Voltál már szemtanúja, hogy egy anyuka pl utcán/boltban stb pofont adott a gyereknek?

Ne haragudjatok, de mindenki latott itt egy-egy szituaciot, és igazabol senki nem tudja, hogy annak konkrétan milyen előzményei voltak. Én ütöttem mar meg a 2 éves fiamat akkor, amikor motorral nekiindult a főútnak. Nem beszélgettem senkivel, nem volt mas fontosabb. A gyerek egyszer csak úgy gondolta, hogy a zart övezet nem elég neki, és nekiindult a sorompon túli vilagnak. Atfért alatta, én futottam utana, kiabaltam neki, ő pedig csak visszanézett és nevetett. A kanyargos főúttol kb. 50 méterre fogtam el. Aki akkor kanyarodott be, az csak annyit latott, hogy elkapom a fiam kabatjat, visszarantom, és lekeverek neki egy pofont. Érdekes, hogy a gyerek szo nélkül szallt le a motorrol, és kézen fogva jött vissza a lakoparkba. Amikor beértünk csak annyit mondott, hogy auto jön, nem szabad. Tökéletesen tudta, hogy rosszat csinalt. Mégis, egy külső szemlélő azt latta, hogy egy allat anyuka veri az éppen motorozo gyerekét.

Vannak extrém esetek, vannak kirívo helyzetek, de egy 10 masodperces történésből azért nem vonnam le azt a következtetést, hogy szadista szülők élnek ebben az orszagban, akik nyilvanosan verik a gyereküket.

En ezt irtam egy masik topicban:

"

A nagyobbik(most 9 eves) 4 evesen sokadjara elszaladt elolem a Metro aruhazban. Amikor meguntam es utanaertem, akkor a kezere csaptam.

A kisebbik tavaly az Auchanban hisztizett, hogy vegyek meg neki dolgokat. Mondtam, hogy nem es az egyik dolgot elvettem tole. Erre a masik jatekot duhbol a foldhoz vagta. Mondtam, hogy vegye fel: "Nem". Na O erre kapott szinten a kezere.

Nem mondanam megveresnek, de eros kezracsapasnak igen.

"

Es az elottem szoloval nagyon is egyetertek. Mibol gondolja barki is, hogy latva egy csalad eletebol 5-15 masodpercet, "pontosabb" kepet lat annal, mint aki azt valoban megeli/ateli? Es milyen alapon itelkezik barki is? Vagy talan O hordja gondatlan veszelyeztetesert/emberolesert a felelosseget? Es honnan tudja barki is, hogy mi tortent az elozo napokon, hogy nem eppen egy leges-leg-utolso csepp volt-e? Szerintem mindenkinek a sajat portajan kellene sepregetni es nem masen...

(Johetnek a piros kezek...)

Kozben irtak.

Es az elottem szoloval nagyon is egyetertek. => 12:42

Igen, sokszor. Es nyomozom hogy hol van a hatar, amikor idegen is beszolhat es megvedhet egy kicsi gyereket aki nem tudja magat vedeni. Nem mondom, mindenki ugy neveli a gyereket ahogy akarja, nem is konnyu sokszor es senki nem szereti ha kritizaljak, en is lehetnek olyan helyzetben hogy az masnak nem tetszik, megis valahogy van egy erzesem hogy kellene lenni egy szabajnak ahol mas is beleszolhat. A nagyok konnyen verik szet a kicsit, ha az a szulo nem tudja hogyan szeresse a gyereket jobban akkor is ha haragszik, talan egy idegen rabirhatna. Na meg nem talaltam meg a valaszt, es sokszor nem merek szolni nehogy en is kapjak erte, de volt mar hogy odaszoltam hogy sir a gyerek, oleljek mar meg hogy abbahagyja. Vag yamikor sirt es apuka eloszor megcsipta a karjat, utana meg valamit mondott mergesen a gyereknek es meghuzta a hajat, nem ertettem mert keleti nyelv volt, de szoltam hogy ne bantsa azert mert sir, inkabb vegye ki a kosarbol. Anyuka hidegverrel setalt mellette, teljesen figyelmen kivul hagyta a siro gyereket.

De mivel nem tudom az elozmenyt, igy a hatarvonal elszurkul. Mikor szabad szolni, es megvedeni azt aki nem tudja vedeni magat?

Utolsónak:

A lányom folyton ölbe kéredzkedett, ha csak ötven métert mentünk is, pedig már két éves is elmúlt. Már fájt a hátam, mondtam is neki, hogy ő már nagy, nem fogom cipelni, de nagyon szeretem azért, csakhogy ott parkol a sarkon a kocsi, odaáig már ő is el tud sétálni. Fogtam hát a kezét, sétáltunk, ő torkaszakadtából üvölve, én pedig némán és komoran (fájt hogy nem tudom megvigasztalni). Erre jön szembe egy fiatal férfi, aki a síró gyereket látva odaszól: puszilgasd már meg azt a kis pofiját, hát nem látod hogy sír, szeretgetni kell azt a gyereket!

Hát legszívesebben a férfit képeltem volna fel akkor. Hogy mer lelkiismeretfurdallást kelteni bennem, amiért hagyom sírni a gyerekem? Órákon át puszilgathattam volna a lányom, ő akkor se vigasztalódott volna meg, mert neki csak az az egy dolog kellett, hogy cipeljem. Na annak a pasinak tuti hogy nem volt gyereke.

De ez csak egy eset a sok közül...

Sokszor láttam ilyet, de nem ítélkezem, mert nem tudom mi lehetett az előzmény. Mindenesetre, a nyilvános pofon vagy verés nagyon megalázó tud lenni.

Én arra emlékszem, hogy kb 5 vagy 6 éves lehettem, a szüleimmel egy gyorsbüfébe mentünk hot-dogot enni és ott voltak ilyen magasabb bárszékek. Apámtól megkérdeztem, hogy felülhetek-e rá és ő megengedte. Véletlenül rosszul ültem rá és felborultam vele. Apám ezért egy baromi nagy pofont kevert le. Nem is az volt a rossz benne, hogy fájt, hanem, hogy "közönség" előtt tette. Tulajdonképpen a pofont nem is a felborulásért kaptam, hanem azért mert a felboruló szék hangjával megzavartuk a többi embert. Kicsit túlreagálta szerintem.