Ez annak az eredménye, hogy soha semmiért sem kellett megküzdenem?

19 éves lány vagyok, most érettségiztem (5 éves szakra mentem a gimibe). A felvételimet elb*sztam, az emelt kémia érettségimet rontottam el, így kevés pontom lett és nem vettek fel sehova. Újra szeretnék érettségizni, de ugyanaz játszódik le, mint tavaly. Sokat kellene tanulnom, de mindig eltöltöm az időt, nem tudok koncentrálni, ha le is ülök, nem csinálom teljes erőbedobással, hamar feladom. Vagy ha pl kijelölöm, hogy mondjuk egy órát tanulok akkor "még ezt a zenét meghallgatom", "még ezt, még ezt..." szindróma jön elő. A végén meg nézem az órát és "ááá, az az 5 perc úgysem számít már", és abbahagyom.

Be lett osztva, hogy az elméletet 3 részre osztva 3 hónap alatt bevágom. Már múlthét hétfő óta tanulnom kellene, és semmi. Eltöltöttem az időt, mindig elodáztam valamiért, pedig nincs is semmi különösebb dolgom, mert nem találok munkát (pedig keresek folyamatosan, minden nap küldözgetek önéletrajzokat), itthon vagyok egész nap, persze én viszem a komplett háztartást, de ez nem vesz el annyi időt hogy ne tudnék mellette tanulni. Az időm nagy része azzal megy el hogy "majd 2-től tanulok", aztán elmegy az idő, fél 3-kor veszem észre hogy már tanulnom kéne, akkor meg az a kifogás hogy "majd tanulok 3-tól, ez a fél óra még belefér", és így elúszik az időm.

Ugyanez történik, ha edzeni próbálok. Nem vagyok megelégedve az alakommal, van kis felesleg rajtam, de soha az életben nem sportoltam, anyáék nem járattak sehova. De sokszor belekezdek, csinálom 2-3 alkalommal, majd SZÓ SZERINT ELFELEJTEM a következő edzést, annyira eltöltöm az időmet netezéssel, filmezéssel, olvasással. Vagy ha már edzek, akkor is néha abbahagyom 5-10 perccel hamarabb, mert az már úgyse számít, 100 helyett csak 80 ismétlést csinálok, mert úgyse számít az a 20 már.

Vagy a másik verzió, ami sokszor történik az, hogy fel is adom magát az edzést, mert "minek" edzek, meg "fog a halál edzeni" gondolataim vannak, de közben meg tényleg nagyon elégedetlen vagyok az alakommal, eléggé önbizalom hiányos vagyok emiatt, rengeteg ruhát azért nem tudok felvenni, mert nincs olyan szép, "mutogatni való" alakom. Pl egy rövidebb (de nem mini) szoknyát nem merek/akarok/szeretek felvenni, mert vastag, hájas combjaim vannak, de közben annyira szeretnék én is csinosan öltözni. Ennek ellenére mindig feladom.

Én arra gyanakszom, hogy azért vagyok ennyire akarat gyenge, mert sosem kellett semmiért megküzdenem. Elég jó eszű gyerek vagyok, az általános és középiskolában alig tanultam. A középszintű érettségikre és 2 nyelvvizsgára is úgy mentem be, hogy előtte való nap olvasgattam kicsit a tananyagot, egyébként SEMMIT sem készültem rájuk, és így is 85% fölötti eredményeim lettek. Sosem kellett megerőltetnem magam, hogy jó eredményeim legyenek, sosem kellett kitartónak lennem, mert alapból rámragadt a tanulnivaló, így nem kellett tennem értük kvázi semmit. Persze, szerencsés vagyok, amiért könnyen tanulok, de most úgy érzem, hogy nagyon el vagyok cseszve emiatt.

Mit tudnék tenni, hogy megváltozzak? Tudna valaki valami tippet adni, hogy fokozatosan hogy tudnék kitartóvá válni, és tenni is a céljaimért, nem csak eltölteni az időmet? Vagy a vasszigort kellene alkalmaznom?

19/L