Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tegyek? A szívem szakad meg.

Mit tegyek? A szívem szakad meg.

Figyelt kérdés

Két kisgyerekre vigyázom napközben. A kisfiú négy éves, a kislány három lesz. Az édesanyjuk meghalt, az apjuk egész nap dolgozik.

A kisfiú rettentően szeretethiányos, a kislány vioszont el van kényeztetve a nagyszülők által.

A fiú még emlékszik az anyjukra.

Egy ideje nekiállta mondogatni, hogy ő engem akar anyukájának. Utána a férjemet, mint apajelöltet vette számításba. Ha elviszem őket magunkhoz, főleg akkor amikor a nagyszülők elviszik a kislányt, sokat játszik a férjemmel, öleli, puszilja a másfél éves lányomat.

Amikor este megyek haza, akkor sír, hogy vagy maradjak, vagy vigyem őt is.

De tegnap volt a legdurvább eset. Az apjuk a zárban hagyta a kulcsot és a négy éves gyerek este tízkor beállított hozzánk(két utcával arrébb lakunk). Nem értem el az apját telefonon, így visszavittem. Üvöltött ordított, hogy miért nem szeretem, könyörgött hogy ne vigyem vissza. Úgy aludt el, hogy fogta a kezemet. Az apja majdnem megcsapta, de inkább megölelte és megkérte, hogy ilyet többet ne csináljon.

Nagyon megszerettem mindkét gyereket, főleg a kisfiút.

A kislányom előtt volt egy terhességem ami vetéléssel végződött, az ötödik hónapban. Fiam lett volna.

Félek hogy a túlzott ragaszkodásból baj lesz, de attől is, hogy el kell őket hagynom.


2012. márc. 14. 07:00
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
Én is voltam hasonló helyzetben, persze az enyém azért nem volt ennyire nehéz. Nálunk a párom kislánya ragaszkodott így hozzám. 5-6 évesen azt mondogatta, hogy bárcsak inkább én lennék az anyukája, és nem az anya. Az ő édesanyja (szerencsére) él, nem tudom mi volt ez nála, talán picit elhanyagolva érezte magát az anyukájánál. Először amikor mondta hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Aztán elmagyaráztam neki, hogy én is nagyon szeretem őt, de az anyukája szereti őt a legjobban a világon. Most már 10 éves, és annyiban maradtunk, hogy én vagyok a "pótanyukája", aki akkor vigyáz rá, amikor nem az édesanyjával van. És mivel már elég nagy, megengedem neki, hogy amikor olyan kedve van anyának szólíthat. Ezt ő kérte. Tudja a különbséget, és szerencsére azóta nagyon jól alakult a viszonya az édesanyjával, nagyon szeretik egymást. Én sem mondanám, hogy vonulj ki a kisfiú életéből, mert nagyon nagy szüksége van rád, szerintem nagy trauma lenne neki, ha az édesanyja után most téged is elveszítene. Csak próbáld meg finoman tudatosítani, hogy mi a te szereped az életében. Szerintem nagyon jó ember lehetsz, sok boldogságot kívánok nektek és remélem a gyerekek rendben lesznek!
2012. márc. 16. 10:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!