Attól tartok, valami bajom van. Állandóan fiatalítom magam, úgy öltözködöm, mint 17 évesen (2X ennyi vagyok) és az akkori súlyomra is fogyasztom magam. Átmeneti állapot?

Nem írja senki, hogy nem érezhetnéd magad fiatalosan. Öltözködhetsz úgy, írhatsz emotionokat stb, fogyhatsz a régi súlyodra.

Ezek mind apróságok.

Akkor lenne gond, ha nem foglalkoznál a kislányaiddal.

Én még büszke is lennék a feleségemre, élettársamra, ha így adna magára...

Csak sajnos nincs 😔

Csak így tovább 😊

Én míg ugyan fiatal vagyok ehez ,de én is akarok felesíget minnél elöbb . Borászatot Határtetőn ,de akkor fölkíne adnom a' nemzetet majd ,ha ejünik ,hogy harcaba áljak és egy vagy kít évig háborúzzak ,hogy teljes legyen a' hazánk's újra dicsősíges !

És ha nem jövök vissza ? Ezen filózgatok mindig ,hogy mit válasszak .

Te biztos jó anya lehetel ! Nem baj az ,ha megmaradol gyereknek ,de emodzsikat ne rakj ,mert ráz tőlük a' hideg ...

15+15 az 30 meg 2 meg 2 az 4 akkór te 34 éves vagyol .

Vagy be kéne most akkor pálinkáznom ? Nemtom miért írom amúgy sok szöröncsít néked !

14/88 Maradok tisztelettel: Miska

Bár én még csak 23 éves vagyok, de azt hiszem, tudom mit érzel és nem kizárt, hogy a harmincas éveimben én is hasonló gondokkal fogok küszködni.

Nekem a valódi tinédzseréveim eléggé elcseszettek lettek, a gimiben sokan bántottak és nem volt túl sok barátom, szegényes társasági élettel bírtam. Úgyhogy én ennek tulajdonítom azt, hogy még mindig próbálok a lehető legfiatalosabb életmódú maradni, csak annyi felelősséget vállalva magamra, amennyit feltétlenül muszáj.

Mostanra már szerencsére összekaptam magam, lettek barátaim, haverjaim, szóval a gimi után sokkal jobban felpezsdült körülöttem az élet. Ezért igyekszem bepótolni mindent, ami akkor kimaradt. Én is szeretnék egy szeletet magamnak abból a laza, bulizós életmódból, amit tizenévesen kaphat meg az ember, ha minden jól megy neki.

Viszont olykor-olykor elfog a kétség, hogy vajon fogom -e egyáltalán valaha azt érezni, hogy "igen, ha utólag is, de most már kiéltem magam, ideje komolyabb üzemmódra váltani". Egyelőre ugyanis semmi esélyt nem látok rá, úgy érzem, hogy ha valaha is "megkomolyodnék", az olyan lenne, mintha "feladnám".