Egyszerúen nem jövök ki a gyerekemmel, más is van így?

Kettes, ezzel egyáltalán nem segítesz és még igazad sincs. Nekem az elsőszülöttemmel hasonló érzéseim voltak sokáig. Egészen korán kezdődött, igen.. olyan egy-másfél évesen. O vele egyáltalán nem lehet szót érteni. Az a típusú gyermek, akinek ha valami nem tetszik, akkor azonnal elönti valami elemi düh vagy akármi...lényeg, hogy hiába próbálok vele szépen-csúnyán akárhogy beszélni. Nem érdekli. Sokszor megbánt minket.

Rengeteg anyai szeretetet kell felé adni és nem, nem érzem azt, hogy visszaadná, mert nem az a bujos, nem az az empatikus, egyszerűen O ilyen, de nagyon sokat javult. Fogalmam sem volt miért lett ilyen de azért a pszichológus ravetitett. Nehéz vele, na. Talán annyiban mindenképpen különbözik a mi esetunk a kérdező esetéről, hogy én nem hagytam eljutni ide (vagy nem tartunk meg itt) ahol ők. Én elmentem vele ugye az említett pszichológushoz. Sok sok oka van annak, hogy mi nem úgy vagyunk, mint a borsó meg a héja. Viszont én vagyok az anyukája, én vagyok a felelős azért hogy ő boldog legyen az életben. Hogy fejlődjön az érzelmi intelligenciája, hogy én megfelelően álljak hozzá és ne ragadjon el az ideg tole, hogy ne érezzem azt hogy olyan mintha a szarnak adnék nap mint nap egy pofont. Szeretem imádom, de életem egyik legnagyobb kudarca a fiam hozzám való viszonyulása.

Keress egy pszichológust kérdező.

És miért nem fordulsz szakemberhez? Miért??

Egy nevelési tanácsadó (Szakszolgálat), egy jó pszichológus csodát tud tenni!