Van valaki hasonló helyzetben? 3 éves kisfiú mozgásfeljödésben és értelmileg is lemaradott. Nem tudom hogyan segíthetnék raja? Hogy kezelejem a helyzetet?

Szia, nehéz így konkrétan válaszolni, pedig én gyógypedagógus vagyok. Először is azzal kezdeném, hogy sajnos a Dévény torna nem mindenkinek jön be, sokan nem tudják megszokni ezt a módszert, sírnak, nem szeretik. Mindenképpen keresnék más megoldásokat is. Nem tudom, van-e a környéketeken Ayres- terápia, azt mindenképp megpróbálnám. Meg más alternatív lehetőséget, babaúszás, lovasterápia stb. Ha a kisfiad félős lett, az is nagymértékben gátolhatja a fejlődésben. Kérj a pszichológustól tanácsot, milyen tevékenységet tud javasolni, amiben oldódna. Sok kisgyerek ösztönösen vonzódik az állatokhoz pl., fejlesztőleg hat rájuk egy állatról való gondoskodás, hozzátartozás, erre alapul a lovasterápia is. De akár egy saját háziállat is.

Ha abbahagytátok a Dévény-tornát, mindenképpen kell valami más! Most van a legjobban fejleszthető korban, még ha nem is látszik túl látványosnak a fejlődés, később ugrásszerűen beindulhat, de annak az alapjait most kell lerakni.

Ha nagyon félős, keresnék gyógypedagógust aki házhoz jön foglalkozásokra. Az egyéni fejlesztés nagyon sokat segít.

És ne keseredj el, a te pozitív hozzáállásod is szükséges kisfiad érzelmi biztonságához, egymást erősítitek. Mert belőle még bármi lehet, hidd el!

Beszélj a pszichológussal, a korai fejlesztő szakembereivel, segítsenek. Kutasd fel a környéketeken lévő lehetőségeket, és próbáljátok ki. A gyerekek nem egyformák, ha valakinek nem jött be egy módszer, egy másik viszont csodát tehet!

szerintem az nagyon nagy gond, hogy nem hordjátok fejlesztésre. oké, hogy a dévény nem volt jó de van még számtalan fejlesztés, rengeteg szakember... meg kéne találni azt akit elfogad a gyerek és valóban neki való fejlesztést tud nyújtani.

elég sokrétű a problémátok, szerintem több szakemberre is szükségetek is lehet.

jelentkezz be a hozzátok tartozó kórház pszichiátriájára, ott egy pszichiáter meg fogja vizsgálni és kiír különböző fejlesztéseket.

esetleg bizottság elé is elvihetnéd, lehet kapna SNI kódot, bár ezt nem szoktam 3 évesen ajánlani, de tényleg nagyon sokrétű a problémátok, valószínű ezekre már megkapnátok és akkor heti 5 fejlesztést kapnátok ingyen, speciális óvodába is beírathatnád akkor és ott napi 8 órában fejlesztve lenne.

mindenesetre még holnap kezd el keresni szakembereket és keress valamit mert Ti otthon nem tudjátok ezeket a problémákat megoldani :(

Nem tudom, hogy van-e már valami pontos diagnózisotok (neurológus, pszichiáter ???). A gyermek intézményi neveléséhez pedig - ahogy már más is írta - mindenképpen kell a sajátos nevelési igény megállapítása a TKVSZB-től.

Én is azt mondom, hogy lényegesen több egyéni fejlesztésre lenne szükség, akár otthoni keretek között, szakértői irányítással (pl. TSMT), illetve gyógypedagógus, logopédus, stb.

Finoman kérdezem, hogy az autizmust is kizárták? Mert ha nem érti az utasításokat, esetleg érdemes lenni megpróbálkozni az autizmus-specifikus vizuális támogatással (hívókártyák, napirendi kártyák), ezek egyébként nem csak autizmussal élők számára jelentenek segítséget, hanem mindenkinek, akinek problémát jelent a verbális kommunikáció.

Hogy mit várhatsz az élettől? Nézd, én nagyon sok olyan gyermeket láttam, akik komolyabb fejlődési rendellenességgel születtek, vagy születési sérültek voltak... 13-14 éves korukra (megfelelő fejlesztés mellett) alig észrevehető volt a lemaradás. De mindenképpen tisztázni kellene a pontos okot, hogy tényleg specifikus fejlesztést kaphasson... ha meg nem sikerül, akkor én bizony minden létező fejlesztéssel megpróbálkoznék, addig mennék, amíg nem találnám meg a megfelelő módszereket, amik segítenek!

Felmerült bennem gyermeked vagy autizmussal küzd, vagy terhesség alatt, vagy szülés közben elszenvedett sérülést!

Javaslom keressétek fel Budapesten a Vadaskertet mert a leírtak alapján inkább az autizmus felé hajlanák!

Jelenleg én sem tudom mit várhatok az élettől!:( sSajnos ha már egy szülő érzi látja, hogy gyermekével sajnos nagy gond van, de mindenki más gyerekorvos védőnők nyugtatgatják, hogy semmi gond az ég világon, saját történetemet leírom az elejétől, férjemmel szerettünk volna babát régóta, nem adtak esélyt, hogy spontán terhesség összejöhetne. Még is sikerült. Nagyon rossz érzésem volt az elejétől fogva kétszer kértem időpontot abortuszra, de nem mentem el, minden papír készen állt a pénz is ki volt fizetve. Terhességem 12 heti ultrahangján tarkóredő eltérést találtak 3.5 mm volt, genetikát megjártam vérvételek, magzatvízvétel majd a sok várakozás maga volt a pokol. De az eredmények jók lettek, így azt hittem minden rendben lesz. Megszületett szép nagy súllyal időre kislány lett. Haza jöttünk a kórházból, és az én picim nagyon rossz alvó volt sokat sírt 15 perces alvásai voltak újszülött létére, ezt akkor nekem nem hitte el a gyerekorvos, majd időben kezdett el átfordulni, fel állíni, de később járt 15 hónapos korában, 10 hónaposan azt énekelte Hinta palinta, csicsija babája, 15 hónaposan az addig tanult szavakat mind el hagyta utána nem szólalt meg. Arra lettem figyelmes, hogy gyermekem nem fordul oda ha szólok neki, nem néz rám, többnyire kerülte a szemkontaktust, El volt úgy mond a saját kis világában, nem érdeklödőtt a külvilág felé, játszott magában, nem szerette ha átöleljük, ha megpusziljuk, ha játékot vettünk neki vagy ruhát, elősszőr jó alaposan megvizsgálta a rajta lévő címkét, mintha csak annak örült volna. 13 hónapos korától minden egyes alkalommal mondtam a gyerekorvosnak nincs rendben valami nagy a baj, ő mindig legyintett azt mondta sokat olvasok, ő még pici és teljesen rendben van könyörögtem küldjön el szakemberhez a picivel, ő meg teljesen felesleges meg 3 év alatt úgy sem fogadnak sehol!

Úgymond megnyugodtam, gondolván egy gyerekorvossal akivel ilyen jó a viszonyunk biztosan észre vette volna ha gond lenne, illetve a védőnő is. De a jelek csak jöttek, elkezdett csak úgy magában sikogatni, rengeteget sikogatott egy nap, furcsa viselkedése volt, ha bekakilt a pelusba felkente a falra és a játékaira 2-3 alkalommal,

Azt hittem a gyermek nem hall rendesen hiszen sosem fordult oda ha szólítottam, de igazán 15 hónapos korban tudatosult bennem egy felvetés amit ez idáig sem mondott ki szakértő de biztos vagyok benne. Kislányom tovább sikogatott kezét magasba emelte karizmait befeszítve repkedő kézmozgást végzett. 3 évesen az ovi beszoktatás alatt az első napon láttam, hogy nagy a baj sírva jöttem haza teljesen más volt mint a többi gyerek. Nagyon hamar beszokott az oviba ez is furcsa volt, idegenekkel nagyon kedves volt, Ő sokat mosolyog, és megért mindent. Kértem időpontot a szakértői bizottsághoz, ahol 21 hónapos szintre teték értelmileg 36 hónapos korában, és beleírták a papírra néhány sajátos viselkedés jegy figyelehtő meg, azonnal meg kell kezdeni a fejlesztést, ovi megkezdésénél megint 3 hét alatt 40 új szót tanult, de nem használja őket, néha mond egyet egyet, de viszont az énekeket elénekeli elejétől a végéig a dallam is meg van tisztán érthetően, ha rátör valahol! Még mindig nem szobatiszta egyszerűen lehetetlen leszoktatni, tudja, hogy mikor kell pisilnie szétteszi a lábát, és nagy örömmel oda pisil ahol éppen van. Egyébként nagyon önálló kiskorától fogva, egyedül evett, ivott öltözött vetkőzött! Busszal járunk az oviba tőlünk 6 km-re van tudja hol és mikor kell leszállni és hazafelé is!Az óvónők is mondják picit más, mint a többi de fejleszthető! Nincs pontos diagnózis a kezembe hiába a sok éve tartó gyanú, tudom a kislányom Autista, és addig nem nyugszom míg egy szakértő ezt nem írja le, úgyhogy irány Budapest Vadaskert, ahol meg fogjuk kapni a diagnózist! Nem szeretném ha az lenne, de ennek a bizonytalanságnak véget akarok már vetni, annyit sírtam, összetörtem lelkileg pedig van egy kétéves kislányom is aki értelmileg nagyon fejlett mondatokban beszél és ég és föld a két gyermek! Volt egy megérzésem annak idején talán ezért merült fel bennem az abortusz lehetősége, amit nem volt szívem megtenni! De most sem tenném meg ezek után sem ő az enyém ha így hoztam a világra vállalom és megteszek mindent, hogy képes legyen önálló életre.

Én vagyok aki részletesen írtam autista gyanús kislányomról, mi voltunk a szakértői bizottságnál ahol néhány sajátos viselkedés jegyet véltek felfedezni, de nem írtak diagnózist! Azóta is tartottam emailbe a kis hölggyel

a kapcsolatot jó szakember, írtam egy újabb problémánkat amit nem tudok kezelni, és ő válaszolt, írásában elösszőr erősen utalt persze szebben megfogalmazva, hogy bizony ez autizmus lesz, majd a végén határozottan ki is mondta. Szeptemberben vizsgálta. Most mondta ki, azt mondta a vizsgálat alatt is látott több jelet, de egyértelműen nem merte akkor kijelenteni, de most már igen! Javasolta hogy menjünk el a Vadaskertbe, hogy legyen pontos diagnózis a kezünkbe meg is fogjuk kapni.:( Őszintén nagy kő esett le a szívemről azért mert kimondta, és már nem kell kétségek között lennem, holnap első dolgom lesz, hogy kérek időpontot a vadaskertbe, hogy meg legyen a diagnózis, és a neki megfelelő terápiát megkezdhessük!