Milyen problémáitok voltak a gyerek miatt a tanárokkal?

Mi a tanárral nem küzdünk, de ha mondd valamit azt megértem, megkérdem a gyereket és el mondja.

A tanárral én összhangot keresek, hogy lássa, én is látom a problémát, nem csak iskolai dolog ez.

Persze nekem fárasztó, idegesítő, ,félelmetes, de nem szabad, hogy hatalmába kerítsenek ezek az érzések. Leírni könnyű, engem is beszoktak keríteni.

De nem töltöm ki a gyereken, ő nem érzi tudja az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Tudni tudja a témát, mert szoktunk beszélni erről.

Te gyereked hány éves ?

Mienk még csak 7. Időnként belegondolok, hogy ennyi idősen még csak csak játékosak, nem annyira tudnak figyelni, mnt ahogy nekem úgy tűnik a tanár elvárja. Rossz, hogy többi szülővel az osztályban nem lehet beszélni, mert ki szereti előadni először az ő gyerekével kapcsolatos problémát. Senki. Más hogy tapasztaltam, hogy nem is vallják be sokan, csak utólag. De tuti nem vagyunk egyedül, és nem csak a mi gyerekünk okoz fejtörést, hanem több másik is az osztályban, ha nem is ugyanazt a fajtát. De a szitu javításán kell gondolkozni. Sokat foglalkozni, játszani a gyerekkel, ne csak azt érezze, hogy a rossz dolgok vannak mindig csak előtérben. Beszélni róla a gyerekkel nyugodt körülmények közt, megkérdezni tőle miért csinálja amit...

HÁny éves a gyermeked, és miket csinál ha megkérdezhetem ?

én gyűlöltem a tanáraimat. azért, mert állandóan igazságtalanul bántottak, megaláztak. Nem mindig voltam jó gyerek, de rossz se, legalábbis rosszindulat sosem volt bennem, csak szerettem viccelődni. Na ezt az idegbeteg középkorú nők képtelenek voltak elviselni. Jobban gyötörtek, mint azt, aki tényleg genyó gyerek volt. És minden tanár imádta a képmutató, behízelgő, árulkodó gyerekeket. A legtöbb döntés és osztályzat mögött személyes sérelmek húzódtak, sosem a tárgyilagosság.

90%-uk szar ember.

Én mint volt diák...

Először is nem szerettem iskolába járni pedig általánosban 5ös voltam középiskolában már nem. Általánosban állandóan ideges voltam, hogy 5öst kapjak, mert ha nem akkor elcsesződik az életem, nem vesznek fel gimibe. Ráadásul otthon is kapom a szidást. Nem egyszer volt, hogy gyomor ideggel riadtam fel hajnalban. Annyit tanultam, hogy az már így felnőtt koromra is sok lenne, de hittem valamiben, amit a szülők, tanárok elhitettek velem. Én biztos azt fogom mondani, hogy fiam legyél 3mas tanuló úgysem múlik rajta semmi, a tanárok meg békén hagynak. Általánosban volt nem egy tanár akiket ha le kellene írnom ezekkel a jelzőkkel illetném: szadista, idegbajos, nem normális, életunt, lelki defektes, hibbant alkoholista. Részletezem is kicsit miért. Volt angol tanárom, de nyilván a töri tanárom is eljátszotta, egész évben csak ötöseim voltak, azt hiszem volt egy röpi négyesem meg egy témazáró négyesem, egyébként full ötös. Ezek elkezdtek erősködni, hogy a témazáró az kettőnek számít meg hasonlók, 4,5re kaptam 4est év végén. Egész évben hajtottam mint állat, hogy megfeleljek nekik, az elvárásoknak, ezek meg mint a taknyot úgy lekezelnek és egy egész évi munkámat b*ssz*k el egy toll vonással. Ki keltem magamból és felháborodottan kinyilvánítottam véleményemet, erre őnekik ez volt a válasz: látod most sem azt mondod, hogy jövőre majd szín 5ös leszek, hanem fel vagy háborodva. Szóval ritka egy idióta barmokkal voltam körülvéve. Némelyiknek meg örömöt okozott, ha megalázhat másokat.

Aztán felkerültem gimibe, ott már kezdtem rájönni dolgokra. Megfigyeltem olyan dolgokat, hogy ha valakit ki akarnak "p*cs*zn*", elnézést az ő szavaikkal éltem, akkor egyszerre 3-4 tantárgyból is kezdtem kapni az egyest meg szaktanárit. Biztos nem beszéltek össze. Jött a kamu töri, az teljesen lényegtelen föci, az alkoholista depressziós költők illuminált állapotban leírt baromságai, a rendkívüli, életben gyakran használt matek, meg az idegen nyelv, hogy utána tudjunk menni német meg angol segget nyalni meg csicskázni külföldön. Ezekből le kellett érettségizni, annyira lesz*rtam, hogy semmit nem tanultam az egészre, de sikerült. Egyébként gimiben is azt tapasztaltam, hogy ezek a tanítónak mondott külön állatfaj, nem emberek közé való, nemhogy gyereket neveljen. Sok ideg gyenge. Aztán leérettségiztem. Kb olyan nehéz volt, hogy a szomszéd néni is megírta volna. Persze a tanárok is azért riogattak vele rendesen, jó ha a másiknak rossz, mi? Ma már kijelenthetem, hogy az érettségim megvan, annyit ér, mint egy sapka sz*r. Az egy olyan "tudás", hogy ennyi erővel magolhattunk volna egymás után váltakozó betűket meg számokat. Nem tudom ez az oktatás mikor javul meg.

Kedves Kérdező és Válaszadók!

Három gyermekem van, kettő már iskolás. Voltak iskolai problémáink. Tapasztalatainkat szeretném megosztani a szülőtársakkal a [link] oldalon. Írtam egy témához kapcsolódó bejegyzést "Szülő és pedagógus – egy oldalon állunk!" címmel.

Üdvözlettel: Ilona