Hogyan segithetnék testvereméknek elfogadni, hogy komoly probléma van a fiukkal?

Az óvodából már küldték őket a szakszolgálathoz, ott sokáig letudták annyival, hogy idegrendszeri éretlenség, kapott fejlesztést is amikor ugye vagy bent volt vagy nem (sokat beteg), vagy megtartották vagy nem, vagy be tudták vonni vagy nem. Az iskolaalkalmasságin kibukott a dolog és továbbküldték a bizottsághoz. Ott viszont elég durván az arcukba mondták az igazságot, a fiuk enyhe értelmi fogyatékos és továbbküldenék ADHD irányába kivizsgálni, iskolának pedig EGYMI-t akarnak kijelölni. Ott helyben a tesóm átvette az ideiglenes papírt, de már azon pörögnek és vitatkoznak, hogy a véglegesnél fellebbezni fognak, mert a gyereknek nincs semmi baja csak egy kis idegrendszeri éretlenség és mi vagyunk a rosszak, mert biztos a mi gyerekeinktől "tanulta el" a rosszat.

Anyuékkal élnek, ők próbálnak úgy tenni, mintha semmit nem látnának és hallanának semmiből, a homokba dugják a fejüket vagy ha kérdezik őket, akkor kitérő válaszokat adnak, végül nekem keseregnek, hogy jaj, szegény fiúcska, mennyire le van maradva.

Próbáltam a dologból kimaradni, mivel láttam, hogy csak addig elfogadóak, amíg más gyerekéről van szó, de azért próbáltam terelgetni is őket, hívtam őket olyan fejlesztésekre, amire mi járunk, de egy-két alkalom után mindent feleslegesnek ítéltek. Sajnos a tesóm végül nekem szegezte a kérdést, hogy szerintem van-e valami baja a fiának, én pedig elmondtam, hogy igen, szerintem van. Természetesen oltári patália kerekedett belőle és napjában vagy 20* rákérdez, hogy mondjam már meg az igazat vagy csak simán a fejemhez vágja, hogy ugyan mit tudhatok én, nem ismerem a normális gyerekeket, mert nekem csak fogyatékosaim vannak.

Értem és tudom, hogy nem könnyű elfogadni a dolgot, de azért ez az ellenállás nagyon megdöbbent. Azóta az oviban is mindenkivel összevesztek, szülőkkel, óvónőkkel, a vezetővel, a fejlesztőkkel.

Hogyan lehetne segíteni nekik ezt elfogadni?