Mit képzel az a szülő magáról aki hiperaktív gyereke kikapott dolgozatára sírós smiley-t rajzol és odaírja nagybetűvel, hogy "ADHD"?

te magad írod, hogy a gyereked tele van kitűnő osztályzatokkal.

azt gondolom, hogy ebben az esetben egy feladat rosszul értelmezését nem szabadna a hiperaktivitásra ráhúzni. nyilván te is érzed, hogy ezzel most mellé lőttél.

ha nem lenne képes értelmezni egy feladatot a betegsége miatt akkor nyilván elvárható lenne, hogy ennek tudatában a tanár úgy magyarázza el, hogy ő is képes legyen megírni, de itt nyilván nem erről van szó mert akkor nem lenne kitűnő.

és egyébként is ez nagyon nincs rendben, hogy ha egyszer nem teljesít jó (akár egy félreértés miatt) akkor egyből a betegségét lobogtatod.

a másik a szomorú smiley, ez az óvodába való, nem iskolába. tanárként én se röpködnék, hogy beled beszélgessek :)

azzal meg nincs baj, hogy megfelelési kényszered van, de ezt ne vetítsd ki a gyerekedre. ha annyira szereted akkor képesnek kéne lenned felfogni ezt. a szeretet nem arról szól, hogy a legjobbat csináljunk a gyerekből, hanem hogy elfogadjuk olyannak amilyen!

Miért kell egy hiperaktív gyereket ennyire leterhelni? Amúgy is nehéz neki már az iskola is, erre te hétvégente 6 órát tanulsz vele, kitűnőt vársz tőle és nem hagyod gyereknek lenni???

Isten ments az ilyen szülőtől, szerencsére a mi osztályunkból már elsőben elvitték az ilyenek a gyereküket, így nem bomlasztják tovább az osztályt...

Egy példát mondok. Egészséges felnőtt vagyok, jó kognitív képességekkel, jó a figyelmem, jól tudok koncentrálni.

Magas szinten beszélek angolul.

Egyszer a síkideg főnököm mögöttem állva sürgetett, hogy írjam meg az angol nyelvű levelet, amit magyarul diktált (alapesetben nem jelentene gondot) és állandóan hajtogatta, hogy nagy fejesnek lesz, nehogy hiba legyen benne.

Na, ott a kötőszavakon kívül alig jutott valami eszembe angolul. Főnök emiatt még sürgetőbb, még idegesebb lett.

Egyre romlott a teljesítményem, alapvető, egyszerű mondatokat alig tudtam összerakni, pedig egy komoly szakszövegről volt szó.

Végül szépen megkértem a főnökömet, hogy üljön le az irodájában, és kérek 15 percet egyedül a levélre. Utána együtt átnézzük, mert nyomás alatt egyszerűen nem működök. Megértette, ott hagyott.

15 perc múlva hibátlanul kész lett a másfél oldalas, kemény szakzsargonnal teletűzdelt levél.

Én 30 elmúltam. Gondolhatod, egy 6-8 éves mennyivel erősebben szorong ilyen helyzetekben, amikor "felettes" áll felette és hajtja.

Gyerekkoromban humán vonalon voltam erős, reál tárgyak annyira nem mentek. Pedagógusok a szülők, mondták, hogy jó orvos, vegyész úgyse leszel, le van tojva. Mindenből ötös voltam, fizika, kémia akárhányas lehetett. Amikor a nyomás lekerült rólam, én magam olvasgattam utána a fizikának, kémiának.

Most felnőttként az átlagnál nagyobb az ismeretanyagom reál tárgyakból, bár nem reál vonalon dolgozom.

Fogadd el, hogy néha gyengébben is teljesíthet. Legyen az a cél, hogy összességében boldog és MOTIVÁLT legyen. Ugyanis BELSŐ motiváció nélkül a későbbiekben (gimnázium, felsőoktatás) a béka sejhaja alatt lesz a tanulmányi eredménye. Akkor alapvetően mindenki inkább szocializálódna, bulizna, fenének van kedve tanulni. Ha belső motiváció nincsne meg, akkor sumákolni fog, trükközni, de tanulni nem.

Ne kövesd el ezt ahibát, hogy elveszed tőle a belső motiváció erejét.

Egy pszichológus tollából:

"Ha valaki egész iskolás élete alatt gyomorgörccsel várja a feleltetést, attól sem magabiztos, sem sikeres nem lesz. Ellenkezőleg: ha nem szorongató környezetben dolgozhat, akkor tud majd felnőttként is hatékony lenni. Ha pedig jön egy arrogáns főnök, a betegítő környezetben nevelkedett gyerek összes régi szorongása aktiválódik, hiszen már gyerekként is kiszolgáltatottnak érezte magát a hatalmaskodó pedagógussal szemben, és ez lebénítja, tehetetlenné teszi felnőttként is.

Az egészséges környezetben nevelkedett fiatal számára sem lesz kellemes a borzasztó főnök, de eszébe sem fog jutni, hogy a másik rossz természete miatt saját kompetenciáját kérdőjelezze meg. Arról fog szólni a helyzet, ami: egy emberi ütközésről, amit meg kell próbálni kezelni."

Innen: [link]

Vegig olvastam az osszes hozzaszolast es nekem az a velemenyem,hogy veled van problema es nem a gyerekeddel.

Kerdesedre valaszolva, az hogy rafirkaltal a dolgozatara es utana e/3-ban teszed fel a dilemmadat azt mutatja hogy nem vagy 100% os.

Kerj segitseget! A fiadnak meg semmi baja sztem csak te viszed az oruletbe.