Ez normális ennyi idősen?

Jaaaaj, ilyet én is szoktam mondani. Hogy majd én is így hallom meg. Akkor szokott szólni a férjem: "Anya. Most ki az ovis? Te vagy ő?"

És k.vára igaza van. Te vagy a felnőtt, te legyél az okosabb. Ne menj bele ebbe a játszmába, mert semmi értelme.

40-es írta:

"Vannak feladatok, amiket meg kell csinálni, ugyanúgy, mintha az oviban lenne, persze játszani is lehet két feladat között."

Bár sok jót írtál, de ezt a tévhitedet, amit idéztem, légyszíves, ne terjeszd! Gondolom, hogy nincs mögötte rossz szándék, hogy ezt írtad, de hadd javítsam ki e sorodat, mivel szakmabeli vagyok.

Az óvodásokat nem szabad oktatni, tehát a direkt módszerű nevelő-fejlesztő módszerek károsak az ő esetükben (agykéreg-kéreg alatti állomány problematikája, valamint evvel összefüggésben a pszichéjük evvel analóg mivolta kérdéskörét nem részletezném, terjedelmi okokból most, bár az megindokolná a gondolataimat, és a tapasztalataimat is). Ritka az a fajta kivételes eset, amikor direktben elmagyarázunk valamit egy 5-6 évesnek, vagy pláne a még kisebbeknek. (Kivétel pl bizonyos fajta veszélyekre való felhívás, de ezt is, amint lehet, játékkal kell kiegészíteni, abból tanul az óvodás, pl szerepjátékkal stb.)

Szinte teljes egészében a gyermekek fejlődésére úgynevezett indirekt módszerekkel hatunk. NINCS tehát feladata, hacsak nem munka jellegű tevékenységek, mint pl a naposi feladatok, vagy a háziállat etetése, és ehhez hasonlók.

Celestine Freinet zseniális pedagógus reformert sajnos félreérti számos szülő. Ugyanis bár ő felhívta a figyelmet arra, hogy a kisgyermeknek áldásos, ha tapasztal, tanul a természetben, meg önállóvá válását elősegítjük, és a barkácsolással -ezek valóban nagyszerűek és ovisoknak valóak-, ilyen-olyan munkákkal stb.

De a legtöbb szülő, sajnos, "feladat alatt" elsősorban a feladatlapozást, kikérdezősdit, meg a "kösd össze a számokat és lepontozom" típusú, sajnos az ovisok fejlődését gátló módszereket érti.

(Ha iskolás jellegű kérdése van az ovisnak, nem baj, lehet rá válaszolni, de NE építsünk erre! Kérdez a betűkről, oké, mutatsz neki párat, de tilos írni-olvasni tanítani; ha megtanul önmagától, azt úgyis játékból teszi, és nem gond, de ha leölnél vele direkt, iskolai módszerrel, az káros az ovis számára! Megfelelési kényszere lesz ettől, és még a számára legfejlesztőbb tevékenységéből a spontán, szabad játékból vesszük el az idejét evvel, és nem lesz (úgymond) "igazi ovis élete"! Az nem érv, hogy "de csak egy kicsit" építsünk erre... Csak annyit szabad, amennyit kérdez, utána pedig terelem a figyelmét arra, ami neki való, máskülönben neurotikus lesz, ha kapnék az alkalmon, és iskolásként kezelném az ovist! Lehet persze olykor ún. találós kérdésesdit játszani, de ez csak kiegészítés szabad legyen.

Ami fejleszti a kisiskolásokat, azok egy része még káros az óvodás korban. Nagyjából a 6-7. életév az átmenet, egyénenként változik, hogy inkább 6, vagy inkább 7 éves kor-e az átmenet.

Azért térek ki minderre, mert sokan sajnos "óvodás feladat" alatt értik a következő, valójában káros tevékenységeket, legalábbis 6 éves korig károsak (és sajnos egyes óvodapedagógusok nem tartják szem előtt).

Káros az ovisok számára többek között

- a kikérdezés (pl színekről, számokról, vers kikérdezése stb), javítgatás;

- a "feladatlap kitöltés" pl "iskolára való felkészítés címén" (TILOS szakmai okokból az iskolai felkészítés, más kérdés, hogy a törvénykezés gyakran hibás, nem veszi figyelembe sok esetben a szakemberek véleményét) ;

- a szakkörök 95%-a (idegen nyelv, néptánc, sport) - ezeket inkább csak spontán, amikor kedve van, lehet és érdemes megejteni, SPONTÁN, és nem pedig célirányos szakkör keretében.

A kisgyermek a játék és az utánzás (példakövetés) alapján tanul elsősorban (ösztönös módon), neki ez a "feladata". Ezen át pedig szinte kizárólag indirekt módon lehet hatékonyan fejleszteni őket.

Míg direkt módszerrel a 6 év alatti korosztálynál megfelelési kényszer, és neurózis alakul ki idővel (bár lehet menteni a menthető ez esetben, mert jobb későn, mint soha, mármint korrigálni; de nem feltétlen korai fejlesztéssel, hanem józan paraszti ésszel; korai fejlesztés csak nagyon indokolt esetben szükséges, amikor már többet segít, mint árt).

Referenciák:

ONAP (Óvodai Nevelés országos AlapProgramja) ;

Dr. Vekerdy Tamás, gyermekpszichológus,

Dr. Körmöczy Katalin pedagógiai oktató,

Dr. Ranschburg Jenő, gyermekpszichológus,

és még sorolhatnám; aki további referenciákra kíváncsi, szóljon, és ha erre járok, közülük további hivatkozási listát.

Ezen felül pedig tapasztalatból írok.

Nem szólva arról, hogy legalább 30 éve az óvodapedagógia alapismeretei közé tartozik, amiről írtam, tehát méteres listát közölhetnék a vonatkozó szakemberekről.

Sajnos nyugaton (többségében, kivéve Waldorf, Freinet stb alter módszerek) pénzt csinálnak az óvodásokból a szakköröztetések erőltetésével, meg az "iskolás szerű" (direkt módszerű) áltudományos publikációkkal, "fejlesztő eszközökkel, tanfolyamokkal", hiszen mindez többségében káros az óvodás korosztály számára.

Szívesen. De hogy egyértelmű legyek, és ne legyen muszáj bogarászni az előző hozzászólásomban, most röviden annyit emelek ki, hogy kisiskolás korra is érvényes részben, amiről írtam az óvodások kapcsán, főleg 8 éves korig.

A kisiskolás kornak átmenetinek kellene lenni az óvodás kor után, a kamaszkorig ívelően.

Sokáig nem volt törvényben semmiféle iskolaelőkészítés -úgy rémlik, sajnos már betették pár éve-, és így volt rendben. De sajnos a törvények sokszor mellőzik a szakmai ismereteket, ezért aztán a tanítók rákényszerülnek arra, hogy (többnyire akaratuk ellenére)

gyermekellenes, ártó módon

siettessék az ovisokat holmi "iskolai felkészítéssel".

Az utóbbi években alappal tüntetnek a pedagógusok a törvényi rendelkezésekkel szemben, főleg a gyermekek érdekében.

Az iskolába óvodások mennek, és nem iskolások, javaslom, kedves szülők, hogy ezt tartsuk szem előtt! :)

Köszönöm a megértést, és a figyelmet.

Korrigálok, félreérthető volt az egyik mondatom.

Sokáig nem volt törvényben semmiféle iskolaelőkészítés, és így volt rendben. (Úgy rémlik, sajnos már betették pár éve.)

Szerintem viszont vannak feladatai, akár olyan is lehet, mint írtál, ebből állt a gyógypedagógus munkája is, és ezek is nem kevésbé játékok(ha úgy áll hozzá az ember), mint babázás.

Ahogy utánzással megtanul pl kezet mosni, megismeri a sorrendet, utánzásból megkeresheti a könyvben a kismadarat, pont ugyanannyira “buli” a kettő, sőt a második sokkal érdekesebb, mert még a sikerélménye is hamarabb jön.

Szerintem nem kevésbé munka a popsitörlés, aminek a folyamatàt meg kell tanulni, és nagy gond, ha pl a kakit a puncusába törli, mert elrontotta. Ugyanúgy utánzós munka az evőeszközhasználat, öltözés, ezek ráadásul kötelezőbb, szigorúbb dolgok is, nem öltöztetheted játékra alapozva, vagy van vagy nincs kedve alapon, öltözni muszáj, mert beteg leszel télen, nagy gond van belőle.., nem ehet kézzrl csak mert nincs kedve máshoz, nem hagyod ki a kést, villát, mert kanàllal már tud enni és nem akar. Ezek a muszàj dolgok, amiket az elején játékosan adsz elő, de ha tudja, már elvárod, hogy megcsinálja.

Ugyanígy kint a városban, nem szaladhat, mert meghal, ezt se jàtékosan, ez sokkal keményebb szabály, mint pl nèha ha van kedve kösse össze a pontokat, nézzük mi lesz belőle. A fogja a kezet is olyan, ami kötelező, a biztonsági öv is az, ami ellen kézzel lábbal üvöltve tiltakozik, mert nem nyerő leszíjazva lenni. Az elején jàtékos a bevezetés, de később ezek mind mind muszáj, kötelező feladatok az ő érdekében.

Álszentség azt mondani, hogy a gyereknek nincs kötelező feladata, olyan, amit nap mint nap meg kell csinálni, mert babakora óta ezeket tanítjuk játékosan neki, ha pedig x ideig ment magától, akkor elvárjuk tőle. Én értem, hogy a mostani pszichológia ezt gondolja, de biztos te is tudsz hozzátenni, arról nem is beszélve, hogy dr spock, meg a 2vh idején gőzöm sincs a német pszichológusnőről, mennyire mást gondolt. Azt hiszem még a jelenben is van egy csomó ezeknek ellentmondó(sok helyen ellentmondó) pszichológus is(pl az önnyugtatós) mindenki dönt, melyikre épít, miből mit vesz át, melyikről mit gondol.

Az én gyerekem pl imád színezni(ez volt az első feladatos dolga) sosem volt baja belőle, ha kiment hát kiment, a lényeg, hogy érdekelje és próbálkozzon. Mikor kérdezte szép lett e, mind szép lett, de nekem mindig jobban tetszett az, ahol kevésbé ment ki a vonalból.

Nagyon klassz feladatos a “találd meg a képtelenséget”, a repülő halakon egy óràt tudott kacagni, de a pontösszekötős, különbsègkeresős, rejtett képes feladatokat is imádja és van, hogy magától csinàlja. Sokkal kevésbé akad ki, ha valami nem sikerül.

Babakora óta, ha nem tudott pl megfordulni, üvöltött, ha nem érte el, üvöltött, ha nem tudott felállni, üvöltött, pedig a semmi gond, próbálkozz tovább, szépen próbáltad módszert alkalmazom. Sokkal jobban viseli a stresszt, mióta több dologban lehet sikerélménye, vagy pl olyanban vesz részt, ahol könnyen fordíthat az eredményen, mint pl tàrgymegtalálós feladatok.

Szerintem fontos, hogy megismerje a vilàg minden részét, pláne azt, ami egy két éven belül eljön. A feladatok(a lapok sem) nem rosszak, sőt, klasszak, csak tudni kell őket tálalni.

Hogy biztosan átmenjen a lényeg, sorolok feladatot, amit ha megtanult, elvárunk, hogy minden nap csinálja, egy bizonyos időben pedig elvárjuk, hogy próbálkozzon vele. Ezek nem játékok, csak ha úgy tàlaljuk őket:

Evés időben, szobatisztaság, popsitörlés, egyedül alvás, öltözés, ne dobd le, ne ugrálj, ne szaladj, fogd a kezem, ne üss, ne harapj, cicileszoktatás, ülve egyél, használj evőeszközt, napirend-mikor mit csináljon, ne azt, amihez ép kedve van!, hogyan bánunk másokkal(társas szabályok), új játékok tanítása(társas), formabedobó, ne tépd a könyvet, állatos szabályok, ne vedd a szádba, mérgező/koszos.

Ezeket mind kb 3-4 éves korig megtanulják, az elején játékosan, majd direktben, kő keményen betartatva kb a felét(a bántós szabályokat pláne), pedig a gyereknek konkrétan a cselekvésben pl kanálfogás, semmi élvezete nincs, mégis muszáj fognia. Ellenben a keresd meg az elbújt cicát a képen örömmel nèzi, szép kèp, jó ránézni és mégjobb megtalálni.

Kedves előző, aki rám reagáltál, ismét én vagyok. Ne haragudj, de picit el vagy csúszva a kommentek olvasásával, ugyanis én magam is kifejtettem itt már korábban, hogy vannak úgynevezett

munka jellegű tevékenységek

már óvodás kortól, és azokat lehet részben direkt módszerrel (egyúttal általában játékosan) tanítani, habár az esetek bizonyos körére, az esetek legalább 90%-ra érvényes, hogy szigorúan INDIREKT módszerrel nevelünk, 7 éves korig, pontosabban KELLENE nevelni (a legtöbb magyarországi ovi meg is teszi).

Jobb esetben részben a kisiskoláskorban is indirekten játékos kellene legyen a nevelés-fejlesztés módszere, és csak apránként kellene az amúgy direkt módszerű tanulós játékot bevezetni, ezt a waldorf iskolapedagógia remekül teszi, valamint a legtöbb magyarországi óvoda is, ellentétben a Magyar Állami iskolai neveléssel. Tévhit, hogy lemaradnak a waldorfos sulisok, inkább arról van szó, hogy sokáig alapoznak, és 4. ,valamint 8. osztályra beérik, és ÉRZELMI INTELLIGENCIÁBAN felülmúlják a legtöbb állami általános iskolai képzésben résztvevő gyermeket!

A gond nem a munka jellegű tevékenységekkel van, hiszen az is kell, kiegészítőleg, a kisgyermek számára. Arról is írtam itt korábban, hogy mit javaslok a kérdezőnek (ha már egyszer kérdése volt), hogy a gyermeknevelése fejlődjön a kedves szülőnek, mert alapvetően ezen múlik pl az is, hogy kivigye a szemetet. (A szemét kihordása az egyik, amit nehezményez a kérdező a gyermeke kapcsán)

Amiket problémának tartok, azokról írtam a legtöbb itteni többi hozzászólásomban.