Hogy lehet így nevelni a gyereket? Minden szülő ilyen? Én sajnálom ezeket a gyerekeket.

"Igen, sértő, mert olyan ítélkezik, akinek halvány fogalma sincs a gyereknevelésről. "

Attól még lehet normálisan válaszolni, mint a 12-es, és nem leszólni a kérdezőt.

Bírom az ilyeneket, akiknek nincs gyereke, de ítélkezik más szülő fölött...

Majd ha lesz sajátod, megtudod, hogy milyen az olyan. Addig meg maradj szépen csendben.

:) Én is ezt gondoltam a te korodba. Még a páromnak is mondtam, hogy "hogy lehet így bánni vagy beszélni egy gyerekkel? Én biztos, hogy nem leszek ilyen." Ó dehogy is nem. Hihetetlen mennyire ki tud hozni a türelmedből. Nem tudod felfogni, még nincs gyereked. Pláne ha nincs segítséged. Minden nap, a nap minden órájában veled van, kiabál, ordítozik, hisztizik, felmászik oda is ahová nem gondolnád. A szép szóból nem ért, mert még gyerek és nem látja az összefüggéseket. Na akkor elborul az ember agya.

Egy mentsvár van, a munkahely. Na én ezért nem lennék ovónő vagy csecsemő, kisgyermek gondozó.

Nem könnyű a gyerek nevelés. Ne ítéld el az ilyen anyákat, hisz nem tudod mi áll a háttérben, hisz nem csak a gyermek miatt lehet egy nő ideges, nagyon sok más oka is van, és ha a sok probléma összecsap, ember legyen a talpán, aki bírja cérnával.

Tudod ebben az a legrosszabb, hogy Te ennyit látsz csak belőle, azt az 5-10 percet...

Javaslom, hogy tölts el egy kisgyerekes családdal pár napot, és akkor meg fogod érteni...ha valóban szeretnéd tudni ennek az okát.

Szerintem minden Anyuka lánykorában így gondolkodott, ahogy Te, de sajnos annyira gyerekfüggő, hogy épp mit fog belőled kiváltani. Lehet, ha a bevásárlós családot követted volna végig, másképp gondolnád. Ki tudja, a gyerek mennyire próbálkozott már bent, vásárlás közben is a "rosszaságokkal".

Örülök, ha Te nem borulsz ki semmin, legalábbis a leírásod alapján, szuper nyugis egyén vagy, akit nem lehet kihozni a sodrából, sőt még azt is megkockáztatom, akkor nagyon szerencsés az Anyukád, hogy szófogadó rendes gyermeke van.

"én inkább nem akarok így gyereket, hogy ordibálnom kell vele..."

Kell? Kelleni nem kell? Mindenki úgy oldja meg az adott szituációt, ahogy az az adott pillanatban a számára a legkedvezőbb...

Én csak biztatlak, legyél te az ellenpélda, hogy lehet kiborulás és kiabálás nélkül gyerkőcöt nevelni!

Nekem van gyerekem igaz "csak" kettő, és őket is nagyobb, 4 év korkülönbséggel vállaltam. Pont azért mert tudtam hogy kell hozzájuk türelem:) Valahol egyetértek veled, engem is nagyon tud zavarni ha kiabálnak egy gyerekkel és kívülállóként én is úgy látom, hogy szegény gyerek ott néz ártatlanul.. valahol pedig megértem hogy kiakad az ember, mert én is szoktam:) nagyon nehéz dolog a szülőség. Előtte csak azt látod milyen cuki egy gyerek, de mikor benne vagy napi24ben már látod, hogy nem az.. Szerintem azért minden szülő próbál türelmes lenni, csak van hogy nem megy. Ilyenkor hidd el mi szégyelljük a legjobban magunkat, mert tudjuk hogy nem így kellett volna elintézni.

Szóval én vállalom hogy szoktam velük kiabálni néha, és azt is, hogy ez tényleg nem jó így. Próbálom minimálisra csökkenteni, és türelmes lenni. De ha egy hónapban egyszer kiakadok és felemelem a hangom nem érdekel hol vagyok, ki lát, mit gondol. Bár én az a hülyeanyu is vagyok akit mindenki utál, mert ha hisztizik a kicsi (2 éves) akkor hagyom hisztizni. Majd lenyugszik, ha nem megy a szép szó így jártunk. Általában. ha nem pedig felcsattanok.. Sajnos:(

erről az jut eszembe amikor másfél évesemmel jövünk haza, szállok ki a liftből fogom neki az ajtót, két kezembe két nagy szatyor, és kérlelem szálljon ki utánam, ő meg csak egyre beljebb húzódik, vihog rajtam ahogy egyre emelkedő hangerővel hívom hogy jöjjön már rácsukom félig a liftajtót hátha megijed de csak nevet és kukuccsol na én ettől eleinte olyan mérges voltam hogy kitéptem szegény gyereket a liftből, most meg már várok-várok-várok egyszer csak megunja és eddig még mindig megunta

azért ez egy tanulási folyamat is mindkét fél részéről