Hogyan dolgoztátok fel azt, hogy a gyermeketeket nevelésbe kellett venni?

Szia ha gondolod én privátban meghallgatlak.

Nem vagyunk pont ilyen helyzetben de àtèrzem amiket írsz

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamas..

Ne félj tőle

Én biztosan nem hagynám.. Szedjen gyógyszert! Nem tudod neki beadni? Teljesen értelmesnek látszol.. annakidején volt egy 11-12 éves lány a "házi feladatos tanulószobán", ahova néha vittem a lányom, egy halál normális anyukával és egy érdekes gondolkodású, normálisnak látszó, de értelmes lánnyal.. nem ti voltatok? Akkor a kislány hatosztályos koleszos gimibe készült és olyan gyógyszert szedett, amit később a lányom is szedett pár hétig, és utána helyrejött.. talán túl sokáig szedtétek.. ?

Ha nem ti vagytok, akkor javaslom, hogy olvasson könyveket, nézzen filmeket, amik személyiségformálóak, mi viselkedészavarra ripedont szedtünk(nálunk inkább szorongásoldás miatt kellett) és annyit kell ölelni, puszilni, és beszélgetni vele, amennyit lehet. Nyugodtan el lehet kapni két ordibálás közt megölelni és puszilni, ha épp úgy érzed. Én az enyémet ketté tudnám csapni és nem a szívem csücske a személyisége, de azért szeretem belül, mert a gyerekem..hozzám tartozik. Kedvelni elég, ha a barátai kedvelik, amíg az jó társaság:) Szoktam is neki mondani, miközben igyekszem a helyes útra terelni, hogy szeretem, mert a gyerekem, de változtasson a viselkedésén, mert elviselni elég nehéz ám.

Nemtudom.. én nem adnám be, úgy érzem kevés nálam intelligensebb ember van(ez tuti), aki úgy ismerné, mint én(ez is tuti, nagyon sok energiám van benne, kb minden gondolatát látom), ezért nem hiszem, hogy meg tudnák oldani a helyzetet. Viszont, ha úgy érezném, hogy új emberek kellenek neki, idő tőlem távol(ilyen is sokszor van nála), más tapasztalatok, felismerem a helyzetet és elviszem azok közé, akikre szüksége van és egyszerűen ott hagyom/nem vagyok ott, és elvonulhat nyugodtan más ingerekre éhesen. Az enyém mikor besokallt az otthoni szabályokról, kiabálós tanárhoz került, meg megmutattam neki, hogy más anyukák is kiabálnak ám, más családban meg több/abszurdabb szabály van, mint nálunk, és örülhet, hogy pl nem kell papucsban lennie a házban, amit le kell vennie, ha a szőnyegre akar lépni:D Vagy az is hasznos volt, hogy a barátja nem akart kezetmosni a sáros-emésztős turkálás után, mert megtörölte, az anyja meg ráüvöltött az ellenkezésnél, hogy akkor egyen szrt és még az enyém is megrettent én meg nagyon vigyorogtam. Azt is látta, hogy más anyuka elveri a gyerekét apróbb dolgokért, amit egyikünk sem helyeselt, de nem a mi dolgunk.

Tök jól elvagyunk az átlagos életünkkel középen, és néha ezt neki is látnia kellett, ehhez pedig nekem kellett olyan helyzeteket teremteni, hogy becsülje az életét és ehhez mérten viselkedjen, ezt megtámogatva filmekkel, könyvekkel és sok beszélgetéssel--és szigorral. Akkor tudok elképzelni pszichiátriai befekvést, ha idegen szabályrendszerhez kell alkalmazkodnia és nem elég neki a sulis rész, és/vagy, ha öngyilkos hajlamai vannak. Még le tudom nyomni (11 éves), ráülök, ha olyan van, hogy agresszív, de ha fizikailag erősebb lenne nálam, akkor is mondanám a pszichiátriát. Egy öngyilkos hajlamú, nálam erősebb tinit nem tudnék kezelni, segítség kellene..

Amúgy lehet elég lenne eljárnia ilyen foglalkozásokra, nem? A vadaskertben kb minden tini boldog, sokszor futottunk beléjük az elmúlt években ilyen csoportos foglakozásokon. Megmondod, hogy vagy eljár, vagy beviteted..ha nem megy, beviteted.

Én ezeket tudom hozzátenni a dologhoz, de előtte még megpróbálnám azt a.. közösséget.. régen olvastam egy csoportról, akik kezelhetetlen tinikkel utaznak külföldre csoportosan 9 éves kortól(akkoriban gondolkoztam, hogy a 7 évesem is mehetne egy kört.. Vagy egymillió volt, és utána kisimulva jöttek vissza a gyerekek "megváltozva". Gondolom már többe kerül, nem tudom, hogy működnek-e még, vagy mi történik ott, de talán megpróbálnám a pszichiátria előtt.

Tisztelt Kérdező!

Mi történt a gyermekkel ebben az új évben? Mesélnél a helyzetetek alakulásáról?