Milyen problémáitok voltak a gyerek miatt a tanárokkal?

Én nem vagyok tanár, de érdekelne a probléma.

Amit tudok, hogy sok szülő bármit a tanár mer mondani a gyerekkel kapcsolatos negatívat (amit csak azért mond, hogy fejlesszék a gyereket, a szülő tudjon róla, hogy tudja a tanárt segíteni a szituációban) de a szülők felháborodnak sok esetben.

Nálunk is voltak esetek, de nem támadásnak vettem a tanár részéről, hanem, hogy a gyerekért teszi. Nem nem érdekli, hanem épp ellenkezője, érdekli, és fejleszteni akarja.

Volt, hogy sokat kellett várni ebédkor a sorban, gondolta a fiunk, körbefutja addig az ebédlőt. Szóltak érte. Nem gond.

Volt, hogy ment az igihez, mert nem csinálta a feladatát, játékos volt nagyon. Ezt vehettem volna kötözködésnek előkészítőben, de nem vettem. A gyerek nem lett félemlítve, nem érezte, hogy ellene vannak. Az, hogy rászólnak, vagy látnak javítani való dolgokat, nem jelenti, hogy ellene vannak. Bár érzékeny szülők úgy vehetik. Én nem vettem úgy, bár nem estek jól, úgy éreztem, mntha csak nekem mondanának negatívakat. Persze honnan is tudtam én ezt ? Sehonnan. A szülők sem dicsekednek ilyesmivel. Utóbbit honnan tudom. Most egy év múlva új év kezdéskor derült ki több szülőtől, hgoy jajj remélik tavalyinál jobb lesz, mert tavaly eléggé rázós volt. Nekem persze tavaly gyönyörűnek állítottak be mindent.

Lényeg, bele kell gondolni, hogy hogyan adja elő a tanár, mit mond, gyerekért van e vajon, vagy ellene. A szülő minél jobban úgy tesz, mintha együtt működne, annál jobb neki és a gyereknek is ez viszont biztos.

Hát anno az én koromban bizony voltak fogalmatlan tanárok, illetve 4-5 éve a hiperaktív keresztlányomat nem tudta normálisan kezelni a tanerő. Érdekes mód egy iskolaváltással egy másik tanár gárda mindjárt tudta kezelni.

Sajnos problémás gyermekkel való foglalkozás készségében nagy a szórás.

A tanár is ember, van jó és rossz tanerő.

Hiperaktív kisfiam a jövőre kezdi majd az iskolát,egyszerűen rettegek a ránk váró rengeteg kudarctól,meg nem értettségtől...amit már az oviban is tapasztalunk."H@lyegyerek"-nek csúfolják az óvónénik a füle hallatára,mert azt hiszik olyan buta ,hogy nem mondja el itthon...

Az intelligenciája persze rendben van .

"A kisfiút a közösség elfogadta, és együtt segítettük őt abban, hogy változtatni tudjon a viselkedésén."

De jó lenne ,ha Te lennél majd a mi tanítónénink,nagyon ritka az iyen hozzáállás mint a tiéd.

Én tanár voltam, úgyhogy láttam mind a két oldalt.

Amikor diák voltam, nem voltam egy feleselős, visszabeszélős típus, sokat tanultam, a tanáraimnak mégsem voltam elég jó. Volt olyan, aki már csupán a külsőm miatt folyamatosan cseszegetett, megszégyenített az egész közösség előtt. Anyunak hiába mondtam el, mindig csak lehurrogott, csak a tanárnak lehet igaza.

Én elhatároztam, hogy soha nem leszek ilyen tanár. Na, ennek ellenére folyton jönnek a panaszok, mert amikor egy diák gyenge dolgozatára kegyesen megadtam a kettest, akkor jött hőbölögni a szülő, hogy miért nem 3.

Szerintem sokat változtak a tanárok, ahhoz képest, amikor mi voltunk kicsik. Jó és rossz irányba is. Talán most már nem annyira divat a megszégyenítés, mivel a tanárok jogait eléggé megnyirbálták, viszont az egyre csökkenő (vagyis stagnáló) bérek, és az alacsony főiskolai követelmények miatt a tanárok is egyre kevesebbet tudnak, egyre inkább alulmotiváltak.

Én ott is hagytam a pályát, mert szívem-lelkem beleadtam éhbérért, és mégis csak a cseszegetést kaptam. Most inkább egy multinál dolgozom 3-szor annyi fizetésért, és itt legalább megbecsülnek.

Mégis konkrétan mi a probléma? Talán többet tudnánk segíteni, hogy mégis kinek van igaza.

Én tuti bemennék a suliba, ha bármi probléma lenne, nem úgy mint anyu. Persze csak finoman, mert ismerni kell mind a két oldalt.