Ha valaki nem akarja, hogy örökbefogadják. Mit tegyünk, ha egy 8 éves kisfiú a gyermekotthont választja az örökbefogadó család helyett? Erőltessük rá, ami mindenki szerint a javát szolgálja? Vagy ő érzi, neki mi a jó?

Megpróbálok gyorsan válaszolni, csak az abaj, hogy amikor válaszolok, nem látom közben a kérdéseiteket, így ne haragudjatok, ha valami kimarad.

Nemcsak rajtam múlik természetesen, hogy hová kerül Gergő, de azért sokat nyom a latban. A fő kérdés, amit fel szoktak tenni, hogy ha most problámák merültek fel, látjuk-e esélyét annak, hogy később, esetleg segítséggel javulhat e a helyzet. Persze, lehetséges, de nem látom értelmét annak, hogy egy kisfiú, akinek eddig semmiféle problémája nem volt, ezentúl pszichológusi vagy családgondozói támogatásra szoruljon, csakhogy "túlélje" a befogadó családját.

Az apuka tudja, mégha eddig csak sejtette, hogy Gergő nem érzi ott jól magát, de erről megvan a véleménye: azért nem, mert Gergőt eddig senki nem nevelte, nem fogta szigorúan, egy volt a sok közül, és most azért érzi rosszul magát eleinte, mert rá irányul a figyelem és a helyes értékrendet kell elsajátítania. Ha megtanulja a szabályokat, később már könyebb lesz neki, belátja, hogy ezek a javát szolgálják. Ő ezt nevezi nevelésnek, én betörésnek. A 44-es válaszoló teljesen jól látja szerintem, már bocsánat, de hogy lehet ilyen hülyeséget mondani egy kisgyereknek, hogy most még nem büntetlek meg, de majd ha teljes értékű családtag leszel? És ráadásul ezek a büntetések teljesen titokban történnek, még Gergő se tudja, hogy mi történt Marcival, a titokzatosság meg még ezerszer félelmetesebbé teszi az egész helyzetet. Na és az, hogy őt teszi felelőssé Marci büntetéséért, meg az egész család miatta nem eszik édességet?! Ez iszonyú, ez borzasztó nagy teher egy kisfiú számára, aki lehet, hogy egészséges lelkű, de milyen harcok árán? Az ő kis életének nagy része arról szól, hogy kapaszkodik, kapaszkodik, hogy egészséges tudjon maradni lélekben! Az apának egy ostoba megjegyzése elegendő arra, hogy az ujjai lefejtődjenek a szikla széléről és a mélybe zuhanjon. Amúgy én értem, amiről Gergő beszélt nekem. Ma is beszéltem az apával telefonon. A gyomrom azóta is görcsben van. Az a baj, hogy így írásban nem tudom átadni azt az ellentmondást nem tűrő, kemény hangot, ami szelíd hangnemmel van álcázva, mint egy keserű orvosság, amit édes szirupba mártottak. Ő a megfellebezhetetlen erkölcsi hatalom. És furcsa, hogy külsőre igaznak tűnik, amiket mond, igen, személyes figyelem kell a fiúnak, igen, furcsa lehet neki egy család szabályaihoz alkalmazkdni, kiszakadva a régi környezetéből, de itt már nem erről szól a történet. Mert egy kis tiszta, elfogadó szeretetet ha érezne Gergő, egy hónap alatt képes lett volna arra, hogy bizalommal forduljon az apához. Képes lett volna, mert mindig is képes volt alkalmazkodni. És igen, láttam már pozitív példát arra, hogy nagyobb gyereket örökbefogadjanak. Nehéz volt és küzdelmes volt, de folyamatosan felfele ívelő volt a kapcsolat, legrosszabb esetben stagnál, de nem zuhant, és ilyen meredeken! Ez a függönyös eset is... hát én nem dicsekedhetem jólnevelet gyerekekkel ezt bevallom. A férjemen szoktam nevetni, akinek minden elevenség, meg huncutság, de ez a görkoris eset ez volt. Komolyan gondolta, hogy két kisgyerek ott fog ülni két óra hosszat és nem kezdenek el dumálni, meg ökörködni? (Bocsánat, de ilyenkor este, már írtam, de nem vagyok pszichológus :)). Ilyen helyzetben a hajam tépem, a fejem csóválom aztán együt nevetek a fiúkkal, és megkérdezem, hogy ugye ők is tudják, hogy ez nem volt jó ötlet. Igen, tudják. Mert annyira azért megbízom egy 9 évesben, főleg, ha az az én jólnevelt fiam, hogy ezt tudja, belátja és ez volt az utolsó. Ehhez nem kell lelkifröccs, hegyibeszéd, szobafogság, pofon, meg nadrágszíj meg pláne hogy nem. Na, most itt ventilláltam egyet, ti vagytok a lelkigondozóim. Én megesküdtem az igazgatónak, hogy ha csak ez a baja, és rossz fényt vet rá az eset, én találok Gergőnek családot, ha addig élek is :). (Én hazavinném, ha nem lenne már ennyi otthon is... de még így is.) Jó éjt mindenkinek. Még jelentkezem.