Ez az állapot/eredmény nem erőltetett?
Most egy példával élve, van egy átlag normál ember, teli van hibával, sikertelen, nem tud kommunikálni rendesen, belemegy helyzetekbe 1.nap meg mutatják neki vagyis kiosztják hogy mit kéne változtatni a testtartásán, hogyan tegyen gesztusokat, ezt már tudja az ember, 2.nap belemegy újra helyzetekbe ezeket szem előtt tartva, itt már mintha jobban figyelem középpontja lenne, tehát látszólag sikeres, viszont a kommunikációjával gond van mert mondjuk túlságosan negatív véleménnyel van, azt is megmondják neki, leszűri helyzetekből, hazamegy átgondolja következő nap már a testtartására figyelve, meg a kommunikációt figyelve nyomja a dolgokat, viszont következőben azt kapja hogy nincs humorérzéke, ezzel együtt is elküldik. ebből újra haza megy az ember átgondolja, utána néz hogy legyen humoros, ezt is begyakorolja, és következő alkalommal már a testtartásra kommunikációra humorérzékre figyelve adja magát.. de ez csak három tulajdonság, ezt is lehetne még bőviteni..
Ez az egész nem erőltetett ? Az eredmény egy olyan ember lesz, oké, jol manipulál meg szavak embere, elérte a célt, de nem érzi az ember hogy erőltetett az egész ? Na meg meddig lehet ezt csinálni ? És itt a környezete miatt változott.
válasza: válasza: válasza:"Na meg meddig lehet ezt csinálni?"
Minél tovább csinálod, annál természetesebben fog menni.
Persze lehet jönni a "maradj önmagad" szöveggel, de az embernek meg kell tanulnia kommunikálni, kiállni önmagáért.
válasza:Ez a helyzet nem világos. Hogy érted, hogy "teli van hibával, sikertelen"? Konkrétan miben? Mer nem mindegy, sok ember épp abból adódóan nem veszi észre a teljesen mellőzhető hiányosságait, hogy a saját erősségei és lelkesítő céljai foglalkoztatják. Legalábbis már azon a ponton, hogy sikeres valamiben, nem tudja elkönyvelni önmagát "sikertelenként", csak mert valamiben gyenge. Legalábbis konkrétan sok olyan emberrel találkoztam már, aki valamiben kiemelkedő, és az élet másik területén sikertelen.
Itt kérdéses, hogy a változásra hajló példaembert mi motiválja? Legalábbis mi motiválja annyira, hogy erőltetetten változzon. Ha motiválja valami, akkor szerintem teljesen érthető, másképp ez a példa a levegőben lebeg. Abból a szempontból egyetértek veled, hogyha az van, hogy mások mondogatják neked, hogy változz az életed számos területén, akkor a környezeted közben nem igazán tud jellemként tekinteni rád. Max. olyan emberek, akik nem ismernek.
Van akinek folyton változáskényszere van, amit önmagáért tesz természetesen és nem azért, hogy egy olyan környezete előtt felvágjon, akik már eleve másképp ismerték ki, mert ők erőltetettnek fogják érezni talán.
Meg az is egy másik szempont, amikor ezt nem ilyen "gépiesen" kezeled a változást, hanem eleve érzed magadon, hogy jót tesz, van értelme a célnak, és tulajdonképpen jól áll neked az, amit teszel.
Pl. Én nem tudnék olyan tulajdonságot magamra ölteni bármennyi próbálkozással, ha úgy érezném, hogy az nem áll jól nekem. Nem tudnék úgy gondolkodni semmi esetre sem, hogy ez valami "törvényszerű", "dogmatikus" hogy nekem olyannak kell lennem, miközben nem élem meg azt, hogy feldob és jól áll nekem. Ha valamit változtatnék magamért, azt nem unottan, vagy kényszeresen tenném!
Ez a változás terep hol történik? Munkahelyen? Valami tréningen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!