Használ-e a hisztis gyereknek az elfenekelés?

szomoró vagyok mikor ilyen kérdést látok, és még szomorób amikor ilyen sületlen válaszokat.

meg kell találni h mi a hiszti oka, és ha valóban akadájozó probléma, megoldani. szeretni kell a gyereket, törődni vele, tanítani őt.

Kedves eaposztrof!

Nem nehéz áltlában a hiszti okát megállapítani, vegyünk egy konkrét példát, amikor télen egy amúgy is torokfájós gyerek földre veti magát, hogy ő fagyit akar enni! Mi itt a "valóban akadájozó probléma"? Mit kell ezen megoldani szerinted? Amikor ezredszerre magyarázom neki, hogy a torkod, meg a köhögés, meg a hideg, meg ilyenek ... Szeretem, imádom a gyerekeim és az én véleményem szerint ez a törődés és a tanítás része, hogy megtanítom neki, hogy hisztivel semmit nem ér el. Tehát ne légy "szomoró", mert különbözőek vagyunk. Én büszke vagyok a gyerekeimre, mert fegyelmezett, tisztelettudó, boldog gyerekek és nem gondolom, hogy terrorban tartottam őket, azzal, hogy a hisztit mint olyat nem tűrtem el. Az eredendő kérdés a módszerekre vonatkozott, mert ugyebár az elvitathatatlan, hogy a hisztinek nincs létjogosultsága, mivel a hiszti tárgya mindig az, amit a szülő épen nem enged. Az elfenekelés volt még a kérdés, amit én nem helyeslek, mert lássuk be elég dőreség arra gondolni, hogy egy amúgy is bömbölő gyereket egy fenékrecsapással el tudunk hallgattatni. Ez pusztán a szülőben felgyülemlett indulat levezetése, amit a gyerek kiváltott a hisztijével - ez elítélendő, nem pedig hatásos gyógyír a problémára. (Zárójelben jelzem, hogy elég nagy pénzt tennék fel fogadásra, hogy még a közeledben sincs gyerek, nemhogy életvitel szerűleg nevelj is min. egy lurkót. De ha van is, kérlek a helyesírás fontosságát hangsúlyozd neki! Boccs.)

Nálunk is a szobába küldés vált be a legjobban. De van olyan helyzet, amikor a hisztije közben önmagára is veszélyessé válik és olyankor bizony drasztikus módszer kell, nem elég az elterelés vagy a duruzsolás (pl. az utcán elrohan tőled egyenesen a négysávos út felé, vagy konkrétan a zebra közepén veti magát a földre...). Nálunk mindkettőre volt példa és ilyenkor nem lehet mást tenni, mint egy óriásit rácsapni, hogy abban a pillanatban észhez térjen, nincs idő semmi másra.

Amúgy amikor otthon a szobájába küldöm, mindig azt mondom neki, hogy most "Gondolkodj el". Erre pont ma lejátszódott egy vicces kis beszélgetés közöttünk:

- Gyere tegyünk rendet!

- Nem. Te tegyél rendet!

- És te addig mit csinálsz?

- Gondolkodom.

:)) Imádom a gyerekszáját :))

Nincs erre válasz. Két fiam van, mindkettő hisztizik. Nagyjából egy korban 4-6 év. A pici ha rákiabálok sírva fakad, noha ő a nagydumás, és a szemtelenebb is. Lyukat beszél a hasamba, teljesen le tud fárasztani. A nagy ha elverem, jó ha ki nem röhög. Nem vagyok vadállat, így nem verem agyon. Szerintem másképp kell kieszközölni a fegyelmet. Pl. Csikizés. Ha jól csinálom, egy perc múlva mindenki nevet. Persze minden gyerek más, a másé csak lehet, még jobban hisztizik tőle. Bár nem vagyok teljesen a pofon ellen, de igyekszem elkerülni. :-)

Végülis imádom őket, vagy mi a fene...

Visszagondolva akkor voltam velük agresszív, ha én voltam kimerülve, azaz én voltam a hibás.

A legtöbb amit tehet az ember, hogy saját magát hozza jobban formába, az energia miatt. Esti torna, egészséges életmód, vitaminok stb, stb, stb de ez offolás, bocs.

Nálunk nem vált be, inkább jobban hergeltem és iszonyú ideges lett tőle. A hidegvíztől is. Persze volt, hogy kikapott a fenekére mert már én nem tudtam kezelni a helyzetet és agyamra ment az iszonyú hiszti, de rájöttem magamat kell először lenyugatni amikor rájön a hoppáré és ne dühítsem tovább. Nálunk mostmár úgy zajlik hogy bevágja a hisztit én előbb elszámolok 10 ig majd beviszem a szobába, és egészen addig végtelen nyugalommal behordom amíg abba nem hagyja. szépen lenyugzsik egy idő után.

Persze a hiszti oka változó, néha elég a figyelemelterelés...

Ha utcán vágja be a hisztit fölkapőm és nem érdekel, ha nekem van igazam vagy épp egy egyezséget akar felrúgni vele. ?ások nézése nem érdekel. De szerencsére ilyen csak 2szer volt. Aztán rájött hogy ott nem érdemes. Itthon meg persze bátrabb.

Nem értem, miért pontozzátok le azokat, akiknek nehezebben kezelhető a gyereke, és kényszerből kap egyet a gyerek a popsijára? Ha náluk így higgad le a gyerek, akkor úgy, ha máshol a beszéd, fenyegetés, stb. használ, akkor az használ, miért kell ezért megvetni a másikat?

Már régen megdőlt a Rousseau-i felfogás, hogy csak neveléssel lehet a gyerekre hatni, vannak, akiknek tényleg nagyon dacos, nehéz természetű gyerekük van, ez genetika is, környezeti hatás is, de nem mindig a szülő a gyerek "elrontója".

Bocsánat, hogy így beleszóltam, tudom, hogy OFF volt, csak rossz olvasni ezeket, nem ismerhetjük a válaszadók hátterét, és attól még, hogy kétszer kap egyet a gyerek a popsijára, nem biztos, hogy életre megutálja a szülőt, van aki később hálás érte, és ugye 2 rácsapás nem egyenlő a veréssel.

Tényleg bocsánat mindenkitől, senkit nem akartam bántani, csak tényleg rossz volt olvasni...

Szerintem bármilyen verésnél a gyerek csak még jobban rákezd, legalábbis én ezt vettem észre a környezetemben.

Az enyém még ugyan elég kicsi (16,5 hónapos), de ha hisztizik, akkor az 90%-ban azért van, mert fáradt. Ilyenkor megnyugtatom, és elalszik.

Hogy később mi lesz, azt ugye nem tudom, de nem hiszem, hogy bármilyen agresszivitással meg lehet szüntetni a hisztit...