A gyerek tényleg egy katasztrófa? SOS Bővebben lent

Elképzelhetőnek tartom,h esetleg az anyuka heccelte fel ellened a kislányt,írod,h pert nyertetek ellene.

Szerintem a célravezető egyértelműen az,h szembesüljön a tettei következményével.Ha nem száll ki a kádból,benne marad,ha nem kel fel,elkésik-persze erről esetleg előre beszélhetsz a tanárokkal-,ha nem ír házit,fekete pontot kap,ha nem öltözik,meséld el neki milyen vicces lesz ahogy bugyiban megy suliba.Ne húzd fel magad,ne kiabálj,egyszer szólj neki,és rögtön tedd is hozzá,h mit NEM fogsz helyette megcsinálni.Nagyon nehéz,de azt lássa rajtad mindig,h rettenetesen nyugodt vagy,akit nem tud kihozni a sodrából-mert valószínűleg ezzel szórakozik.

Kösd föl az alsóneműd:)),és ne hagyd,hogy egy 7 éves dirigáljon neked,mert csak rosszabb lesz!

én tudom mi a gond hogy nem te vagy az anyja,

az apját meg nem állíthatod választás elé hogy téged vagy a gyerekét válassza

Az a helyzet hogy a 7 éves gyerek a "falkavezér" ő irányítja a történéseket a hisztijeivel tudod ez ugy müködik egyszer kipróbálja látja müködik a dolog és ismét ehez fog nyulni nem hülye az a gyerek tudja mit csinál.

Az a gyerek látja rajtad hogy tartassz tőle és ezt keményen ki is használja.

Miért akartátok ti a gyereket, ha megkérdezhetem ?

Ha az apjára nem számíthatsz sőt a gyerek nem számíthat, akkor mi a pláne abban, hogy nálatok van ?

Ilyen nincs, hogy az apjára nem lehet számítani,akkor ha az anyjánál jó sora lenne a gyereknek, oda kell engedni. A gyerek a legfontosabb. A gyereknek te senki vagy (bocsi ha durván hangzik, bár nem is tudom mióta van ez az állapot) Ilyen esetekben mindig annak kell a főszerepet ellátnia a gyerekkel szemben aki a biológiai szülő. Neked kellene legyél a mellékszereplőnek. A gyerek szét van esve, mint egy puzzle, összekellene tákolni, és ez durvasággal aligha fog menni. Bár értem a durvaság úgy tűnik a gyerek miatt van, de ha belegondolunk nem. Hanem a szülei különválásánál kezdődött, ő most erre reagál. Apukának igenis foglalkoznia kell vele játszani, törődni, néha elbeszélgetni rólad, hogy mi van, de nem túlzásba vinni az utóbbit. Mert azt nyomásnak érzi a már eddig nyomásokra a hátán.

Most koppant a gyereknél valami, most tudatosodott, változik nő, reagál. Nem elsősorban haragudni kell rá, bár értem, hogy ez most nehézkes.

Ha apukára nem számíthatsz, akkor bizony add elő apuknak, hogy ez így nem fog menni, és elsősorban a gyermek boldogtalansága miatt nem. A gyerek kell az első legyen ilyen esetben különösen, mikor átmegy nehéz dolgon.

Akár menjetek el egy gyermekvédelmi, vagy nem is tudom pontosan, ahol tudnak nevelési tanácsokat adni, és titeket felvilágosítani hogy most akkor hogyan is tovább. Egy biztos, türelem kell, és foglalkozás a gyerekkel.

Szerintem vedd ki a kádból mondjuk ma, szeretgesd meg, és lássuk holnap mi lesz. Szeretethiánya is lehet, ha érzi az apja alig van vele, csak te, aki nem is vagy az igazi anyukája. Ezt nehéz eldönteni hol a határ a szeretet adásban, és hol már kihasznál a gyerek, de ettől még próbálkozni kell, és adni, hogy kaphassunk.

Kérjetek szaksegítséget nem szégyen az egyáltalán. Sőt tudják, hogy végre ezeket legalább érdekli a gyerek, nem csak hagyják elmérgesedni a helyzetet.

nem akar felkelni? akkor ne kelljen fel

késsen el

nem akar fésülködni? menjen kócosan

te szólj neki, de ne könyörögj!

ha nem, akkor nem

ha már ő "nagyllány" akkor legyen is az

te megtettél mindent

mondd meg az apjának, hogy neked egyszerüen nem fogad szót, beszéljen a fejével, nem akar felkelni, nem kar iskolába menni, zsarol, stb

Nevelési tanácsadóba el kéne menni mert a kislány elvesztete az anyát, az apja sincs ott konkrétan a gyerek elárvult és egy 'vadidegen' van vele egész nap ez nagy lelki trauma egy gyereknek.

Ezt a párodnak is be kell látni akkár nélküle is keres egy szakembert mert ez a hiszti csak a jéghegy csúcsa.