az a baj, hogy a kérdező azt hiszi, hogy a gyerekkel van a baj, miközben ezt a kérdést nem a problémás gyerekek, hanem a problémás szülők kategóriában kellene kiírni, mert ő kattogja túl a dolgokat. Mint a válaszok során lassan kiderült, egy olyan dolgozatot írt alá, ami nem is volt friss, nem is kellett volna rá semmilyen szignó, mert ezt már nem kell senkinek bemutatni, csak épp a kezébe akadt és felhúzta magát a dolgon. Tényleg úgy írom ezt, hogy van tapasztalatom adhs-s gyerekekkel. Egyszer azt írja, hogy a gyerek tele van ötösökkel, a következő válaszában meg már azt, hogy a tanító egyest ad és megszégyeníti őt az osztály előtt. Most akkor?

Kérdező, jóindulattal írom, kérj segítséget szakembertől, mert te már így is bele vagy őrülve a teljesítménykényszereddel a dologba, a gyereket ezzel csak tönkreteszed. El kell fogadni, hogy a te gyereked más, sosem indulhat olyan képességekkel, mint az a gyerek, akinek nincs ilyen problémája, ehhez kell igazítani az elvárásokat és benne is tudatosítani kell, hogy tegyen meg mindent, amit tud a tanulás terén, de eközben azt is meg kell értetni vele, hogy befolyásolhatja a teljesítményét a hiperaktivitása és tanulászavara, mindezt olyan ügyesen lavírozva kell megtenni, hogy a gyereknek ez mégse lehessen kifogás a nemtanulásra, a lustaságára.

Szia! Van egy nagyon jó könyv, amit nemrég kezdtem el olvasni, Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék c. műve. Bár az én gyerekem „csak” figyelemhiány zavaros, abból is enyhébb fajtával, számomra a reveláció élményével hatott, amiket a fickó ír az AD-s vagy ADHD-s gyerekek és környezetük kapcsolatáról, illetve arról, hogy ahhoz, hogy segíteni tudjunk nekik, nekünk, szülőknek is változnunk kell, felismernünk helytelen reakcióinkat. Az is nagyon érdekes, hogy a fickó közel 60 évesen írta a könyvét, és csak pár évvel azelőtt derült ki számára, hogy ő is figyelemhiány zavarban szenved – számomra a saját életéből vett példák még hitelesebbé teszik.

Csak gondoltam, hátha számodra is segítség lenne…