Ez normális ennyi idősen?

Akkor kellett volna a mamát is helyre tenni. Én simán mondtam anyámnak, hogy oké, ha majd ezt megszokja, akkor jöhet és megnevelheti.. 2x-3x szóltam ilyenért (hagyjad kicsi még meg miért nem hagyom a gyereknek pl. h összefirkálja a TV újságot), azóta nem csinálják.

Ezt most már baromi nehéz lesz helyrehozni.

Csakis határozott hozzáálláással. Ha nem viszi ki a szemetet, aznap nincs csoki pl. Vagy ha nem ül le veled gyakorolni, akkor nincs TV. Muszáj, mert a fejedre fog ennél is jobban nőni

”Egyébként 2 testvére van. 2,5 éves és 15 hónapos. Egész nap velük vagyok a főzésen,meg a házimunkán kívül.”

Én ebből gondoltam, hogy alig van időd rá, szerencsétlen gyerek alig tudott rendesen veled lenni, most is alig kap belőled valamit, az is a vidd ki a szemetet, amit a tesóknak nem kell, biztos ezt is felfogja. Nagyobbnak lenni iszonyú szívás, ha a szülő felnőttként kezeli szerencsétlent csak azért, mert a sok kicsi közt ő a legkevésbé kicsi, de ettől még nem nagy.

Szerintem nagyon rosszul kezeled, eddig is, nem szigorúbban kéne, hanem engedékenyebben és megértőbben. Neked nem hét, hanem 6 éves kislányod van, ne öregítsd és ne tolj rá olyat, ami nem dolga egy hat évesnek. Nem

dolga lelkesedni kötelező foglalkozásért, te talán vigyorogsz, ha a főnököd feladattal lep meg? A legtöbb ember passzolja le a pluszmunkàt, pláne, ha a kollégái(akik itt a tesók) nem kapnak sem a főnöktől, sem a szeretteiktől feladatot!

Ha mindenképp nyúzni akarod a nagyot, nyúzd a kicsiket is, egy rakás fejlesztő foglalkozás van 2,5 éveseknek, kezdd el őket rávenni, hogy megcsinálják, ehhez kérd a nagy segítségét, ha làtja, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak minden tesóra, akkor ő is készségesebb lesz!

Mindegyik kisgyereknek (a nagyobb is kisgyerek!!!) játékosan add el a feladatot ne úgy, hogy Zsuzsi némi mondta, hogy ezt kell csinálni, kezdd el kivágni a papírból!

A hiba a szerverben van, és úgy hívják ezer év óta, hogy poroszos iskolarendszer. Aki érti a gyerekeket, és van pedagógiai érzéke, az nem a gyerekek miatt szenved. És nagyon is érthető, hogy a gyerek is szenved egy ilyen világban. Az erőltetés nem nevelés. Hogy miképp volna ideális? Sokszor, sok helyen, sokat írtam már. Nyilván jó "pap" holtig tanul, én is. Ellenben szakmai tapasztalatból írok, aminél a nevelői érzék még fontosabb. Tartok valahol mindkét vonatkozásban, ezért merek válaszolni a kérdésre.

Bárki képes jó gyermeknevelővé válni, bár minden korosztály más, nekem sincs jó érzékem minden korosztály neveléséhez. De elárulok néhány titkot a gyermeknevelés kulcsához:

a felnőtt elsősorban önmagát kell nevelje, önismeretét kell mélyítenie, pl azért, hogy rájöhessen, mit csinál rosszul a gyermeknevelésben. (És más áldása is van a folyamatnak.)

A tágabb környezet a legfőbb baj. Először is ALAPVETŐEN NE azt csináld, amit a NAT. (Nemzeti Alap Tanterv.) Pl ne erőltess semmit, és ne direktbe oktass egy kisgyermeket. Pont, hogy a játékon át tanul mindent a kis gyermek, sőt részben a kamasz és a felnőtt is, jó esetben!

Továbbá: sose oktasd ki, sose javítgasd, ellenben mutass jó példát, plusz tedd ÉLMÉNYSZERŰVÉ a tanulást és a munka jellegű tevékenységeket oly módon, amely módon a gyermek életkorához illik.

ÉS ne feledd, minden korosztály merőben más, kevés az átfedés, Óvodásokkal részben máshogyan kell foglalkozni, mint egy 7 évessel.

Konkrét példa 7 évessel: "cicááám, juhé, figyelj csak, rajzolunk egyet, vagy várj csak, itt a színező!" És hozol egy színezőt, betűkkel. Vidáman. Beszélgetsz vele a hétköznapokról közben: mi bánt, minek örülsz, jaj de szép színe van, mi a kedvenc színed drágám, hű, de szépen kiszínezted, tudsz ilyet golyóstollal is? hiszi a piszi! :P ÉS akkor máris nagy az esély, hogy kedves lesz bizonyítani, hogy ő még golyóstollal is ír - MERT JÓL ÉRZI MAGÁT!

És ne trükk legyen az egészből, mert megérzi a gyerek, akár hány éves is!!

Ellenben legyél kongruens, amit érzel, azt tedd vele, és persze ehhez kell magadat menedzselned, minél inkább örülj, hogy van egy gyereked és jól érezd magad vele. Ha rosszul vagy éppen vmi miatt, akkor meg beszéld meg vele szelíden és nyíltan.

A szülő - gyerek kapcsolat ÉRZELMI ÉS BIZALMI vonatkozása az alapja az egész gyereknevelésnek, erre épül rá az adott életkori sajátosságok ismeretén alapuló hozzáállás.

Terjedelmi okokból most ennyi. De ha csak ezt jól megvalósítod, már alapjában jobban fogod érezni magad te is, a gyermeked is, és még hatékonyabb fejlődni is fog.

Tehát indirekt módon és szeretettel, örömmel foglalkozz vele. Te legyél tudatos eközben, és ne várd el a gyerektől ezt, mert gátolja a fejlődésben, pláne ha még kisebb gyerekről volna szó.

Tanítani beszélni meg szobatisztasàgra?

Remélem úgy érted, hogy leülsz vele mondókázni, kézzel lábbal mutogatsz, tükör előtt grimaszolsz te is, vicces hangokat adtok ki, nagyon lassan mondasz egy egy szót, jàték közben mondod a szavakat, fújtok, szívtok sokat.. Nem ám azt, hogy “mondd papa, mondd sétálunk sétálunk”

Szobatisztaság magától alakul ki, elég, ha látja és mondod, hogy wcbe pisilek kakilok.

Ez meg minimális fejlesztős dolog, ezermillió mást lehetne csinálni, amibe bevonod a nagyot is.

Szerintem túl vagy terhelve és tagadod(3 gyerek+házimunka+te+pár?), a gyerekekre se türelmed, se időd ezért, és azért ilyen a nagyobbik kisgyerek. Hagyd úszni a háztartást, rendelj kaját vagy főzz több napra, esetleg emelje meg a fenekét a párod is,

Nincs rajta mit szégyellni, ez rengeteg meló egy embernek, segítség kell, különben nem egy gyerek megy tönkre, hanem 3 és egy két felnőtt mellé!

Kedves kérdező, akkor vajon a gyerekedben a hiba...? :) Egy pici gyerek direkt rossz volna??

Nem vagy sz-nak, se rossznak beállítva, hanem kérdeztél, és kaptál hasznos válaszokat. Az utóbbiak (is) értelmes válaszokat adtak neked.

Az önkritika nyitottságra vall(ana), és, gondolj csak bele, mennyit fejlődnél általa. Szerinted akik náladnál is többet értenek a gyerekneveléshez, mellőzték az önkritikát és önfejlesztést, hogy előrébb tartanak ebben...?

Mi a kérdésed célja? Önigazolás? Öntömjénezés? Őszintén és tudatosan kérdezd meg önmagadtól. :) Ha azt írjuk, ami választ vártál, akkor miért a kérdésed? Ha meg nem azt írjuk, amitől dagad a májad, akkor meg nem tetszik? Szeretettel mondom neked mindezt és segítségből, elgondolkodtatásképpen. :)