Mit képzel az a szülő magáról aki hiperaktív gyereke kikapott dolgozatára sírós smiley-t rajzol és odaírja nagybetűvel, hogy "ADHD"?
Egy szövegértéses feladat után kérdések voltak feltéve a kis olvasmányból, hibátlanul alá is húzta a gyermek a megfelelő válaszokat, de nem alul ahol a kérdések mellett 3 lehetséges válasz volt megadva, melyekből egyet kellett volna aláhúzni, hanem magában az olvasmányban.
Erre mi mást lehet adni mint elégtelennek megfelelő százalékot?
A szülő magatartása már érthetővé teszi gyermeke túlzott aktivitását, folyton megértést remél gyermeke nehezen elviselhetőségére.
válasza: válasza:Mi a kérdés valódi célja? Figyelemfelkeltés?
Logikátlan az egész gondolatmeneted, hol E/1, hol E/3-ban írsz magadról. Ha nem vagy részeg vagy betépve, akkor tényleg érdemes lenne pszichiátert felkeresned.
Előbb-utóbb a környzetednek is fel fog tűnni, hogy nincs rendben valami és akár ki is emelhetik a gyereket a családból.
A gyermekpszichiáter többször mondta, hogy a gyereknek volt kitől örökölni a temperamentumát, mert nagyon pörgök én magam is, munkahelyen is azt mondják, hogy túlzottan pörgök, nyugodjak már le, üljek le, de én nem tudok lazulni sajnos.
Legutóbb a gyermekpszichológus ajánlotta fel, hogy kapok segítséget abban, hogy ne legyek ennyire maximalista, azt mondták technikákat fogok tanulni, hogy ne szorongjak a gyerek teljesítménye miatt és ezt ne adjam át neki. Tipikus stréber voltam iskolásként, de nem felsőbbrendüségi okból, ellenkezőleg egy senkinek éreztem magam, éjszakákat tanultam át már akkor mikor még a tanulmányaimban még nem tartottam ott, hogy ilyen mérvű tanulásra fordított idő kellett volna.
Mindig csudabogár voltam...
válasza:"szerencsére tele vagyunk jeles osztályzatokkal, sőt szinte csakis azzal. "
Én olyan ADHDS-s gyerekről még nem hallottam, aki akár gyógyszerek mellett is, de jeles tanuló...
Te pedig take it easy, fogadd meg, amit javasolnak neked.
22!
Részeg, vagy betépve, gyermeket kiemelni a családból???
Tökéletesen józan vagyok, viszont iszonyatosan fáradt.
Áll mellettem egy stabil férj aki a nyugalom szobra, jókat mosolyognak a fiunkkal azon, hogy mindig mindenen aggódom.
Nagyon jó szociális körülmények között, szeretetben megértésben neveljük a fiunkat.
Hogy én miket írogatok itt, hogy ilyen képet festettem magamról és hogyan csúrtam, csavartam egy buta kérdést...
Ah mindenkitől elnézést kérek!
Intő példa legyek számotokra, ha nagyon fáradtak vagytok és unatkoztok, ne nézessétek itt magatokat részeg, pszichiátriai esetnek, akiről felmerül az is, hogy gyermekét ki kellene emelni a családból...
Nagyonis jó helyen van ő itt, bár anya lehetne lazább és a gyakori kérdéyek.hu- n se kellene h@lye kérdéseket megfogalmaznia!
válasza: válasza:Az egész kérdés egy kérdésnek álcázott monológ. Nem, ez nem normális és fáradtan az ember félregépel, kitöröl egy sort, de nem fog konzekvensen ilyen stílusban írni.
Leírod, hogy mi a probléma, magadat nagyon is sárosnak mutatod a helyzetben, de nincs utalás arra, hogy ténylegesen változtatni szeretnél ezen.
A gyerek ilyen mértékű nyomása, amit már szakember is megerősít, hogy túlzottan teljesítménykényszeres, az eléggé súrolja a veszélyeztetés fogalmát. Ugyanis nem csak a fizikai szükségleteit kell egy gyereknek kielégíteni, hanem biztosítani azt a jogát, hogy lelkileg is egészségesen fejlődjön. A teljesítménykényszer, szorongás pedig nem egészséges.
Csak kevésbé nyilvánvaló külső szemlélő számára, mint egy kék folt.
válasza:Azt ne felejtsük el, hogy a szakember szájába is én adtam a feltételezést, hogy a tanítónéni egy hét betegség utáni első tanítási napon elvárja, hogy telhesen naprakészre pótolva legyen a tananyag, mégha az egy hétből 5 napot fekvőbeteg volt is a gyermek.
Ha véletlenül csak 1- 2 dolgot is nem sikerült bepótolni, megszerezni más szülőktől akkor a gyerekkel mérgesen üzenget.
Több szülő el akarta vinni az osztályból a gyerekét, én örültem, hogy szigorúsága miatt tart tőle a fiam, tiszteli és ha őszinte akarok lenni fél tőle.
A többi szülő gyereke közt van aki kifejezetten retteg.
Már 3 évesen mondták, hogy probléma van vele az oviban, mert nem ült le foglalkozáskor, nem figyelt ha szóltak hozzá.
Aztán magánúton hordtam gyógypedagógushoz, TSMT terapeutához.
Eközben gyermekpszichológus és pszichiáter is nyomon kísérte.
Iskolás korában kapta meg a diagnózist, gyógyszert is kap, mely sokat segít neki az iskolában.
Szerencsére viselkedni már tud, csak figyelni nehéz neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!