Megesett nálatok, hogy a gyerek már odáig feszíti az idegeiteket, hogy pirosra vertétek a kezét vagy a fenekét?

Mivel elég akaratos a kisfiam, nálunk is előfordult, hogy rácsaptam a fenekére, kezére, de utána nagyon furdalt a lelkiismeret.

Mostanában beállítom olyan helyre, ahol nincs mivel játszani, várunk pár percet, utána kijöhet, megkérdezem tőle, miért kellett oda beállnia,elmondja, megígértetem vele, hogy többet nem csinálja, mondom neki, hogy kérjen bocsánatot, én mondom, hogy elfogadom, megpuszilom és mehet a dolgára.

Jobb így, egyrészt lenyugszik,(én is), persze nem az első alkalmakkor, jópárszor vittem vissza, mire ott maradt, másrészt a bocsánatkérés és puszi után nem marad bennünk meg tovább az indulat és harag, ami verés után viszont igen.

Szia!

Agyon verni én sem szoktam a gyerekemet, de vannak helyzetek, mikor tényleg csak egy kézfejre vagy seggre verés segít. Anno mi is kaptunk ha már állatok voltunk, meg szerintem nagyon sokan. Ettől nem lesz az emberből gyermekbántalmazó, akit sittre kell vágni. Szeretettel kell nevelni a gyereket, és ha minden kötél szakad, akkor egy seggre csapással fegyelmezni. Kövezzetek meg!

Azért a seggre csapás és a verés között lényeges különbség van ám!

Én is volt, hogy kaptam apámtól egy irgalmatlan nagy pofont olyan 11 éves korom körül (hisztiztem), ami nagyon megmaradt bennem. Megérdemeltem. Ettől eltekintve szerető családban nőttem fel, és emiatt az 1-2, okkal adott pofontól nem lett lelki sérült belőlem.

Velem is megesett már, mikor a gyerek mászik fel az asztalra. Rászólok 1x, 5x, 10x, büntibe küldöm, de semmi, ugyanúgy mászik fel, akkor a 25. alkalomra valahogy tudatosítanom kell benne, hogy amit csinál, az tényleg veszélyes, mert leeshet. Inkább kapjon a seggére egy pirosodó csapást, ami fáj 10-20 percig, minthogy leessen az asztalról, és beverje a fejét.

Ne, nehogy megverd... van annál sokkal jobb módszer, ami ezerszer hatásosabb.

Tesztelve rajtam, kb 3-4éves koromban.

Én elég korán érő típus voltam, hamar beszéltem, olvasni is oviban megtanultam, de ezzel az is együtt járt, hogy az öntudatom is hamarabb nyiladozott...meg hozzá a pofátlanságom.

Egy időben direkt cukkoltam anyut, már nem emlékszem mivel, de tudom hogy direktbe szívattam... mindig mondta hogy kimossa a szám ha nem beszélek szépen vele stb. Én meg beálltam a csípőmre tettem a kezem és azt visítottam nah hajrá úgyse csinálod meg! Meg megmondalak a nagyinak!

Hát aztán lett hajrá... és megcsinálta... fogott felkapott és kaptam egy kicsit a fehér szappanunkból.

Utána még egyszer cukkoltam szappanra, de amikor elértünk a fürdőszobáig könyörögtem a bocsánatért.

A barátnőm anyukája meg egyszer hidegzuhanyt adott a hasonló kvalitásokkal rendelkező lányának... elmondása szerint utána neki is elég volt említeni a hidegzuhanyt és kislány abbahagyta a hisztit.

Jah az viszont rosszul esett tiniként amikor a kegyetlen de igaz mondásaimért kaptam taslit... az totál jogtalan. Mondjuk utána anyu bocsánatot is kért... de hát jah stresszes munkahely meg az én néhol kissé nyers modorom.

De az fix hogy nem érdemeltem meg.