Nevelőintézet vagy sem?
Egyszerűen már nem bírok a 9 éves fiammal,hazudik sunyi és már lop is.Azon gondolkodom,hogy intézetbe adom.Elváltam az apjának nem kell én már kikészültem tőle.
Hogyan kell az intézetet elintézni?
Én nem ítélkezem - ellentétben sok válaszadóval. Láttam már én olyan gyereket, aki minden példás szülői segítség, nevelés ellenére kezelhetetlen volt...
Első körben (ha még nem tetted meg) fordulj a családsegítőhöz, nevelési tanácsadóhoz, védőnőhöz. Ilyeneknek kell lennie minden iskolában/településen. Fordulj hozzájuk bizalommal, láttak ők már cifrább dolgokat is, hidd el, tudnak segíteni neked is.
Tudom,milyen nehéz helyzetben lehetsz, én is sokat foglalkozom gyerekekkel, és hát akad köztük olyan, hogy annyira nem tudom,mit csinálhatnék, hogy legszívesebben sírva fakadnék.
Viszont intézetbe könyörgöm semmiképp ne add!
Az én barátom (és a barátai zöme is) intézetis volt, finoman szólva sem volt könnyű gyerekkora, és hiába volt ő alapból jógyerek, ott olyan farkastörvények uralkodnak, hogy ott maximum a durvaságra és bizalmatlanságra nevelik a gyerekeket, de jóra nem.
Próbáld inkább másik suliba íratni, a környezetváltozás sokszor jót tesz.
Millió oka lehet annak, hogy kezelhetetlen ördögfiókaként viselkedik, javaslom, vidd el egy szakemberhez, mert én így látatlanban nem tudok csak tippelni. (Az én tippem, hogy a probléma forrása az apjával való nemlétező kapcsolata.)
Egy szakember meg fogja mondani, hogyan terelheted jó útra!
Ne add fel, 9 éves még nagyon fiatal, képlékeny egyéniséget takar.
Esetleg nyárra küldd táborba, de a legfontosabb, hogy annyit foglalkozz vele, amennyit csak lehet.
Minden gyerek álma a biztonság, a szeretet.
Ebből sosem lehet elég!
Kitartást kívánok!
Ha mégis a nevelőintézet mellett döntenél, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot előtte (elég ide írnod egy kommentet), mert nagyon szeretnék segíteni, és talán tudok is!
Sajnos senki nem tudja rajtam kívül,hogy mi is történik itthon az iskolában azért mert nem írtam regényt hogy miket csinál gyermekem attól senki sem ítélkezhet vagy mégis,de azért főbe nem lövöm magam kedves...
4 éve,hogy nem élek együtt az apjával nagyon jó gyermek volt soha semmi gond nem volt vele viszont most már nem bírok vele senki sem tud már tanácsot adni sem a pszihologus sem a szüleim pedig először hozzájuk fordultam.
Szerintem MINDENKI tesz mond olyan dolgokat amiket késöbb megbán...
Szeretem a gyermekemet és nem adom senkinek,csak segítségre lenne szükségem...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!