Ez normális ennyi idősen?

Kérdező, te komolyan azt hiszed, hogy a kisgyerekek babakortól, 2-3-4 éves korig, mikor ösztönösen az anyjuk fenekében szeretnének csüngeni és nekik ez a világ, hirtelen valami gonoszkodós szemétkedés gondolatuk támad minden külső hatás nélkül és egyszerűen elkezdik nem bírni azt a személyt, aki addig a világot jelentette?

Ahogy a gyereked viselkedik az teljes mértékben a környezeti tényező miatt van, ahogy hat rá a világ, amit a szülők alakítanak ki benne leginkább. Mennyi tesója van, mennyi idő jut rá, hogyan foglalkoznak vele, mennyit van otthon, hogyan beszélnek vele, mennyit magyaráznak. Ha a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy szeretnéd az vagy környezeti, vagy idegrendszeri gond. Nálatok az utóbbit ki lehet húzni szerintem, beszél, és nem feltűnő a viselkedése, nem kirívó.

Te is nevelési tippet kértél, érdekes, a gyereket szivató, büntető tippet megfogadod, mert könnyű, és téged tüntet fel jó színben, hízeleg neked, hogy eddig “túl rendes voltál”, a gyerekkel emberként viselkedő tippeket meg nem, mert sérti az önérzeted.

Ha kicsit kijönnél az egóbuborékodból, beláthatnád, hogy miattatok olyan a gyerek, amilyen, és a hibát(ami mindenkinél van valamilyen formában) megpróbálhatnád helyrehozni. Azt is jó lenne látnod, hogy mások valóban foglalkoznak a gyerekekkel, de nekem pl könnyebb, mert csak egy van, több időm jut rá, és azt ki is használom.

Van egy erős személyiségű, véleményt megmondani tudó gyereked, örülj neki és vedd rá együttműködésre, mert 6-7 évesen a nem jogosnak ítélt sérelmeket már elraktározzák, begyűjtik, megjegyzik a következő évekre, és ez formálja a személyiségét meg a hozzád való viszonyát. Az elkövetkezendő évek csak rosszabbak lesznek. Ahogy ez a viselkedés sem a semmiből jön, valamiért úgy érzi, nincs rendben, hogy ilyet kérsz tőle, vagy az óvónők, derítsd ki az okát!

Valószínűleg az én anyám is azt érezte, ha nem lesz szigorúbb és csap rám néha, ha nem pakolok el elsőre tányért, vagy ha véletlen leejtem, majd jobb gyerek leszek, neki megfelelő. Jól begyűjtöttem az összes ilyet, 30 évesen is neheztelek rá, amiért nem beszélt velem, egy apró, kicsi törékeny ovissal,aki a derekáig ér.. büntetések helyett.

Ha így bánnának velem, mint te a gyerekeddel, én se vinném ki a szemetet, szarnék a fejedre, ahogy a saját anyáméra is, aki onnantól, hogy megszületett a húgom, elvárta, hogy felnőtt legyek (mossak, takarítsak, ne járjak el, hanem vigyázzak rá).

Belőlem ember lett, de az anyámat évek ótanem láttam, nem is hiányzik. Jó úton haladsz efelé, hajrá.

És akkor mi van, ha küldték az új feladatokat? Miért kellene, hogy ez lázba hozzon egy óvodást?

Amúgy az én ovisomnak is küldték. És tudod mit? Rá se bagóztam. Leszarom a távovit, a világon semmi értelme.

Tudod, nem attól jó szülő valaki, hogy mindent tökéletesen csinál. Mert olyan nem létezik.

Hanem attól, hogy folyamatosan megkérdőjelezi saját magát. Ha a gyerek nem az elvárt módon viselkedik, pedig te századszor is elmondtad neki, akkor nem a gyerek a hülye. Hanem az, aki századszorra sem jött rá, hogy rosszul csinálja, rosszul kéri.

Nem ciki ám beismerni, hogy nem bírsz otthon a három gyerekkel meg a háztartással. Nekem csak kettő van, én se bírok. Mindig valami más úszik, ez van.

Kérdező, nem abból tudjuk, hogyan kell gyereket nevelni, hogy mi a recept, hogy "mit csináljak"...

HANEM ÉRTENI kell az adott korosztályt.

Például 150 éve egyre több pszichológus kutató eredményei, íme, minden könyvtárban tizesével megtalálható az alábbi SZAK könyv (kivéve talán vizsgaidőszakban, amikor elkapkodják) :

Mérei - Binét: Gyermeklélektan.

Tégy magadért és gyermekedért! Közérthetően megismerheted ebből az alapjait a különféle gyermekkorosztály lelki mozgatórugóinak, gondolkodásmódjának, agyi érésének stb! Minden szülőnek szívből ajánlom, a gyereke és önmaga érdekében, hogy SZAKkönyvekből tanuljon a gyermeklélektan alapjairól. :)

Minél jobban érted a gyereked ÉS ÖNMAGAD (az önismeret mélyítése élethosszig kell tartson!), annál inkább rájössz, mit kell tenned a gyermekeddel (és persze a helyzet is adja, rá is kell érzeni, mert nincs konkrét recept a neveléshez!).

Ja és hogy 7 évesnek a tanítónénije (vagy kije is?) videó visszaküldést vár távban? Tudod mit mondok erre??

Azt, hogy fel kéne már ébrednie minden embernek, hogy rájöjjenek: hülyét akarnak csinálni belőlünk!! A hatalom, a politika! Belőlünk él a hatalom! Ne adjunk belőle!

NE HAGYD MAGAD te se kérdező! Nem a hozzászólásokkal van baj, sőt, okulhatnál belőle.

Inkább a poroszos, ezer éves, begyöpösödött iskolarendszerrel van baj, mert jó kis szellemi rabszolgákat nevel a politikai ideológiák hatására, tudod...?

Mi a megoldás?

Tudod mit látok napok óta a gyakorikérdéseken? Hogy az eltúlzott korona ELLENÉRE a sarkukra kezdenek állni, hogy "hohó, egyre több orvos mer megszólalni hivatalosan, milliók előtt youtube-on például, hogy eltúlzott a koronavírus"!

És szerencsére LÁZADNAK az emberek, hogy "nem vagyunk hajlandóak félni! hanem gondolkodunk!" Egyre többen...

Sajnos a többség még alvajáró. De egyre többen ébrednek fel. Olvass a sorok között.

Szeretettel szurkolok kérdező, hogy értsd magadat egyre jobban - és a gyermeked lelki mozgatórugóját. B+ a video visszaküldést, nehogy már a politika irányítson téged...

A politika a tanítót, a tanító meg téged b. Szogat...

Ne hagyd magad, hanem gondolkodj végre! Mondom szeretettel. A gyermeklélektant nem igazán tudták hamisítani, ellenben a fizikát (ld olajipar), akadémikus orvoslást, és a történelem tudományokat nagyrészt szándékosan hamisítják, manipulálják évezredek óta! Már Leonardo is hatalommal visszaélő szabadkőműves volt (fel is fejtették a kódjeleit a festményein), hadd ne menjek vissza az ókorig.

Mind több (alter) forrásból javaslom kutatni, és összehasonlítani az infókat a világmegértéséhez. És élethosszig tanulni, és önismeretet mélyíteni. A gyerek elsősorban a szüleihez kötődik érzelmileg, akkor is, ha bántja, mert tőle függ! Ha nem középsúlyos fogyatékkal él egy gyermek, akkor a szülőjét tükrözi a viselkedése, 10 éves koráig! (Utána egyre kevésbé.)

És még elmondanám -nehogy félreértsd, ezért-, hogy nem hibás a gyermekedben az, hogy baszcsizik a tanítónénis videókra (bakker.... kisiskolásokat távtanítani, megáll az eszem... és aKormány támogatja ezt... jó ég!!)

A baj az volna vele, ha "jógyerek leszek, és megfelelési kényszerből az ötösért akár a marhaságot is vállalom".

Oké, nem viszi le a szemetet, nyilván lehetne 7 évesen együttműködőbb. Tudod miért? Arról írtam az előző, hosszabb hozzászólásomban. Ha most még nem érted meg, egyszer el fog jutni a tudatodig, és akkor megteszed önmagad és a gyermeked érdekében - csak késő ne legyen a gyermeked számára.

Nekem ugyan már iskolások a gyerekeim (a kisebbik 7 éves), de talán tudok adni használható tanácsokat.

Amikor bejelentették, hogy hétfőtől digitális oktatás van, leültem a gyerekekkel, és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet, és hogy hétfőtől otthon lesz a suli. Azaz reggel ugyanúgy felkelünk, felöltözünk stb., és 8-tól tanulás van. Tévé du. 4-ig nincs, kivéve, ha minden feladattal készen vagyunk, de akkor is csak természettudományos műsort nézhetnek (pl. Da Vinci csatorna, szerencsére korábban is érdekelte őket). Tartunk szüneteket, és játszhatnak is, de a feladatokkal haladni kell.

Szerintem te is beszéld meg a lányoddal, hogy délelőtt ovi van, csak otthon. Vannak feladatok, amiket meg kell csinálni, ugyanúgy, mintha az oviban lenne, persze játszani is lehet két feladat között. Biztosan nem könnyű így, hogy a kistestvérekkel is foglalkoznod kell, de határozz meg egy időintervallumot, amikor kb. le tudsz ülni a naggyal. Kezdd el nézni a videót, vagy pakold ki az asztalra a színezéshez szükséges dolgokat, és hívd oda a lányodat, mutasd meg neki némi lelkesedéssel, hogy milyen érdekes feladatot/videót kapott. Ha nem akar jönni, emlékeztesd arra, mit beszéltetek meg előtte, esetleg adj neki pár percet rákészülni. Ha máshogy nem megy, ajánlj fel valamilyen jutalmat (ezt is előre beszéljétek meg), amit csak ő kaphat, a kicsik nem (jó motiváció lehet számára, ha kihangsúlyozod, hogy ő már milyen nagy és ügyes, és ha szépen dolgozik, azért jutalom is jár, amellett, hogy neked is örömet okoz). Kezdjétek el együtt a tennivalót, aztán ha látod, hogy nélküled is elboldogul, mással is foglalkozhatsz, de időnként nézz rá, hogy halad, és dicsérd meg minél gyakrabban.

A szemét kivitelével kapcsolatban: beszéld meg vele, hogy mivel ő már ilyen ügyes nagylány, néha szeretnél rábízni valamilyen apró feladatot. Akár azt, hogy minden nap 1 ilyen dolog lesz, pl. szemét kivitele, segítsen megteríteni az asztalt stb. Beszéld meg vele, hogy cserébe ő is kérhet tőled valamit, pl. (nem esti) meseolvasás, vagy valami más játék, amikor a kistesók délután alszanak. Utasítás helyett kérd meg, és ha teljesíti a kérésedet, adj neki puszit, ölelést, köszönd meg a segítséget. Nálunk ezek nagyon beváltak, a gyerekek szívesen segítenek, ha megkérem őket valamire. Néha nekik sincs kedvük, de ebből sem csinálok nagy ügyet.

Szóval a lényeg az lenne, hogy próbálj kedvet csinálni neki a tennivalókhoz, ne úgy állj hozzá, hogy "Na, ezt küldték, most azonnal ülj le és csináld meg!", "Itt a szemeteszsák, vidd ki!", hanem valahogy úgy, hogy "Ezt nézd meg, de klassz színezőt küldött az óvónéni! Lehet, hogy én is ki fogom színezni, annyira cuki", "Légy szíves vidd ki a szemetet, csak egy perc az egész". Gondolom, érzed a különbséget.