A gyerek tényleg egy katasztrófa? SOS Bővebben lent
A párom 7 éves gyermekéről lenne szó aki velünk él.
Mostanában elkezdett nagyon elkanászodni. Igazából apuci kedvencéről van szó, aki eléggé neveletlen amúgy is.
Az még a kisebb gondom lenne, hogy időnként nem fogad szót, de mostanában elkezdett "zsarolni" hg ha kérek tőle valamit akkor nem csinálja meg amég én nem teszek valamit. mindig kitalál valami hülyeséget. Pl ha nem emelem ki a kádból akkor nem szál ki! (ő 25 kg, én 53). Ma reggel megkértem hg fésülködjön meg mert iskolába kell menni erre duzzogva bement a fürdőbe és kidobálta a folyosóra sz összes fésűt miközben üvöltözött... :(((
Mit tehetnék?? Hogyan állítsam meg???
Az apjára nem számíthatok, de én nem tudok így élni, mert már gyomoridegem van... :( Kérem aki tud segítsen...
képzeljétek milyen csoda történt... :)
Tegnap este ment a hiszti, hogy vigyek neki inni este... már majdnem 9 óra volt... Mondtam neki, hogy nem mert ő is meg tudja oldani. Aztán ment a hiszti bőgés meg minden. Az apja átment hozzá megkérdezni mi baja. Mondta, hg jóéjt puszit akar nekem adni mégegyszer. Átmentem a pusziért megölelgettem meg ő is engem. abbahagyta a sírást. Elmagyaráztam neki teljesen higgadtan és kedvesen hg ő is tud innivalót önteni magának. Bólogatott hg megértette, tök örültem neki. indulnék hg megyek vissza lefeküdni erre azt mondja hozzak neki inni... :S Mondtam hg ezt megbeszéltük és hg nem! a nem-et elég határozottan, de nem kiabálva! Erre rákezdtett a hisztire. Otthagytam. bementem a szobába. Elmondtam az apjának, hogy nem a puszi volt a cél, hanem továbbra is az innivaló. Erre a párom rámnézett annyit mondott, hg érti. Átment a gyerekszobába és elrendezte a dolgot... :)
A hiszti abbamaradt. Nagyon meglepődtem, de örültem neki, hg végre mellém állt... :)
válasza:Belejössz,mint kiskutya az ugatásba!Mi az,hogy nincs nevelési tapasztalat?!? Szerinted mások úgy jöttek a világra,hogy minden ilyesmire már a génkoruk óta kész recepttel rendelkezetek???
Mindennek a hasznát-előnyét is lássad meg! Írtad, mostanában az apjára hallgat a gyerek. Ebből én azt érzékeltem először,hogy végre az APJA is tett a gyerek neveléséért,lelkéért,a családi élet jobbításáért,a kapcsolat szorosabbá tételéért...(Feladatod,hogy az apu is jóltájékozott, azaz cselekedni- akaró és képes legyen)
Kritikus időszak következik.
Nem kizárt,hogy egy idő múlva újra próbálkozik a lányka hasonlóval. Vagy csupán felhívja magára a figyelmet,vagy,hogy újra valami dominanciafélét próbáljon melletted BIZONYÍTANI, kivívni.
MOTIVÁLD, de mutass rá a helytelen cselekedetei "ESETLEGES"(!!!)KÖVETKEZMÉNYEIRE! Ne te mondd,hogy ez így nem jó,úgy nem jó, hagyd,hogy ő ezt" magától" lássa be! Az ő sikerélménye legyen,ha "MAGÁTÓL" teszi azt ,amit ti "diktálnátok" neki,vagy szerinte "KÉNYSZERÍTENÉTEK" rá!
Sarkalld gondolkodásra,kritikát burkoltan,"véletlenül"kapjon!
Sugalld csak neki,mi a helyes,alkalmazz példabeszédeket, beszélj másokról,harmadik személyben! "Véletlenül elejtve a sztorit vázolj
neki egy "SIKERtörténetet",amit az illető pont ellenkező viselkedéssel ért el,mint ami viselkedést ő tanusít! (Pld.sokat adott magára,mindig ápolt volt...és nagyon szép haja volt az illetőnek....és NEM hozzátenni, hogy "nem olyan kóc,mint neked!",hanem gondolkodjon csak ő!!!!
Próbálom érzékeltetni,mire gondolok:
" Nem jössz ki a kádból? Nem értem,miért jó az neked,ha megfázítod magadat!De csináld úgy,ahogy neked jó!"...és hagyd magára!
"Nem fésülködsz? Te helyedben azért én gondolnék arra is,hogy ha HANYAGOLOD magadat,ÍGY NÉZEL KI,akkor kinevethetnek! De te nem gondolsz ilyesmire! De tudod,mit?!?ha MOST így látod SZÉPnek magadat,menj kócosan"...és hagyd ott! Dacból lehet,hogy az lesz,amit akar...de legközelebb "véletlenül" elfelejti,hogy nem kellett volna fésülködnie!
Vagy férjed-gyereked kapcsolatától függően talán megengedhető sarkítottabban,hogy "Te jó ég!Ha én így néztem volna ki,még a legrondább fiú sem állt volna velem szóba,nemhogy a te ÉDESAPÁD!"
(Idősebb korban,haláli közönnyel:Biztosan a fiúknál sem lesz sikered!)
Nem kijelentő módban,kategorice,hogy így biztosan nem fognak szeretni! Ez lehet,hogy ellenkezést,dacol szülne csak.
Hanem,mint lehetségest kimondani azt ennek a viselkedésnek bizony akár ilyen hozadéka is lehet! Hass a női(!!!) HIÚSÁGRA!
(Pld.SOHA NE bizonygassad!!!),de mindig biztosítsad afelől,mintegy "BIZONYÍTSAD" neki, hogy gondolkodni,ítélni képesnek,olyannak ismered el,AKI MÁR LASSAN AKKORA LESZ,hogy belássa,ha magának árt a csacsiságaival,nem az anyjának. Ha szépen fésült hajjal jön elő, akkor "totál véletlenségből" ejtsd el a szót,hogy de szép a haja! Vagy
(ha utalni tudsz ilyesmire),mondhatod,hogy"most olyan szép,mint múltkor az a kislány,akit mindig dícsértek!"
Valahogy érzékeltessed vele,hogy neki is könnyebb lesz az élete,
ha elfogad,ha neked IS szót fogad...
Ne várj azonnal eredményt! De tuti,hogy képes belátásra is,ha ennyire "képes a maga érdekeiért kiállni" Nem letörni kell azokat az ambíciókat, amik később előnyére(IS!!!) válhatnak,hanem görcsök nélkül, számára észrevétlenül vezetgetni,alakítani őt! És ha stimmel a dolog,akkor az apjának négyszemközt mondani,hogyő is "VEGYE ÉSZRE!","említse" a lányka előtt, fejezze ki valami módon a lányával kapcsolatos elégedettséget!!! Sok sikert!
(MERT SIKERÜLNI FOG! :-) Bizonyos vagyok felőle:KITARTÁS!)
válasza:Nagyon jól leírták a dolgokat előttem, azt írtad, hogy a bátyja jól viselkedik. Akkor mi lenne, ha beszélnél vele, hogy segítsen rávenni a kislányt, hogy ne hisztizzen? Hogy beszéljen vele ő, hogy ez így nem jó, és neked rossz. Hogy ő rendesen viselkedik, és neked is nehéz, segítsen neked azzal, hogy rendesen viselkedik.
Nekem is volt egy hisztis korszakom, bár én akkor még ovis voltam, de engem simán kiraktak a lépcsőházba bugyiba, ha nem akartam kiszállni a kádból, akkor kihúzták a dugót és lekapcsolták a villanyt, elmentek. ha hisztiztem valamiért, rám csukták az ajtót, elmentek, nem foglalkoztak velem. Ha nem akartam menni, éhen maradtam, és amikor már nagyon éhes voltam, akkor odamentem, hogy "bocsánat anyu, apu, hogy csúnyán viselkedtem, stb.", és kértem szépen enni.
válasza:18:38 köszönöm az értékes választ! :)
Sajnos a nevelési tapasztalanságomat úgy értettem, hogy 24 évesen kaptam egy elkényeztetett 7 évest...
A dugó kihúzást már kipróbáltam, bejött.
Az viszont hg ott hagyom ha hiszti van sajna nem működik, mert jön utánam és üvölti a nevem... Igyekszem erről tudomást sem venni és elmondom neki higgadtan, hogy ha szeretne valamit akkor csinálja meg amit kértem (pl. rendrakás, lecke). Igyekszem következetes lenni, de sokszor nagyon nehéz...
A testvérére sajna nem számíthatok abból a szempontból, hogy segítsen beszélni vele. Mert a 14 éves fiú elég heves vérmérsékletű... A gyerekek egy szobába vannak és elég sok düh gyülemlett fel benne és ha megkérném, hogy segítsen sajna valószínűleg inkább szájon vágná minthogy beszélgessen vele. Sajnos a testvéri féltékenység eléggé eluralkodott rajta (állandó kivételezések miatt, volt hogy ő kapott büntit mert a huga rosszat csinált és azért ő mert miért nem figyelt rá... :S) amit én meg is értek és próbálom ezt oldani benne mert szerencsére rám hallgat.
Igyekszem kitartani, de még sok "munka" áll előttem... és közbe még a páromat is nevelnem kell...
Köszönöm a válaszaitokat...
válasza:Kedves kérdező ! Magadnak köszönd,ha segíthettem,mert te szedted magad össze,hogy kérdezz,enélkül nem tudnék rólatok. Én köszönöm, hogy megosztottad a hétköznapjaidat velünk!
Azt is magadnak( esetleg a férjednek!)köszönd,ha sikerül jobb belátásra bírnod a leánykát! Egyébként a te esetedre alkalmazva a magam tapasztalatait írtam: én voltam egy kevésbé hisztis,de az a "Juszt sem!", "Azért is" kisördög".
Egy eset:
Anyám felöltöztetett olyan szép fehér,fekete szegélyű kis ruhába, amilyenbe ritkán.Fotóshoz akart vinni,én meg nem akartam menni.
Ergo:a belváros közepén kiválasztottam egy méretes tócsát,és mire anyám észbekaphatott volna,belehemperegtem! Képzelheted,hogy elértem ,amit akartam! Természetesen semmi nem lett az aznapi fotóból.
Anyámat nagyon sokat verték.Ő --elmondása szerint--megfogadta,hogy ő soha nem fogja veréssel "nevelni" a gyerekét.
(Ami egyébként szerintem még sokkal veszedelmesebb: állandóan riogatták, félelemben tartották.Sötétben már nem mert az ágy szélére ülni,mert félt,hogy kinyúl az ágy alól a "pirosszemű"...és hasonlók!)
Ezen sztori után "megbeszélte" velem a napi történés következményeit!
DE nem ám "direktbe",ahogy azt te gondolod! Elvonult a konyhába főzni, és közben fennhangon,(hogy tutira halljam!),elkezdett morogni,
ELÉGEDETLENKEDNI!!! Arról beszélt "MAGÁBAN",hogy milyen butus kislánya vagyok én!Aznap olyan szépen meg tudta csinálni a hajamat,és olyan szépen sikerült neki felöltöztetnie engem,ami nem biztos,hogy megint sikerül.Pedig biztos sikerem lett volna a kis" barátnőmnél", TALÁN MÉG IRIGY IS lett volna arra a képre!
/Az említett kisbarátnő nem volt barátnő,hanem "vetélytárs" volt:
egy fiúba voltunk szerelmesek és anyám ezt tudta!!!/ :-)
...de én mindig csak pusztítani tudok magam körül....stb,stb...és halkan morgott magában,amikor pedig a szeme sarkából meglátta,hogy kukkolok,akkor "nem vett észre",hanem elfordult és megtörölgette a szemét is,mint aki sírt!!!
Naná,hogy én szem- és fültanu voltam( csak anyu meg ne tudja!!),és persze,hogy "teljesen véletlenül"! Minden spontán jött, csak mindig én voltam "rosszkor,rossz helyen"---így lettem jólértesült,mit is tettem!!!
Kész voltam! "Rá kellett jönnöm": óriási lehetőséget szalasztottam a butaságommal,hogy a vetélytársnőmbe "rúgjak egyet,anyámat is megríkattam,pedig MOST nem akartam,a szép ruhámat se tudja úgy rámadni,mint akkor...stb,stb...
Egy világ omlott bennem össze,nem látszottam ki az önvádból...de dacból se, így csakzértse mutattam,nem mentem bocsánatot kérni, azaz" meg se hallottam" a konyhai nagymonológot.
Csakhogy a bennem lakó kisördög nem hagyott békén,ellenem fordult!
Gyűlöltem a csecse kislányos ruhákat,az öltözködést,a fodrászt,a fésülködést,a fotóst (egyébként MINDMÁIG ÍGY VAN!!!) és baromira utáltam az egész nagy világot...(ma úgy mondanám:hogy az a "MINDENKI DÖGÖLJÖN MEG! érzés kerülgetett)
A következő péntekig viszont rágott a fene...és mégis felöltöztem abba a ruhába (én!),megkerestem azt a kis lakkcipőt(én!),előhoztam a cseresznyés kis hajbavaló gumikat a copfjaimhoz,(azért azt,mert múlt héten NEM AZT választotta anyu).......és hoppá!akkor jött a neheze....
Le kellett ereszkednem királynői trónomról,akinek addig ezügyben egy hétig én "parancsoltam"(érvényesítettem az akaratomat!),azt kellett szívességre kérni!Tehát erőt gyűjtöttem és anyámat mondvacsinált indokkal megkértem,hogy "PRÓBÁLJA MÁR " úgy fésülni a hajamat, mint egy hete volt!!!Leereszkedtem hozzá,megbiztattam a női fölényemmel,hogy"NE FÉLJ anyu,BIZTOSAN SIKERÜLNI FOG!!!
Majd úgy tartom a fejemet, AHOGYAN TE MONDOD!"
Hiszed,agy se:olyan szép lett a hajam is, hogy csuda!
(De ha nem tudnád,ezt is nekem köszönhette anyu,merthogy nyugodtan ültem addig!:-)
A nap poénja még hátravolt! A fotósnál már épp ott tartottunk,hogy "hol repül a kismadár"!,amikor az anyámmal szemben őrzött nagy tekintélyem miatt,az óriási visszafogott stressztől--elengedtem,ami nyomott! Épp,ahogy az a nagykönyvben írva vagyon)
Próbáltam én leplezni a bajt.
De a kép olyanra sikerült,hogy -- HA HISZED, HA NEM!--éppen úgy nézek ki rajta,"mint aki besz@rt"! :-(
Életem legsikerültebb fotója,(tüneményes vagyok rajta), de nem tudom,hogyan kell képet netre tenni,így lemaradtál róla!
És anyámnak szinte minden nap megvolt velem a csatája!
Majdnem mindig "én győztem"!
Arra később jöttem rá,hogy anyám akaratán keresztül.
Türelem,kitartás,következetesség!
A lányka (ha van közös jellemvonásunk), idővel abban a kegyben fog részesíteni téged, (talán az apját,testvérkéjét is), hogy ti,mint olyanok, akinek Ő SEGÍT, LÁSSÁTOK MÁR MEG VÉGRE,hogy könnyű vele!
Könnyű....mint az egyszeregy!
Egyébként...
Jó tanuló a lányka??? Hogy viszonyul a kegyetlen és buta tanarakhoz?
Legyen szép napotok! (Csakazértis!) :-)
válasza:előző vagyok:
Bocsi az előbbiből kimaradt betűkért,de részint szokás szerint kapkodtam (időpontom volt a reumaosztályra,és ha halasztok,akkor további 3-4hónap) , részint ócska a klaviatúra ,figyelni kell,mikor mit hagy ki
Mivel pedig olyan mértékű koncentrációra képtelen vagyok,mint a "lenti"pasi, így neked kell kibogarászni,mi a csudát akarhattam írni!
Ne haragudjatok,én már nem komolyodom meg :-)
Jelezzétek,ha nagyon zavaró!
http://www.youtube.com/watch_popup?v=jJrzIdDUfT4&vq=medium
Legyen szép napotok!
válasza:A válasz megírásának időpontja: 05-17 19:10
Itt a lényeg, végre valaki, aki nem ellene hangol. Mert éppen az a lényeg, hogy a gyerek boldogtalan. Ezt üvölti az arcotokba, s mivel te vagy vele többet, a tiédbe. Mindent ért: a saját anyja lemondott róla (különben megteremtené a módját, hogy vele lehessen), az apjára ritkán számíthat, veled kell beérni. Feszegeti nálad a határait. S ahogy azt az egyik hozzászólásodban írtad: tilos neki azt mondani, hogy nem szereted. De miért is büntetnéd? Hogy még nagyobb ellenállásba kezdjen?
Miért ne mondhatnád neki minden alkalommal, amikor hisztibe kezd, hogy megérted és átérzed a nehéz helyzetét, és szereted, mint ahogyan egy másik ember szeretni tudja, és mellette állsz, és te csak annyit szeretnél tőle cserébe, hogy ugyanezt tegye meg érted, ha már így alakult a sorsotok. Lehetne ez is a lemez a "fejezd be a hisztit", a "keljmárfel nemmondomtöbbet" a "hogytudszígyviselkedni nézdmegmagad" helyett. Hipnotizáld bele inkább azt, hogy elhiszed, amit érez.
A gyerek tükröt tart nektek - ilyen az életetek. Baja van, rosszul érzi magát köztetek és ezt így fejezi ki. Érthető, nem? Nem ő döntött úgy, hogy a szülei váljanak el, hogy az apjához kerüljön, hogy el kell fogadnia anyjaként valakit, aki nem az anyja...
Kedves 11:14
Én a gyerek boldogságáért nem tudok többet tenni, mint azt hogy megpróbálom helyrehozni a dolgokat az apjával és megteszek mindent azért hogy az anyja minél kevésbé hiányozzon neki. Sajnos arról nem tehetek, hogy az anyjuk két havonta látogatja őket és fel sem hívja őket.
Jelenleg sokkal nyugodtabb környezetben vannak a gyerekek mint mikor az anyjuk még otthon volt és jobbak az anyagi körülmények is.
Az a baj, hogy leírhatatlan amit néha művel a kiscsaj.
Múlt szombaton leültettem az ölembe és elmondtam neki, hogy minek mi a következménye. Pl. ha nem csinálja meg a házit és inkább dobálja a könyveit és az írószereit akkor bizony fekete pontot kap a suliba, csúnyák lesznek a könyvei stb. nem használ sajnos...
Próbálok mindig higgadt és következetes maradni és nem a gyerek érzelmeit tönkretenni.
Az meg hogy a gyerek rosszul érzi magát köztünk... nem igazán értek vele egyet. Tudni kell hogy ha jön a gyerekek anyja akkor a mi lakásunkba jön, hogy ne az utcán kelljen lennie a gyerekekkel mivel 100 km-re lakik.
Én ilyenkor elmegyek otthonról még a párom dolgozik és ha ő végez együtt elmegyünk csavarogni kettesben, hogy nyugodtan együtt lehessenek. A legutóbbi alkalommal is mikor indultam VELEM akart jönni hiába hogy jött az anyja.
Valóban úgy gondolod, hogy rosszul érzi magát köztünk?
Mindenkinek üzenem, hogy talán találtam valamit amivel reggelente fogható a csajszi... :)
Ez nem más mint a hiúsága... :) Köszi mindenkinek az eddigi kommenteket... Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!