Rosszat tesz a szülő a gyerekeknek ha nagyon kicsi korkülönbséggel vállal gyerekeket? 3-at egymás után?

Ha kisebb a korkülönbség, az csak jó a gyereknek.

Egyrészt nem tanulja meg, hogy egyedül van, ezért nem lesz féltékeny, ha meglesz a következö. Másrészt sokkal jobban el tudnak játszani egymással, nem unatkoznak. Harmadszor megtanulják, hogy hogy kell másokkal együttt élni. NEgyedszer nem lesznek annyira elkényeztetve. A legjobb, ha kb. 1,5-2 évenként születnek.

Szerintem önmagában a kis korkülönbség nem árt a gyereknek, nem kell neki "egyeduralkodónak" lenni. Az azonban már problémát okozhat, ha az anyuka nehezen kezeli a 3 kicsi gyereket, ideges, ingerült, kiabál. Ha képes ura maradni a helyzetnek, akkor hosszú távon csak profitálnak a kis korkülönbségből.

Az egyeduralkodásról meg annyit, hogy szerintem nagyon természetellenes állapot. Nálunk a kisfiam első unoka mindkét oldalon, folyamatosan körbe van ugrálva, mindenki őt sztárolja, és akármilyen édes is, ez bizony látszik rajta. Kész szerencse, hogy mindjárt itt a kistesó, akkor talán mind mi, mind a nagyszülők leszokunk arról, hogy folyton úgy ugráljunk, ahogyan ő fütyül. :)

A szomszédunknak 2 éves volt a kislánya, amikor megszülte az ikreit. A kislány nagyon anyás volt és amikor hazamentek a kórházból a két tesóval, hetekig kezelhetetlen volt. Nem telt el fél év és már nem is emlékezett vissza arra az időre, amikor még csak egyedül volt, imádja a tesóit.

Ha tehetném, én is vállalnék hamarabb kistesót a lányom mellé, szerintem ezzel rosszat nem tehetsz, azzal viszont igen, amit már írtak, hogy fáradt vagy, ingerlékenyebb.

Ha bírod, miért ne? Bár én magamból kiindulva mindenkit igyekszem lebeszélni erről. Nálunk 20 hónap a korkülönbség, totál egyedül voltam velük, mert a férjem 12 órázik. Nagyon nehezen bírtam. Igaz, a fiam elég problémás volt, nem tudtam szoptatni, az elején kórházban is voltunk, aztán soha nem akart aludni 1 éves koráig éjjel is ment az ordítás órákig. Én ha ezt előre tudom, tuti nem vállaltam volna be. Persze, lehet, hogy kifogsz egy álombabát. De 3-szor egymás után azért nem lehet az embernek akkora szerencséje. Az 1. gyerek nekem is mintagyerek volt. De ha mind a két nagyszülő alig várja, hogy segítsen, az is jó. Nálunk sajna nem elérhetők.

Most 2 éves a kicsi, és egyébként tényleg nagyon összenőttek. Szeretik egymást, jól eljátszanak. Remélem a lányom elfelejti, hogy milyen idegbeteg anyja voltam 1 évig.

Keress meg egy nagycsaládos anyukát aki tapasztalt ügyes,tanulj tőle.

Én is ezt csináltam a szomszédunkban 9 gyerek van és nagyon szépen nevelik őket sokat tanultam tőlük.

4 gyerekes

NE! NE! NE NE!!!!

CSakis akkor vallalj be kis korkulonbseggel 3 gyereket, ha van segitseged!

Ket baratom is van, az egyiknek ott van az anyja, o birja a feladatot, de a masik........

Az egesz napja ugy telik, hogy mar reggel tiszta ideg, mivel ott a hazimunk, kisbaba stb, a lanyokra nem jut 5 perce sem. Soha nem tud leuli veluk jatszani.........

Ha orvoshoz akar menni, mindegyiket viszi.

Rengetegszer hiv fel sirva, hogy nem birja tovabb. (persze ahol tudok, besegitek)

Tegap itt voltak nalam ebedelni . (3 eves a lanyom, most varom a masodikat). Ahogy meglattak, hogy milyen rajzokat, babokat szoktunk kesziteni a lanyommal, a nagyobbik sirva fakadt, hogy ok soha.

Majd utana sirva fakadt az anya, hogy milyen jo nekem, hogy egyenlore csak egy gyerekem van, es egynek adom az egesz szeretetet.

Amikor megszulom a 2.-at, a lanyom mar ovis lesz, igy neki is fogok tudni annyi idot szentelni.

NEkem szemely szerint nagyon hiayzott az, hogy a szulok leuljenek velem vmit jatszani. Dehat dolgoztak. Tesom es en koztem 1 ev volt (kis korkulonbseg), mindig az volt a valasz h "menjetek a gyerekszobaba jatszani"

Na ezt nem!!!

3 gyereket szeretnek, de soha nem lennek annyira ozo, hogy kis korkulonbseggel szuljem meg oket!

Egyebkent gyermekpszichologus vagyok.

Hát érdekes ez a válasz pont a gyerekpszichológustól...

Én mint laikus, 2 bébivel (másfél év sincs köztük) inkább azt mondom, hogy egyéni teherbírás és kreativitás kérdése.

Egyedül vagyok velük sokat, nagyszülők nincsenek már vagy messze, apjuk sokat dolgozik.

Talán annyi a szerencsém, hogy az első volt a nehéz eset, de ő sem igazán, a második meg igazi jó baba.

Amikor megjöttünk a kórházból, 2-3 napig ördög bújt a nagyobbikba, de hamar visszarázódtunk.

Biztos nem lehet minden gyerekkel ezt megcsinálni, de nálunk pl sikerül az, hogy miközben a kicsi eszik, a naggyal rajzolunk. Persze vannak rossz napok, amikor együtt sírunk, mert senkinek nem jó semmi, de nem szabad ebből kiindulni.

Meg hát bennem van egy adag "csakazértis", mert néhány kedves rokon meg ismerős egyfolytában azzal jött, hogy jajj milyen nehéz lesz, és jajj hogy fogom bírni.

Szerintem én azt bírtam volna nehezebben, ha a kis hercegnőm már pl ovis korú, és akkor ér véget az egyeduralkodása, azt biztos nehezebben viselte volna.

Szerintem nem jó ötlet (mondom ezt úgy hogy nálunk is így van, de mentségemre szóljon, nem így terveztük).5 és 3 a nagyobbak 10 hós a kicsi.

Én nagyon sokszor érzem azt hogy nem tudok mindhárommal elegendő időt tölteni amennyit igényelnének vagy amennyit szerintem az én elvárásom szerint kéne. Lehet túlzottan maximalista vagyok, de rosszul tudok lenni mikor rájövök hogy ismét eltelt egy nap anélkül hogy leültem volna a nagyobbal külön csinálni vmit vagy a középsővel.

Normális, kiegyensúlyozott gyerekeknek tűnnek, csak én vagyok elégedetlen.A legkisebbről nem is beszélve aki szegény úgy felnőtt egy pillanat alatt pedig úgy érzem nemrég született...szinte miintha nem is lett volna baba..

És egyetértek ezzel is amit előttem írtak hogy segítségtől is függ (ám hozzátenném, hogy NEM a nagyszülőnek kell vállalni a 3 picit hanem ha magunk elbírunk vele, az nem megoldás hogy egyet mindig lepasszolunk és lényegében csak 1-2 vel vagyunk otthon...) illetve hogy bele kell kalkulálni a teherbírásba hogy 3ból 3 nem lehet jóalvó jóevő tündéri csendes odateszem ott marad baba...Lehet hogy VAN ilyen de én még ilyet sose láttam, általában 1-2 nehezebb eset és jobban próbára teszi az idegeket, időt energiát.

Nekem 3ból csak 1 ilyen.

Ha az idő nem szorít különösebben akkor szerintem érdemes 3-4 évet várni a 3 gyerek között..

Barátnőmék mondjuk 34 évesen kezdték a baba "projektet" (nem igazán szeretem ezt a szót) így értelemszerűen igyekezniük kellett mivel 4 gyereket szerettek volna. Most van nekik 3 , 4,2 évesek és 6 hónapos, 38 éves a csaj már lehet nem fog beleférni egy negyedik, de azt mondja már látja hogy elég ez a 3 is.

Megint a gyermekpszichologus vagyok.

Ha hamar vissza akarsz menni dolgozni, es nem "tudsz" a gyerekekkel foglalkozni, akkor a kis korkulonbseg jo.

Viszont a babad ugy fog novogetni, hogy Ti nem fogtok neki tudni igazan orulni.

A lanyom 3 eves, nem uralkodo tipus. Biztos lesz benne egy kis feltekenyseg, ha megszuletik a teso (jelenleg allapotos vagyok).

Te tudod, en ugy gondolom, hogy azzal, hogy nem szulom a gyerekeket evente, sokkal tobbet tudok nekik adni.

Szia!

Nekem sok választási lehetőségem nem volt ebben a kérdésben, lányom 1 éves volt mikor tervezetten próbálkoztunk a kistesóval, és elsőre duplán sikerült is. 21 hónap van az ikrek és a lányom között. Az eleje nehéz, de igazából azért volt nehéz,mert a fiúk talán most (koppkoppkopp) kezdik átaludni az éjszakát, eddig sokszor ébredtek, 17 hós korukig szopiztak, utána már csak odabújni kell és alszanak tovább.

Most 19 hósak múltak a kicsik, lányom 3,5 lesz májusban.

Lányomnak voltak a féltékenységben hullámvölgyek, de soha nem volt hogy nem lehetett vele bírni, fiúk meg egyre okosabbak. MÁr tudják majdnem ugyanazokat játszani, nyárra még jobb lesz, mert a fiúk még csak most kezdtek 15 hósan menni önállóan, még nem 100% stabilak.

Lányom is itthon van még, kipróbáltuk az ovit, de sehogy nem jött be, se neki nem tetszett még, se elvinni és hozni nem egyszerű, bár ez mellékes, mégsem az, mert a kicsiket is cipelnem kellett volna napi kétszer, autóval, mert a szomszéd faluba van csak ovi, nálunk nincs, mindegy, szóval jövőre megy, így is 3 évig fog járni mert évvesztes. De igazából azt sem bánnám ha a 3 kicsi együtt menne oviba.

Én is egyedül vagyok velük, van hogy a férjem hazajön ebédelni, de hát az nem segítség ugye, max annyi hogy abban a fél órában látják. Kaját én főzöm, rend az legtöbbször nincs (játékok szanaszét nap közben sokszor), de inkább velük vagyok amennyit tudok, és megfőzöm amit szeretnek és szeretünk, minden értük van.

Nem passzolom le őket soha, nagyszülők ha kell mozgósíthatóak nálunk, de nem vettem még igénybe, talán 2x. Egyszer aludt a lányom a mamánál eddig, mert a fiúk betegek voltak, és hogy ő nyugodtan alududjon, ne keltsék fel, elment mamához. Nem vágyik el ő sem.

Tegnap lefektettem az ikreket, és elmentünk a lányommal Balaton partra kettesben, apa maradt a kicsikkel, de 2 óra múlva a lányom már mondta, hogy menjük haza "Most már anya, már biztosan felkeltek az öcsik. Hiányoznak."

Néha kajla, mostanában rosszabb is mint volt, de ez életkori sajátosság nem kistesó miatt van, ő nem volt hisztis 2 évesen, most kezdi feszegetni a határokat. Van is büntisarok, és hatásos, és most már a fiúkra is vonatkoznak a szabályok ugye, mert már értik mit szabad és mit nem, nekik is van "bünti" (elveszem a játékot ha nem úgy játszik vele ahogy kell, stb, őket még sarokba nem lehet állítani, azt nem értik, és a lányzó is csak végső esetbe kerül oda).

Tudja hogy mindenkire ugyanaz vonatkozik, így jobb.

És én is gondolkoztam még egy babán, férjem már most benne lenne a projektben, de ezért a negyediket már csak akkor vállalnám, ha a másik 3 már beszokott az oviba.

Szóval mindenkinek teherbírása szerint. Olyan nincs hogy valaki soha nem akad ki, de én néha, de nem napokra, csak pár perc, fújok egyet, és kész.

A legjobb úgy kezelni mindent, hogy nevetsz az egész nehézségen. Ha ezt meg tudod tenni, minden ok.