Van itt olyan, aki orokbe adta a babajat? Segitsen legyszives.

30 hetes kismama vagyok, amikor kiderult hogy babat varok, a parom azt mondta, nem akarja, ennek ellenere en megtartottam.

Veglegesen tegnap szakitottunk, azt hittem ennyi ev utan meg tudjuk egyutt oldani.

Segitsegem semmi nincs, sok tartozasom es hitelem van.

Akkor megis ugy gondoltam, hogy meg tudom oldani, mara viszont vilagosan latom hogy semmi segitsegem nincs, es valahogy eszembe sem jutott hogy a parom es en szetmegyunk, remeltem, hogy elojonnek benne az erzesek.

Nincs hol laknom, nincs kihez fordulnom, nincs munkam, semmirol fogalmam sincs, hogyan lesz.

Mit kell tudni az orokbeadasrol? Azonkivul, amit a neten olvasok rola. Engem a lelki resze erdekel.

30 hetes vagyok, es eddig csak egy kis zacsko ruhaja van, azt is ajandekba kaptam.

Semmije nincs meg. Napok ota ez jar a fejemben, hogy nagyon sok csalad van, aki nagyon vagyik babara, es mar evek ota uresen all nekik a babaszoba, varva arra, hogy vegre kapjanak egyet.

Remelem ir olyan is, aki nem lehurrog, hanem segit par szoval.

Nem tudom akkor lettem volna rosszabb ember, ha elvetetem, vagy most, ha odaadom egy szereto csaladnak, lelkiismeretem es buntudatommal elve egesz eletemben.

A semmi segitseget tenyleg ugy kell erteni, hogy nulla.

Nincs egy baratom se, a szuleim sem segitenek, sot, nem is engedik hogy hazamenjek a szakitas utan.

Mit tehetnek?