Mostoha gyerek viselkedéséről mi a vélemény?

Azért van köze, csak sajnos ha a párja és lehetőség szerint a másik nő nem áll a pártján, akkor nagyon nehéz.

Azt azért világossá kellene tenni a gyerek előtt, hogy ez az um mostoha tartja fent az apjával azt az otthont, ahova megy heti x nap, húzza át az ágyát, főzi az ebédet, meg esetleg a pénzt is részben keresi ezekre.

Meg hát szereti az ő apját stb.

Amúgy ez szerintem nem mostoha specifikus, én azon is kivagyok, amikor a saját gyereke szrik az ember szájába és veri a blattot a legdrágább kütyüért, miközben leköp ha megkéred, vigye ki a szemetet.

Itt ebben a családban azért valami gáz van a határokkal és a szerepekkel. A fagyi dologba nem állnék bele én sem, mert a lányé volt, sőt, még azt is a védelmére lehet venni, hogy a saját szobájában ette, hogy ne lássa a kicsi.

Másrészt meg valami csak nem jó, én azt gondolom, hogy egy jól funkcionáló családban ilyen súlyos gond nem kerülhetne a szőnyeg alá. Mármint hogy a kérdező szenved attól, hogy a lámya közeledését elutasítja a nagy, az ő értékrendjét semmibe veszi stb.

Igenis lehetne beszélni erről, ki mit érez, mert igenis van olyan, hogy megértjük, hogy a másik embernek olyan szempontjai vannak, ami ugyan nekünk nincs, de alkalmazkodunk hozzá.

És akkor megtehetné, hogy érintetlenül hazaviszi a fagyit, ez egy tűrhető kompromisszum, hogy felköszönti a fèltestvérét stb.

Ehhez szeretet sem kell, csak annak a megértése, hogy a cuccra, amit a boltban kunyizik, részben az a mostohaanya teremtette elő a pénzt, és hogy abban a családban az apja mellett ő a másik felnőtt, annak az otthonnak a megálmodói, működtetői stb.

Csak az a baj, hogy ha képes lenne az apa beszélgetni, értékrendet átadni stb, akkor ilyen helyzetek nem lennének.

Én is pl van hogy megkérem a nagyfiút (ld fenti kommentem), hogy vigyázzon egy órát a kicsire, tök ritkàn, nem csicskáztatásból, de néha muszàj, és van hogy vágott kèpet, mert szàmítógépezni akart, amire szèpen elmondtam neki, hogy "nézd lelkem, azért szeretném időre tálalni az ebédet, hogy utána apával el tudjatok indulni a moziba (pl), látod, hogy nehéz ha köröttem ugrál a pici, légy szíves vedd ki a részedet abban, hogy mindannyian tudjunk haladni a nappal".

Vagy bármi ilyesmi.

Igenis azt gondolom, hogy a férjnek képviselnie kell a felesége érdekeit és evidenssé tennie a "mozaik" gyerek felé is, hogy elvárja a ház asszonyának, a társának járó tiszteletet minden gyerekétől, akár vér szerinti anyja akár nem (szeretetnek örúlni kell de nem kötelező), és persze a gyereke érdekét is képviselni kell a feleségénél, megértetni a gyerek szempontjait, amit az um mostoha sokszor nem ért (pl nekem egy pici gyerek anyukájaként semmi tapasztalatom a kamaszokkal és nekem sokat szokott segíteni ha a párom megvilágítja a gyerek szempontjait pl hogy mért vágja a pofákat arra ha ebédelni hívják és nyomkodja inkább az xboxot, rá is szól a gyerekre, de nekem is próbálja később elmondani, hogy így tartják a gyerekek sokszor a kapcsatot manapság vagy bármi, amit én egyszerűen nem tudok, csak azt látom, hogy direlt a kedvére főzök a gyereknek és még megorrol ha enni kell jönni - nyilván a saját gyerekemnèl.jobban fogom.ismerni már a korosztályt, iskolai közeget).

Szóval én nem hibáztatom a Kérdezőt, bár azt gondolom, igazsàgtalan a lánnyal, és a lànyt valami zavarja, akár ő sem érti, mért utasítja el a korábban jófej mostohaanyja, csak ezt kamaszosan fejezi ki, vagy önmagát nem szereti, nem tudom, őt ugye nem ismerjük, de biztos vagyok benne, hogy stabilabb generációs határok, de több kommunikáció és empátia segíthetne, nem cimkézés, hogy ő mondjuk irigy.

Csak az apa kivonja magát az ügyből és élek a gyanúperrel hogy nem azért amit itt ìrnak, hogy a Kérdező egy fúria és titokban a lányával ért egyet, hanem mert kényelmes és lusta, és amíg nincs kenyértörés csak csendes frusztrálódás, addig lekakilja az egészet.

Ha azt gondolod, hogy igazságtalan egy felnőtt egy gyerekkel, miért nem “hibáztatod”?

Nem az van, hogy nem tudja, hogy rossz, amit csinál, hanem tudja, hogy nincs rendben, mégis ragaszkodik hozzá, hogy de náluk ez a szabály, ezt kell betartani.

Ja, az apa megalkuvó, ezt túltárgyaltuk, de az kontrollmániás kérdezőt nem zavarja, boldog vele, csak a nem behódoló mostohagyerek zavarja..

Tippek, amiért odajár akkor is, ha nem bír titeket:

Éhes! Anya nem főz frissen ebédet, mert csak kèsőn ér haza, esetleg kifogy a hűtő. Nálatok jobb kaják vannak, mert magasabb az életszínvonal, amit általában apuka biztosít.

Több holmi van, magasabb életszínvonal. Ha lenne egy luxushotel, ahova benézhetek ingyen én is szívesen lennék ott.

Ott egy szerette, az apja!

Megszokás. Gondolom páréve már két otthona van annak a gyereknek, így nőtt fel, ő nem hozzátok jár, hanem magához, ő ott is otthon van a hàzban(csak ti zavarjátok?) Tudod ez nem úgy működik, hogy odaszoktatsz egy gyereket éveken át, aztán közlöd, hogy az nem az ő otthona, az apja is ott él, ő is rengeteget volt ott, azt ugyanúgy otthonának fogja érezni, mint azt, ahol az anyja lakik. Nem nálatok van, hanem otthon!

Közel van a sulihoz.

Közel van a különóráihoz, belvároshoz, barátkozós csomóponthoz.

Esetleg több is.

Sajnáljuk e a gyereket, ha nem kap fagyit, pedig akar? Egy kisgyereket, olyan 4-5 éves kor alatt sajnálnék, ők még tragédiának élik meg.. Egy 7 éves iskolás folyamatosan találkozik ilyen ingerekkel, már máshogy fogja fel, nem sír, nem akad ki miatta, ha más nem ad neki a saját fagyijából.

Kétévesem üvöltött a buszon csokiért, amit a mellette ülő férfi tömött be lelkesen. Na őt akkor sajnáltam, pláne hogy ígértem is neki csokit, oda tartottunk venni. 4-5 felè felfogta ezeket, késleltet ès kivár, mert tudja, hogy anya jól kezeli a helyzetet, ha ígértem, kapni fog.

Azért nem hibáztatom, mert azt gondolom, hogy van alapja a problémájának, hogy a nagyobb nem megfelelően bánik a kisebbel, mert pl azt, hogy ne köszöntse fel, nem lenne szabad hagyni, illetve a férje nem hallgat rá, nem tiszteli, a lány meg jó kamaszként kihasználja a helyzetet, ami nem zárja ki, hogy maga is szenved benne.

A Kérdező nyilván ebben a fagyi dologban érzi úgy, hogy meg tudja fogalmazni a problémát, és van is igazsága, mert csak jelzésértékű, hogy odaállítok valahová 2 doboz fagyival, ahol amúgy etetnek, takarítanak rám, ahol apámat lumpolom a legújabb cuccokért, és nem kínálok meg senkit. Ettől még joga van megtenni, oka is lehetett, de mindenkèpp figyelmet érdemel, akár úgy is, hogy ekkora igénye van a saját tulajdon vedelmére, talán vmit másképp kell csinálni stb

Másik része, hogy ha a saját gyereke lenne, akkor ő hozhatná meg a szabályokat, és dönthetne úgy, hogy az adott helyzetben kötelezi a gyereket az osztozásra. Ezek szubjektív dolgok, számtalan szubjektív dologra tanítjuk a gyerekeinket.

Emberek is vagyunk, a felnőtt is az, és azért a 15 éves már olyan korosztály,.akit felnőttnek nevelünk,.az ő nevelesébe kontrollàltan már be lehet engedni olyan szempontokat, hogy xy dologban a felnőttnek ilyen és ilyen érzései vannak, keressünk olyan megoldást, ami mindkettötöknek jó és otthon érzitek Magatokaz tőle.

Én is felnőtt vagyok es szülő, és azt gondolom, hogy a mi jóllétünk is nagyon fontos és a végtelenségig nem lehet nyelni a frusztrációt.

Ezt a helyzetet igenis vezetni kellene, nem hagyni hogy a 15 éves a kedve szerinti módon viselkedjen a nemszeretem féltestvérrel pl ne köszöntse fel, masrészt meg annyira azért gyerek, hogy felelőssége meh nem lehet semmiben.

Egy ilyen hozzáállas melegagya a konfliktusoknak, további sérülések okozásának, mert a lány azt fogja gondolni, bármit megtehet (olyasmit is, amit az ember a saját gyerekének sem engedne), kihasználhatja a szülőket,.miközben amúgy szenved tőle, hogy nem szeretik ugy mint régen, ami cssk még több haragot szül benne és valóban a mostoha anyja is egyre inkàbb elhidegül tőle.

Ha nálatok fordítva van, biztosan tudod, hogy nem ez a megszokott, mert a nők bére töredéke a férfiakénak, hogy a nőknek ítélik a gyereket a legtöbb esetben(szinte mindig) és hogy gyerekestül magasabb fizuval is több a kiadás.

Az első kettő statisztika, az utolsó tény.

Az oké, hogy frusztrált, de emögé nem lehet gyereknevelésnél bújni, a legtöbbünk az, csak más más okból, és nem csak annyi miatt, hogy “jajj a férjem gyereke nem

osztozkodik ahogy elvàrnám”

Ha kapcsolati gondja van(és van neki!) akkor menjen terápiára apukával, és kezeljék a problémát, ne a gyereken csattanjon.

Ha személyes problémája van, mert nem képes feldolgozni, hogy valaki a tulajdonát megtartaná magának(1! doboz fagyi), akkor meg egyedül menjen terápiára, hogy kideríthesse mi a mögöttes ok, ami az emberek nagyrészét nem zavarja, csak őt.

Lehet mögötte olyan, hogy féltékeny a nagyra a ráköltött összegek miatt, azért mert a férje többet foglalkozik a nagylány gyerekével, mint vele, azért mert úgy érzi a nagy gyerek többet kap a kicsinél, azért mert úgy érzi jobban szereti a férj a nagyot, vagy irigyli a gyerekkorát, vagy a fiatalságát a lánynak, vagy nem tudja feldolgozni, hogy a gyereke valamit amit akar, nem kaphat meg, vagy bármi, tényleg bármi, rengeteg olyan kimondatlan/be nem ismert frusztráló érzése lehet, ami a nagygyereken csattan ilyen nevetséges esetekben!

Ezt viszont nem a naggyal kell tisztáznia, hanem magával, vagy ha nem megy, külső segítséggel.

Ismétlem ez ok, és nem mentség a viselkédésére, az indulataira a nagyobb gyerekkel szemben. Aki ilyen szélsőségek ír, mert egy gyerek nem ad az egy darab saját fagyijából a másiknak, annak nem a gyerekkel van gondja, hanem

magával/környezetével! Ez nem menti fel és nem teszi megérthetővé a viselkedését!

Lehet, hogy mi is hasonlóan reagálnánk a helyzetében, de az sem lenne érthető, ha mi lennénk ő, nekünk is máshogy kellene kezelni a dolgokat a belső feszültségnek nem utat engedve.

1-2 kérdés felmerült bennem. Mikor a férjed első házassága felbomlott, te már képben voltál? A te viselkedésed megváltozott mióta saját gyereked is van?

Én magamról tudok csak beszélni. Mozaikcsaládban élek. Mindkettőnknek ez a 2. házassága a férjemmel. Ők már fél éve külön voltak amikor mi megismerkedtünk, nálunk még csak a levegőben volt a válás. Többedik sikertelen megmentésen voltunk túl az első férjemmel. Az új kapcsolatba hozott a párom 1 lányt és nekem is volt 2. Férjem 14 éves lánya kezdetektől teljesen jól kijött velem, viszont az anyja új kapcsolatában ott tett keresztbe a viselkedésével ahol lehetett. Anyját hibáztatta a család felbomlásáért, pedig nem emiatt váltak. Mi mindig 5-en mentünk ahová lehetett, de nálunk is voltak párom lányának rosszabb napjai, amikor érezni akarta, hogy ő a fontosabb az apjának nálam. :) Én ezt érzékeltem és kértem a párom, hogy most a lányával foglalkozzon többet, mert úgy látom neki nagyobb szüksége van most rá. Eltelt 1 óra és újra helyre állt a nyugalom, újra boldog volt a lánya és a jó viszony megmaradt. Mivel nekem is van gyerekem tudom, hogy sokkal elfogadóbbak vagyunk a sajátunkkal, mint más gyerekével. Amit a miénkben nem veszünk észre, a másikban őrült nagy problémának gondoljuk. Lehet a te viselkedésed változott meg amikor megszületett a lányod (teljesen érthetően) előtte foglalkoztál a naggyal, utána meg csak a kicsi lett a fontos. Nálunk is van közös gyerek 7 éves. Mind a 3 nővére imádja és fordítva is igaz. Nagy a korkülönbség nálunk 16, 18 és 20 év és itt is volt amikor a nagyok féltették a pozíciójukat, de belátták, hogy a kicsi sincs másként kezelve csak azért mert ő a kicsi és ne legyen úgy minden, ahogy ő akarja. Itt neked kell először a hozzáállásodon változtatni, sok-sok türelemmel. Előbb utóbb remélhetőleg érzékeli a nagy lány is, hogy továbbra is fontos a jelenléte a családban és örültök neki ha veletek van, nem csak megtűrt személy.

Én meg értelek kérdező. Igaz nem mozaik családban vagyok, de milyen gusztustalan dolog, hogy egy doboz fagyibol nem képes adni egy másik gyereknek 15 éves létére.

Amugy meg minek mentek a volt feleségéhez. Tudod ki menne... Menjen az apja ha akar.

En tuti nem engedném össze vissza jönni se, megvan a rendszer, akkor jöhet, vagy vigye az apja programokra, nem a te felelősséged.