Kegyetlenség "elvenni" egy 5 éves átmeneti szobáját az apuka lakásában, amit alig használ, hogy az állandóan ott élő gyereknek legyen?

ma 11:36!

Miért gondolod, hogy a te életed a referencia és a követendő? Vagyis az a része, ahogy te aludtál? Nem, nem az. Az a normális, ha minden gyereknek saját tere van az otthonában és az apjánál otthon van. Előbb volt az otthona, mint a kérdezőnek. Ez ennyi.

Nekem minden válaszoló megoldási javaslatában van némi megfontolandó gondolat, a kérdező is meríthet ötleteket. Csak az nem szimpatikus, aki azon hőbörög, hogy minek kellett második gyerek. Egyetértek az előttem válaszolóval, az előző házasságból született kislány nem él velük életvitelszerűen, tehát semmilyen szempontból nem lehet a kérdező nézőpontjából első gyerekként tekinteni rá, pláne, hogy ő csak a most 6 hónapost szülte. Aki azt írta, hogy ha nincs mindemkinek külön szobája, akkor nem lett volna szabad gyereket vállalni, az azért erősen elveti a sulykot szerintem. Nem mindne ember éltelében a saját szoba a legnagyobb boldogság, vagy a szülők iránta érzett szeretetének és felelősségérzetének a kifejeződése. Pláne, hogy az albérlet midnneképpen átmeneti megoldás, és alapvetően két felnőtt és egy hat hünapos baba tök jól elfér egy ekkora lakásban MÉG, és igenis meg lehet oldani havi két hétvégére a nagylány ottlétét is, csak midnen félnek akarnia kell.

Aki elvált szülők gyermekeként írta, hogy ő is a nappaliban aludt mindig és nem jutott eszébe hisztizni ezen, csak azt erősítette meg, hogy ha mind az elvált szülők, mind a gyermek maga biztos az apa és az új feleség iránta való érzéseiben, akkor a nappaliban alvás nem fog többet jelenteni, mint hogy itt ezt tudják biztosítani neki tárgyi értelemben. Érzelmi szinten meg nyilván annyival többet, hogy a nappaliban alvás nem is lehet probléma.

Mi a leírtnál nagyobb,d e alapvetően kicsike házban lakunk, vagy két kis szobánk és egy nappalink. A 6 éves fiam és a 3 éves lányom emeletes ágyon alszanak egy szobában, játékosszekrényük közös, de vannak saját dobozaik, polcaik is, külön ruháskomódjuk. A kistetsvérük nyáron fog születni, egy jó darabig mellettünk fog aludni a mi hálónkban.

A fiam szeptemberben kezdi a sulit, a szobájukban külön tanulósarka lesz, és amíg egyikünk neki segít a leckében, addig másikunk a kislányunkra és a babára vigyáz ill. játszik a nappaliban, vagy kint lesz velük az udvaron. Máskor lehet leckét írni a teraszon, stb. stb. millió megoldás van, hogy senki ne érezze elhanyagolva magát vagy csökkentértékűnek csak azért, mert egy kisebb házban nem jut midnnekinek külön szoba.

Később lehet, hogy átmenetileg az lesz megoldás, hogy a nagyfiam megkapja a mi hálónkat, a kicsi pedig a középső gyermekkel osztozik egy darabig egy szobán, hosszú távon pedig házbővítésben gondolkodunk, mire kamaszok lesznek, akkor mindenkinek külön szobát, magunknak zárható ajtajó hálót tervezünk.

Amire ezzel ki akartam lyukadni, hogy nem kell feltétlenül már a kezdet kezdetétől 6 hónapos, de még 5 éves kortóls em külön-külön szobát biztosítani, akinek megadatik, az nagyon jó, akinek osztoznia kell, az meg abból tud sokat tanulni, a lényeg, hogy saját sarok, saját polc és saját holmija mindnekinek lehessen, de ez megoldható. Szerintem csak a nemi éréstől, kamaszkortól szükséges igazán a külön szoba, addig meg nyilván a kérdezőék sem ebben az albérletben akarnak maradni.

12:17

Miből gondolod, hogy referenciának vagy követendőnek írtam? Miből gondolod, hogy te meglátásod a normális követendő példa? ;)

Leírtam azt, hogy nálam hogy működött, mivel az előttem lévő válaszoló kiragadott valamit, ami aztán pici korrekcióra szorult: hogy a kislány szobája előbb volt, mint az új feleség és a 6 hónapos gyerek. Itt tettem hozzá, hogy elsiklott afelett, hogy nálunk is hasonló volt a helyzet.

Erre te máris beállítod azt, hogy én csakis azt fogadom el, amit mondok. Nem, nem. :-)

Illetve leírtam az én oldalamat, hogy lehessen látni, hogy ésszerű és megfelelő kommunikációval minden helyzetet meg lehet oldani sértődés nélkül.

Kérdező!

Nem rinyálni és hisztériázni kellene, hogy "jajj, akkor marad minden a régiben, alig férünk el brühühü", hanem tenni a jobbért, jelen esetben a nagyobbért!

Vedd észre, a lakás ahol éltek, 1 párnak van kitaláltva gyerek nélkül vagy egy egyedülállónak, aki aludni jár haza. 40 ezer, oké, de annyi is az értéke. Nem azért tegyük fel 80-90 ezer a többi lakás, mert ti olyan jól jártok jelenleg, hanem mert az élhetőbb. Ráadásul csak albérlet, nem életetek munkája, tessék jobbat keresni. Ott a ti szobátok is lehet tágasabb, a 2 gyereknek is lesz külön-külön normális méretű.

Vannak dolgok, amiken nem érdems spórolni: étel, cipő, egészség, a gyerekek oktatás, NORMÁLIS LAKHATÁS...

" Az a normális, ha minden gyereknek saját tere van az otthonában és az apjánál otthon van. Előbb volt az otthona, mint a kérdezőnek. Ez ennyi."

Nagyon büszke lehetsz magadra és erre a beszűkült látókörű gondolkodásodra! Lerí az írásodból, hogy még csak le sem sz*arod a kérdezőt, se a 6 hós közös babájukat, mintha ők nem is léteznének, ja és érezzék magukat kib*aszottul megtiszteltetve, amiért egyáltalán ott lakhatnak, hisz ők később jöttek csak.

Senkinek semmi joga megmondani, hogy kinek mikor lenne szabad és milyen lakásba gyereket vállalnia! Van saját tere az 5 évesnek a saját otthonában, ami az ANYJÁNÁL van! Persze, érezze otthon magát az apjánál is, feltétezem ott is ugyanúgy kinyithatja a hűtőt, nézheti a TV- stb, de az hogy havi 2 alkalom miatt külön szobát kéne fenntartani neki, úgy hogy ezáltal az életvitelszerűen ott lakó 6 hósnak nem lesz sajátja, az nonszensz! Nem arról van szó, hogy a földön kell aludnia, b*asszus. Mert sokan kb úgy csinálnak vagy úgy mintha többet nem mehetne oda a lány.

A gyerekszobában nem fér el egy heverő, plusz egy kiságy. Ahol most alszanak, szűkösen, de elfér egy franciaágy és egy kiságy plusz egy szekrény. Az miért nem jó megoldás, hogy a szülők beköltöznek a gyerekszobába egy akkora ágyra, ami elfér, a gyerekek pedig ketten megkapják a mostani gyerek-felnőtt szobát? Hiszen ahol elfér egy franciaágy plusz egy kiságy, ott elfér egy kiságy plusz gyerekágy és még marad is egy kis hely.

Arról a kislány továbbra sem tehet, hogy neki van annyira gondos anyukája, aki otthon egyszerre 2 szobát biztosít számára. Ennyi erővel ha anyuka vesz aranyláncot a kislánynak, apuka is ezt tervezni karácsonyra, akkor csak a kisebbiknek vesz, mert a nagyobbnak már vett anyuka...? Semmi, de semmi köze sem a kérdezőnek, sem a másik gyereknek, sem senkihez ahhoz, hogy otthon mi van a kislánynak, az apának egy dolga van: mindkettő gyereknek megadni minden, azonos szinten. Mert egyik gyereke sem felsőbbrendű, akkor sem, ha életvitelszerűen vele él az egyik a másik pedig nem. Ahhoz tényleg nincs köze, hogy anyuka otthon mit ad a gyereknek, mennyivel ad többet, mint amennyit ő tud a másik gyerekének. Az csak jó, ha minél többet!