Ha valaki nem akarja, hogy örökbefogadják. Mit tegyünk, ha egy 8 éves kisfiú a gyermekotthont választja az örökbefogadó család helyett? Erőltessük rá, ami mindenki szerint a javát szolgálja? Vagy ő érzi, neki mi a jó?

De és mikor ott voltál mit mondott a fiú, hogy érzi magát?

Az új szüleivel beszéltél? Lehet hogy az anyát kéne kikérdezni, puhatolózni, esetleg nem túl szigorúak-e a gyerekekkel, stb. Mennyire hangoztatják a családban, hogy Gergő az új "jövevény", éreztetik-e, hogy ő az új, vagy esetleg teljesen befogadták-e és teljesen természetesen kezelik a helyzetet. A tesók hogy fogadták, féltékenyek-e? Hogy viselkednek vele a tesók, egyenrangúként, vagy esetleg kívülállóként bánnak vele?

Szerintem ez már veszélyes fegyelem.

Mintha nem lenne benne érzelem. Ugye?

(a 9. válaszoló vagyok újra)

Most, hogy még többet írtál, a hideg ráz a helyzettől. Szerintem egyértelmű, hogy nem szabadna a gyereket kitenni ennek, látszik, hogy nem jó ez neki.

Ahogy írod, Gergő egy egészségesen a határait feszegető, de egyenes jellemű gyerek, az apuka pedig egy nagyon durván autokrata személyiség, és bocsánat, de az ilyenek azok, akik sunyiban verik az egész családot, kifelé meg viselik a „köztiszteletben állóság” álarcát. (Ismerek pár gyerekvédelmis szakembert, és azt kell mondjam, nem egy olyan sztorit hallok tőlük, hogy valakit alkalmasnak nyilvánítanak az örökbefogadásra, de teljesen kretén. No és arról ne is beszéljünk, akik később visszaadják az örökbe fogadott gyereket, mert nem úgy működik, ahogy ők elképzelték… és jönnek később a „ja, hát kiütköztek a gének” dumával.)

Gondoljunk csak abba bele, hogy a saját fiai „félik” ezt az embert, mi lesz majd egy olyan gyerekkel, aki mindig is kívülálló lesz?

Azt nem értem, miért nem lehet arra hivatkoznod, hogy a fiúk közti kicsi korkülünbség a baj, ezért nem javaslod az örökbefogadást? Nem evidens tapasztalati tény, amit már írtam, hogy az örökbefogadott gyereknek kell a legfiatalabbnak lennie a testvérsorban? Nem teljesen világos, hogy egy ilyen közegben Gergő folyamatosan ki lesz téve az összehasonlításnak, és ez agyonfrusztrálja szerencsétlent majd?

hát engem még a hideg is kirázott

a szívem azt mondja, ne engedd hogy örökbe fogadja ez a család

Szia! Kérlek, írd majd le a fejleményeket, csodálatra méltó a lelkismeretességed, drukkolok, hogy jól alakuljanak a dolgok. Jól értem, hogy Gergő eddig máshová járt iskolába, és most a család lakhelyéhez tartozó suliba áttették? Amikor még nincs is végleges döntés?

Eddig hová járt iskolába? Az új iskolában muszáj volt a gyerekeknek is megtudniuk, hogy ő örökbefogadott? – bár ez hülye kérdés, nyilván, ha egy osztályba jár az „új tesójával”, akkor ez nem is kérdés – de ez megint csak azt bizonyítja, milyen rossz, ha nincs korkülönbség a gyerekek között.

Mert könyörgöm, most ő megbélyegzett lett, az örökbefogadottság nem olyan dolog, amit mindenkinek az orrára akar kötni az ember. Szerintem.

Meg Joyce Pavao szerint is, ajánlom neked is Az örökbefogadás háromszöge c. könyvét, nagyon érdekes, életből vett példákon mutatja be az örökbeadó, örökbefogadottak és örökbefogadók problémáit.

Bemásolok ide belőle valamit, ami erről az iskolaváltásról juttott eszembe (egyébként rengeteget ír az iskolai problémákról is):

„Az ügynökség eleinte megpróbálta sürgetni a folyamatot,

mondván, ha már találtunk megfelelő családot a gyerekeknek, költöztessük

is át őket. Én azonban nem engedtem: „Ne siessünk! Az önök

problémáit részben az okozza, hogy túl gyorsak akarnak lenni. Ezeknél

a gyerekeknél különösen fokozatosnak kell lennie az átmenetnek, ha azt

akarjuk, hogy beilleszkedjenek új életükbe. A régi iskolájukban kell még

befejezniük ezt a tanévet, és lassan, a nyár folyamán bonyolítjuk le az átköltöztetésüket.

Időt kell adnunk nekik a normális átmenetre.” Az nem

lehet megoldás, hogy egy gyereket kedd délután kikapunk addigi iskolájából

és otthonából, hogy szerda reggel már új otthonából menjen egy új

iskolába. Hogyan gondolhatja bárki is, hogy ez működhet? Szerencsére

az ügynökséget is sikerült meggyőznünk erről, így a gyerekek elhelyezése

jól sikerült, bár nem volt zökkenőmentes.”

Nagyon rendes dolog tőled Kérdező, hogy ennyire a szíveden viseled a kisfiú sorsát és ilyen lelkiismeretesen utánajársz a dolgoknak! Csak így tovább!

Nem lehet könnyű helyzetben a fiú, és ha tényleg egy osztályba jár az új testvérével, ahol megtudták hogy ő "csak" örökbefogadott, az nagyon nehéz helyzetet teremt neki, mivel az ilyen korú gyerekek még nem tudják, hogy az ilyen dolgot hogy kell kezelni, és gúnyolódások célpontja lehet Gergő.

1 hónap egyébként elég annak megállapítására, hogy véglesen jó sora lesz-e Gergőnek az új családban?

A közhiedelem persze az (én is így gondolom elméletben, bár gyakorlati tapasztalatom nincs), hogy hosszú távon jobb lesz a fiúnak családban felnőni, akik gondoskodnak róla, lesz kire számítson élete végéig, mint a gyerekotthonban. 1 hónap nem kevés még ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjen az új életébe?

Mondjuk attól még mert az iskolában esetleg vannak problémái, attól még otthon viselkedhetne felszabadultabban, bolondozva a többi gyerekkel stb.

Na majd mindenképp írd meg hogy mit mondott az osztályfőnök!