Mit tegyek? A szívem szakad meg.

nem vagy könnyű helyzetben, de ezt Te is érzed.

Az amit javasolni tudnék, csak annyi, hogy ha ennyire ragaszkodsz a kisfiúhoz, és már kezded sajátodként szeretni, akkor lépj ki a család életéből, és vállalj más családnál munkát.

Persze tudom, hogy a kisfiú szempontjából ez egy elég drasztikus megoldás, de valahogy érzelmileg vissza kéne kerülnie a saját családjához.

Apukával beszélj, mond el neki azt amit látsz és érzel, és kérd meg, hogy keressen valakit helyetted.

Ez a kisfiú nem a Te elment babád, nem a Te gyereked, sose lesz az. Viszont ha teret engedsz a ragaszkodásának, hazaviszed, családot mutatsz neki, akkor a legjobb szándékod ellenére ártasz neki.

Sajnálom ami veled történik, lelkileg borzasztón nehéz lehet, de tárgyilagosnak és tényszerűnek kell maradnod. Ez a kisfiú nem az életed, hanem a munkád.

Én pont ezért lennék alkalmatlan ilyen feladatra, mert tudom magamról, hogy én se tudnám a helyükön kezelni érzelmileg a dolgokat.

1. A gyereket NE VIDD magatokhoz, ha vigyázol rájuk, akkor a saját lakásukban tedd.

2. Kerd meg az apát, hogy beszéljen a nagyszülökkel, hogy ilyen nem lehet, hogy az egyik gyereket viszik meg szeretik, a másikat meg észre sem veszik.

3. Az apa vigye el a kisfiút gyermekpszichológushoz, mert nem tudja feldolgozni az anyja halálát. (Nem irtad, hogy mennyi ideje, de ettöl függetlenük nem lehet hagyni).

4. Az apának meg kellene próbálnia több idöt tölteni agyerekekkel, föként a fiúval.

5. Neked figyelni kellene arra, hogy ne erösitsd a gyerek ragaszkodását, hanem tarts távolságot.

6. A kisfiúnak mondd el érthetöen, hogy ö az apja gyereke, neked meg ott van a saját férjed meg gyereked, neked ö sose lesz a fiad, te meg nem lehetsz az ö anyukája.

Mindenképpen megfelelö szakeber segitségére van szükség, mert különben nagy bajok lehetnek belöle

Valami hasonlo volt a mi csaladunk tortenete is. Apueknak 3 gyereke szuletett, a noverem egy ejszakas kalandbol jott oszze, es apu csak kotelessegtudatbol vette el anyut. Mire ocsem megszuletett, rajottek, hogy ez igy nem mehet tovabb. Elvaltak. 89-ben apuhoz! kerultunk, ami azert eleg ritka, hogy egy ferfinak itelik a gyerekeket. Apu ejjel nappal dolgozott, nem jutott rank ideje. Mindent meg akart nekunk adni, nagyon kotelessegtudo volt, pedig 21 evesen lett apuka. Szeretetet mar nem tudott adni nekunk, arra mar faradt volt. Jott helyette mas. Az agresszio. Sokszor vert meg minket. Igy nottunk fel. Noverem elszokott 18. szuletesnapja elott nem sokkal. Gyermeke szuletett egy hasonlo koru tinitol, majd segitseget kertek aputol. Apu segitett. (ezt csak azert mondom el, hogy lasd, anyagilag es minden teren, soha nem hagyott volna cserben minket, egy valamit kiveve: a legfontosabbat) Ugy adodott, hogy en a foiskola alatt megismert parommal maradtam, kikoltoztunk kulfoldre, mert minel messzebb akartam kerulni aputol. (Ja mellesleg anyam le se...)Par ev mulva kiderult, hogy apunak komoly egeszsegi problemaja van. Kijott latogatoba hozzam, es elmondta. Azt hittem elotte, hogy egy konnycseppet nem ejtenek a halalhire hallatan. Egymasra borulva sirtunk. Megbeszeltuk a multat, mondtam neki, en soha tobbet nem hanytorgatom fel, temessuk el. De sajnos az emlekeket nem lehet eltemetni. Igy maradnak.

Csak azert irtam ezt le, mert a te altalad leirt tortenettel hasonlo nehany reszlet, es hogy lasd, ilyen fordulatot is vehet sajnos az apai kotelessegtudat.

Nem érte, miért javasolják, hogy teljesen vonulj ki a család életéből, keress másik családot, stb.

Hiszen a barátnőd gyermekeiről van szó, szereted őket és viszont.

Azt mindenképpen meg kell értetni szépen a kisfiúval, hogy nem lehetsz az anyukája, neki van családja. De téged anyuka kért meg, hogy figyelj oda rájuk és anyuka örül ennek. Apukával, nagyszülőkkel közösen le kell ülnöd és nagyon komolyan elbeszélgetni. A kisfiúnak pszichológusra, a családnak családsegítőre van szüksége. Te pedig nyugodtan segíthetsz a gyógyuláshoz vezető úton, sőt, szerintem meg sem fordulna a fejedben, hogy ne tedd.

Nos, értem hogy a helyzet meglehetősen furcsa, de azt nem értem hogy ez miért baj. Probléma akkor lenne, ha valamelyikőtök, vagy a barátnőd családja, vagy ti el akartok onnan költözni.

1. miért baj, ha az anyukájának tekint? tudja hogy nem vagy az, de mégis szeretné ha valakihez mindig fordulhatna, és anyaként tekinthetne rá. Azt vettem ki a szavaidból hogy alapvetően ez nincs ellenedre. A férjedet nem zavarja, a lányodat nem zavarja, az apukát nem zavarja... akkor mi a is a bibi?

2. Miért baj ha néha nálatok alszik? Úgy vettem ki hogy az apukát nem zavarná, ha ettől megnyugszik, és ha nálatok nem teher. Ha egyszer egyszer ott alhat, akkor már nem is lesz ez számára annyira érdekes dolog, és szépen haza szokik.

3. a barátnőd különben is rád bízta a gyerekeit, tehát még erkölcsi alapod is bőven van arra, hogy anyakét bánj a gyerekkel. Ezt az apuka is tudja.

Azt írod félsz hogy a túlzott ragaszkodásból baj lesz. Mégis miféle baj? A túlzott mérték akkor jön elő, ha érzi hogy el akarsz távolodni, vagy az apja el akarná távolítani tőled. De ha nem távolodsz tőle, akkor nem fog túlzottan ragaszkodni. Legalábbis szerintem. :)