Szívem szakad meg azért a miskolci másfél éves kicsiért aki bennt égett. Titeket is ilyen mélyen érint?

Ki tudja. Biztosan meg volt azért törve. Az is lehet teli volt nyugtatóval, sose tudjuk, hisz ez csak pár perc amit láttunk. Abból a szempontból megértem a nyilatkozatát, hogy mindenhol azt lehetett hallani, hogy anyuka otthon hagyta a gyerekeit, ő pedig elszaladt boltba. Ha ez nem igaz, érthető, hogy válaszol a híradónak, hisz nem elég baj érte még támadják is, egy egész ország.

Viszont ami számomra fura (bár ez is fakadhat abból, hogy másik vagyunk):soha nem tudnám nyugodt szívvel nyilatkozni, hogy nem hibáztatom magam, hogy mindent megtettem, nem vagyok hibás stb. Én olyan vagyok, hogy egy életen át őrjöngnék a gondolattól, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Még ha nem is vagyok hibás, akkor sem tudnám kimondani, hogy nem az én hibám és hogy semmit nem csinálnék máshogy. Vagy valami hasonlót mondott a hosszú nyilatkozatban. Azért, hogy idézzem én nem nézem meg újra, így is eléggé megtört. Mindenüket elveszítették. Gyermek, ház, emlékek. Ott a két gyerek, miattuk folytatni kell...nyilván.

Engem rettentően megrendít. Persze könnyű így beszélni, aki otthon van a meleg házban és a gyerekei békésen alszanak. Miközben nekik van mit feldolgozni...apuka pl még fel sem fogja, mondta is , hogy nem érzi, hogy nincs többé a kicsi. ezen nem is csodálkozok, hisz neki megszokott az, hogy napokig nem látja...

Na mindegy, az tény, hogy nekem fura volt a felelősség maximális hárítása..még akkor is ha tényleg nem terheli a felelősség. Én tuti egy életen át keresném, hol hibáztam. Mondjuk ez se jobb...