Divat még verni a gyerekeket?

Én kaptam kiskoromban néha egy pofont, ha nagyon nagy hülyeséget csináltam. És nem lettem lelki beteg és nem is verekedtem soha, és a gyerekeket sem ütöm meg, de úgy gondolom ettől nem lett semmi bajom.

Egyébként nem minden gyerek hallgat a szép szóra. Unokatesómnak van egy fia, és milliószor kérték, hogy viselkedjen, szépen kérték, de mikor egy kaviccsal kezdett dobálózni a lakásban, és mindent dobált szét, akkor kapott. Pedig ő már nem is olyan nagyon kicsi, 7 éves. Arról nem is beszélve, hogy a kishúga is ezt látta és elkezdte volna utánozni. Utána normális lett.

Abba bele se gondoltál, hogy elképesztő mennyiségű egészséges generáció nőtt fel úgy, hogy kapott néha egy pofont? (Mielőtt belekötsz: más az, ha valaki időnként kap nevelő jelleggel testi fenyítést, mint ha valakit félholtra vernek...)

Míg a mai generációra csúnyán sem szabad nézni, aztán megvan az eredménye.

És régen elképesztően sokan felnőttek úgy (egészséges lelkületű felnőtté, nem vérengző vadállatokká) hogyha rosszat csinált, vagy kezelhetetlen volt, akkor bizony kapott egy pofont a tanártól.

Ma jobb lett minden ebbe a fene nagy liberalizmusban, ahol a gyerekeknek tippjük sincs arról, hogy nekik kötelezettségeik is vannak?

Körbenézek magam körül (ja, én is fiatal vagyok, 20-on éves) és sírógörcsöt kapok. A fiatalok egy, tekintélyesebb része elképesztően szemtelen, hanyag, kötelezettségeket hírből sem ismerő (természetesen van egy széles kivétel réteg is - de sajnos maholnap jó 40-60% azok száma, akik nem a normális társaság közé tartozik) fiatal.

Ez ismét nem azt jelenti, hogy baj van azzal, ha buliznak, vagy bármi ilyesmi. De hozzánk a raktárba érkeznek olyan diákmunkások, hogy én egyszerűen rosszul vagyok néha. A legegyszerűbb munkafolyamatot nem képesek megcsinálni, hanyagok, felelőtlenek, és ha esetleg megpróbálod őket munkára rávenni, kikérik maguknak.

És ez a tendencia egyre jobban terjed. Maholnap azért kell aggódni, hogy hol lesz a rendesen dolgozó réteg? Felnőnek a fiatalok abban, hogy a pénz az istenük - és nem képesek érte semmit tenni. Ha kihal az őket eltartó szülői réteg, akkor mi lesz?

Mi számít verésnek?

Pl. egy pofon, fenékre verés, kézre csapás?

Szerintem élete során a legtöbb szülővel minimum egyszer előfordul, hogy hirtelen indulatból, ijedtségből gondolkodás nélkül rácsap a gyereke kezére, vagy ráver a fenekére. (Ezt 3-5 év körülieknél gondolom, amikor pl. ezerszer szól egy veszélyes dolog miatt és a gyerek 1001-edszerre is odamegy vigyorogva.) Nagyobbaknál szemtelenség esetén szintén elcsattan 1-1 pofon, ha a szülő nagyon felháborodik és szintén majdnem reflexből reagálja le a helyzetet.

Ha 1-2-szer előfordul ilyen egy élet során, azt nem tartom bűnnek. Vannak olyan szituációk, amikor nem használ a szép szó, a lelki fröccs, de egy popsira ütés hitelesen közvetíti a gyereknek, hogy most aztán tényleg túlment egy határon és anya nagyon mérges.

Ha ez nem mindennapos, nem módszeres, nem puszta szülői agresszió-levezetés, nem a szülő aktuális hangulatemberségéből adódik, nem fizikai terror, akkor nem tartom halálos bűnnek. Más az, ha valaki meg sem próbál SOHA szavakkal hatni, hanem rögtön üt.

Egy őszinte szeretetkapcsolatba szerintem belefér 1-2 popsira ütés, attól nem lesz valaki rossz anya. Jelzésértékű "ütéskére" gondolok persze, nem durva, fájó ütlegelésre.

A gyerekverés, soha nem volt divat. Ahol az, ott a családdal nagy a baj!!! DE. Egy-egy seggre pacsi, vagy nyakleves, kézre verés, vagy füles nem árt. Ezek a kis meglegyintések olyasmi hatással vannak a gyerekere, mint mikor megfogja a gyertya lángját. Legközelebb emlékezni fog, hogy a kézre verést miért kapta és nem fog rosszat tenni. A gyertya lángot is csak egyszer fogja megfogni hidd el.

Ha Te úgy érzed már ez is sok, természetesen azt el kell fogadni, hiszen csak és kizárólag neked van jogod ebben döntést hozni és ez annyira személyes dolog szerintem, hogy a döntésért elítélni senkit nem szabad. Viszont azt tudni kell, hogy a szülőnek mindkét esetben nagyon nagy önkontrollra van szüksége, mert ha nem üt a fejére nőhet a gyerek, ha meg üt és azt viszi túlzásba, na azért életfogytiglant adnék.