Miért zavarja annyira a szülőket, ha a gyerek nem kommunikál a társaival?

Mert azt gondolják, hogy valójában élvezné, csak bele kéne jönnie. (Aztán vagy igazuk van, vagy nincs.)

Rosszabb esetben az hajtja őket, hogy cikinek érzik, ha a gyerekük eltér az átlagtól. Ennek a verziónak nem szokott jó vége lenni.

Az első esetet tekintve, ha a pszichológus is úgy látja, hogy a gyermeket tényleg nem érdeklik a többiek (nem pedig az ismeretlentől való félelem vagy ilyesmi van a háttérben), akkor szerintem jobb annyiban hagyni a dolgot. Arra kell figyelni, hogy ha később mégis szeretne társakat az illető, valószínűleg segítségre lesz szüksége, már csak a gyakorlat hiánya miatt is.

Én nagyon "nyuszi" kislány voltam, sok, másnak teljesen hétköznapi helyzetben szorongtam, pl. ha fagyit akartam, és szüleim odaadták a pénzt, hogy vegyem meg magamnak, akkor inkább nem kértem... Ezt máig sem sikerült levetkőznöm teljesen, bár sokat javult a helyzet.

A saját példámból kiindulva nagyon szeretném, ha a fiam kicsit talpraesettebb lenne, ami talán összefügg azzal, hogy jól kommunikál a kortársaival, persze nem 100%. Most 2 éves múlt, nem nagyon reagál a többi gyerekre, maximum odaad nekik ezt-azt a játszin, meg otthon sokat emleget egy-két ismerős gyereket, egyelőre ennyi...nem tudom, hogy idővel ez hogy fog változni mondjuk a közösségbe kerüléssel (nem bölcsis, tesója nincs). Viszont a felnőttekkel nagyon nyitott, ebből azt remélem, hogy nem rám ütött 😀

Ha csak simán magánakvaló, az a jobbik eset, ha neki úgy komfortos, és nem szenved a bátortalanságtól, mint anno én.

Mindenesetre erőltetni nem fogom, mert azzal csak ellenkező hatást érném el.

"...de mi van ha az a gyerek nincs elmaradva egy kicsit sem, csak egyszerűen hidegen hagyják az emberek?"

Mondjuk az nem normális, ha valakit hidegen hagynak az embertarsai, barmiylen korú is legyen. Szociopata

Nemcsak szülőket, hanem bármiféle szakembert is "zavar". Aki nem tud kapcsolatokat teremteni, nulla szociális készsége és tapasztalata van, annak sose lesz normális élete, rendes munkája, nem fog tudni érvényesülni.

Muszáj facilitálni a normális viselkedést, a gyerek jövője érdekében.

Jaja, én is ezt a süket dumát hallgattam egész gyerekkoromban, amit a 8-as írt. Valamennyi energiát valóban érdemes abba fektetni, hogy tudjál kapcsolatokat építeni. De ha amúgy nem vágysz a társaságra, utálod az egészet, akkor ez úgyis le fog ríni rólad, tehát nagyon kevés haszonnal kecsegtet az aránytalanul sok befektetett munka. Valami minimumszint nem árt, de a többi energiád inkább arra a területre fektesd, ahol igazán jó vagy.

Persze, tudjuk hogy a kapcsolatokkal mi mindent el lehet érni, de ha valaki semmi örömét nem leli a haverkodásban, akkor ez összességében nem éri meg. Neki jobban megéri a szakmájában bekerülni a legjobbak közé. Plusz lehet szakmai jellegű kapcsolatokat építeni, ahhoz kicsit más készségek kellenek és az lehet hogy amúgy is jobban fog menni.