Minden oviban ez a szabály?

27!

Az én gyerekem 1 éves korától csak éjjel aludt. Kétévesen bölcsődes lett és képes volt felfogni, hogy amíg a többiek alszanak, ő csendben fekszik, pedig nem volt egy mintagyerek

"Azért tart itt ez az ország, mert az oviban a 20 gyerek érdeke előrébb való, mint egy szem Katika akarata?"

Teljesen mindegy, hogy te minek gondolod, ha a gyerek traumaként éli meg.

És de, egy 4 évestől azt kérni, hogy feküdjön csendben 1,5-2 órát sok esetben teljesíthetetlen. Attól, hogy Te vagy a Te gyereked ezt megugrotta, még van olyan gyerek, akinek ez igenis probléma, amivel igenis foglalkozni kéne, és nem annak lennie a válasznak, hogy maradj csendben és színlelj alvást.

"vajon miért nem az természetes, hogy egy rossz rendszer ellen lépünk fel, azzal szemben hogy validáljuk, Katika traumatizálását?"

Az alvás lehetőségénél nagyobb trauma sose érje a gyereket. :)

Mellesleg itt mindenkinek nagy a szája, de tényleges összefogásra nincs képesség és meg lehet nézni, hogy például mi lett a tanártüntetések eredménye....

Meg amíg valaki úgy gondolja, hogy az óvónőknek milyen fsza, akkor tessék, lehet menni óvónőnek aztán megváltani a világot!!

"Viszont az ovi mindenképpen kell a szocializációhoz és kellenek szabályok ahhoz, hogy ne uralkodjon el valamiféle káosz, mert mi lenne abból, ha mindenki azt csinálná amihez éppen kedve tartja és ott és akkor, amikor épp rájön?!"

Senki nem mondta, hogy nem kellenek szabályok.

De miért nem az a norma, hogy legyen gyerek aki alszik, azzal legyen felügyelő és aki nem alszik, az csinálhasson mást egy másik helyszínen, másik óvónővel. Jah hogy erre nincs kapacitás??? Jah hogy még mindig csendben tűrjük, hogy leépítsék a gyerekeink jövőjét?

"Jah hogy még mindig csendben tűrjük, hogy leépítsék a gyerekeink jövőjét?"

Nemzeti összefogás nélkül nincs esély a globális változásra.

Viszont a legtöbb ember máról holnapra ér és nem érdekli csak az, hogy neki meg legyen oldva a problémája.

"Az alvás lehetőségénél nagyobb trauma sose érje a gyereket. :)"

Ennél érzéketlenebb dolgot nem is mondhattál volna. Aki annak éli meg, aki mindennap sír otthon, hogy nem akar oviba menni, annak trauma. Olyan trauma, ami beépül. Akár elhiszed, akár nem. Neked is, nekem is, mindenkinek is a 3-4 éves korodig begyűjtött tapasztalatok az alapkövei a bizonyos szituációkban adott válaszoknak.

"Mellesleg itt mindenkinek nagy a szája, de tényleges összefogásra nincs képesség és meg lehet nézni, hogy például mi lett a tanártüntetések eredménye...."

Mert addig amíg a többség úgy gondolja, hogy "örüljünk hogy legalább van óvónő és ne nyissuk ki a szájunkat, hogy legyen a Katikák mellé egy plusz", addig nem is lesz. Egy normális országban, ahol látná a többség, hogy hova vezet, amit az oktatás lezüllesztése, már sokkal előbb felemelték volna a szavukat. Jól beidomította a népet a kormány, nem kell itt ugrálni, mert úgyse lesz semmi.

A tehetősebbje úgyis elviszi magániskolába a gyerekét, a többi meg le van szarva és lecsúszik.

A 1.5 órás alvásidőből a kisfiam a középső fél órát aludja át. Előtte csendben nézelődik, utána pedig engedik, hogy színezzen a maradék időben.

Meg is lepett, hogy ennyire rugalmasak az óvónők, csak itthon mesélte a kisfiam.