Miért zavarja annyira a szülőket, ha a gyerek nem kommunikál a társaival?

#9, #10 - Jól van, szupi, hogy nektek ez mind összejött, csak van egy csomó ember, akinek meg nem. És nem látunk bele egy gyerek fejébe (pláne olyanéba, aki még csak óvodás és nem is kommunikál), azt meg, hogy a neki a jövőben majd milyen lehetőségei lesznek, mi lesz az érdeklődési köre, kitartó lesz-e, végképp nem tudjuk. Nem lesz mindenkiből informatikus, meg homeoffice-izémizé, meg "a szakma legjobbja", egy szerényebb képességű egyénnél később a szoc készség lehet az adu ász. Ami ráadásul egy elég könnyen fejleszthető készség, nem olyan dolog, mint mondjuk az IQ, ami többnyire azért állandó. Ezen kívül nagyon sok olyan szakma is van, amit egy okos, de introvertált ember is csak akkor tud igazán kiteljesíteni, ha megvannak hozzá a szoc készségei és el tudja magát adni, mert konkurencia (pontosan ugyanazzal a végzettséggel és tudással rendelkezők) mindenhol van.

Oviba nyilván nem azért járunk, hogy megtanuljuk az összes mikulásos dalt meg népi körjátékot, hanem az egyik legfontosabb dolog, ami miatt oda kell(!) járni, az a szoc készségek elsajátítása és begyakorlása. Ez nem fakultatív. Van biztos pár szerencsés ember, aki anélkül érvényesül, hogy valaha kinyitná a száját, de ez nagyon ritka, és erre nem lehet apellálni. És nem lehet kizárólag azokat a készségeket maxra fejleszteni, amik alapból nagyon jók, hanem azt is kell fejleszteni, ami kevésbé erőssége a gyereknek.

Legnagyobb probléma a szoc készségek hiányával, hogy az illető könnyen válhat célponttá (a különcöket gyakran szekálják, ami meg földbe döngölheti az önbizalmat) és/vagy kihasználhatóvá válhat (behúzzák a csőbe, provokálható lesz, elhappolják előle a lehetőségeket, stb).

Meg hát egy munkahelyi közösségben pont ugyanazok a sz*rságok jönnek elő, amik egy ovis közösségben is, csak más a „téma”, és - ami legfontosabb -, hogy oviban még nincs tétje, még lehet hibázni, ezért jó ott begyakorolni. Ráadásul minél később kezdi az ember a gyakorlást, annál nagyobb lemaradása van az „ellenfelekhez” képest.

És a negatív dolgok mellett (mint amiket itt fentebb említettem) egy csomó hozadéka is van annak, ha az ember kapcsolatot tart fenn másokkal. Ezt tapasztalat nélkül egy magába forduló gyerek nem fogja elhinni se...

11 van olyan hogy valaki introvertált és kész. Nincs igazi oka csak nincs igénye emberekre. Ha valaki nem veszi figyelembe a gyereke igényeit (és az ovi sem látja okát fejlesztésnek )akkor a "csakazertis légy szociális " hozzáállás káros.

Nem kell ezt ilyen drámaian felfogni.

#11, 10 vagyok. Azt nem vitatom, hogy az általad felsorolt csodálatos babérok arathatók le azzal, ha valakinek jók a szociális készségei. (Nem irónia, tényleg ezt gondolom.) Azt viszont igen, hogy reális ide eljutni, ha egy gyereket tényleg nem érdekelnek a többiek. Addig eljuthat hogy fel tudjon adni egy levelet a postán, de az hogy ne szúrja ki a többi és ne szekálják?

Az jogos, hogy kicsi gyereknél kívülről nem fogod tudni megmondani, hogy szeretne-e kapcsolatokat. Szóval ha a gyerek 4 éves, akkor tökéletesen indokolt pedálozni, kideríteni hogy esetleg csak nem hall, elvinni a szakszolgálathoz, lehetőségekhez juttatni hogy kipróbálja magát, bátorítani stb.

Viszont ha nem 4, hanem 14 éves, akkor lehet, hogy ideje leszállni róla. Vagy valahol a kettő között. Amikor már a kapcsolatok fenntartása is energiát igényel, onnantól biztos nem fog menni ha nem érdekli.