Kegyetlenség "elvenni" egy 5 éves átmeneti szobáját az apuka lakásában, amit alig használ, hogy az állandóan ott élő gyereknek legyen?

A háló se, mert akkora, hogy két ember állva nem fér el egymás mellett.

A nappali pedig amerikai konyhás, és teljesen befoglalja a nyitott kanapé.

Gondolom, akkora lehet a kecó, mint nálunk a nappali (30 nm). Ja, és nincs ajtó.

Ennyire pici lakásba gyereket vállalni...? Amikor a kisebb ovis lesz, már hárman se fognak elférni. Plusz ott lesz a nagy, akinek leckét kell írnia, pihenni, vagy tévézni szeretne. Akkor meg nyomatják az álszent dumát, hogy játsszon szépen a kicsivel, adja oda a dolgait, mert testvérek.

Elvált szülők gyereke vagyok, anyumnál maradtam. Ott volt saját szobám.

Apámnál és feleségénél nem volt szobám, hanem a nappaliban aludtam. Sőt, van egy hétvégi házunk (apai részről, amihez semmi köze nem volt az új feleségnek, mivel még apám szülei építették, amikor apám se létezett még hírből se), ahol van egy háló, ahol alapvetően születésem óta aludtam, mikor ott voltunk. Aztán amikor hárman mentünk le (apám, felesége és én), akkor ők aludtak a hálóban (két ágy), én a nappaliban. Persze, ki lehetett volna rakni a nappali padlójára matracot, aztán alhattak volna ott, én meg a szobában, de eszembe se jutott ezen agonizálni, pedig én se voltam kamasz ekkor még, plusz mindig ott töltöttem az időt x éve. Az aktuális ruháim meg bőröndben, mivel 2 napra mentem. :-D Bennem ez nem keltett semmilyen rossz érzés sosem, mivel otthon, ismétlem otthon volt mindenem. Nem éreztem magam kitúrva.

Ugyanúgy nyúlhattam a hűtőbe, bekapcsolhattam a tv-t, mehettem ide-oda a lakásban, mintha otthon lennék, de ahol nem életvitelszerűen laktam, ott nem akartam szobát. Minek, hogy porosodjon? Havi 4 napért? Nevetséges.

Most apámnak már új felesége van, illetve a régitől van még egy gyereke (jó, ebbe ne menjünk bele :D), és apám lakásában se nekem, se az új gyereknek nincs saját szobája. Nappali. Minek legyen? Ennek ellenére hív minket, azt csinálunk, amit akarunk ott is, de nem tart fent nekünk szobát. Ő lakik itt és az új feleség, akinek amúgy van egy lánya... akinek szintén nincs ott szobája. :D Biztos nagyon elferdültek lehetünk, hogy egyikünknek sem jut eszébe ezen hisztizni.

Kamaszként pedig jobb dolgom is volt annál hétvégén, semmint hogy apámmal legyek vagy otthon.

Ha úgy alakult volna, hogy apámnak kell nevelnie engem tovább, akkor adott helyzetet megoldotta volna. Legideálisabb és legbékésebb helyzetben persze lehetne, hogy 1) szülő háló 2) idősebb gyerek szoba 3) kisebb gyerek szoba 4) nappali. De sose várnám el, hogy esetleg a gyerekemnek legyen ott szobája, ahol nem lakik, nem él.

Kapaszkodjatok meg! A nagyszüleim házában sincs és nem is volt saját szobám, pedig rengeteg időt töltöttem ott. Kiskoromban abban a szobában aludtam, ahol a mamám, most pedig ott, ami először apám gyerekszobája volt, majd később dédim szobája. Most pedig igazából... Egy szoba, ahol ha vendég jön, ott alszik. Nincsenek ott cuccaim, pedig volt, hogy heteket aludtam ott. Akkor levittem minden ruhám, cuccom, volt egy szekrény, amibe befért, majd hazahoztam mindent, amikor indultam el. Pedig aztán otthon érzem magam ott is. Még fogkefém is van a fürdőben! :D Ha kell, kifoszthatnám a hűtőt (nem csinálok ilyet), hívhatok oda ismerőst, akár fetrenghetek a földön is, ha jól esik.

Kicsit nonszensznek érzem, hogy azt várjátok a kérdezőtől, hogy ne szüljön, mert nem fér el még egy gyerek a "meglévő" mellé, aki nem él ott, csak havi 4 napot tölt el. Jézusom. A szülők elváltak - a gyereknek az anyjánál van szobája.

Viszont a gyerek kicsi, és még nem érti, hogy wtf, és valszeg az anyja is hergeli. Én elég whocares típusú gyerek voltam, nem igazán érintettek meg ilyen földi dolgok :D Szerintem amíg kicsi, alhatna a kisszobában, valami emeletes megoldással a másik gyerekkel, stb. Esetleg válasszatok vele együtt szobaszínt (ha esetleg festeni akarjátok) vagy játékokat együtt bele, hogy érezze, ő is részese. Persze, olyan opciókat mutass neki, amiket te választottál és akkor ő választhat a jó megoldások közül. :D Amint nagyobb lesz, szerintem nem fogja ezt igényelni, és a nappalit is elfogadja, illetve akkor már jobban el lehet neki magyarázni a dolgokat, hogy a testvérének is kell szoba. Még azt sem tartom egyébként muszájnak, hogy ha vennétek egy nagyobb lakást, akkor ott legyen a nagynak egy szobája. Nem igazán érzem, hogy 4 ott töltött nap megadná erre az indokot. Esetleg lehetne neki valahol egy kis szekrénye, ahol a játékai vannak, stb.

Úgyhogy nem, nem kegyetlenség. Az anyukának nem kéne ezen hisztizni. Az enyém se tette sose, meg se fordult a fejében, pedig mindent megtenne értem - és ehhez hozzátartozik, hogy nem mondvacsinált hisztirohamokkal terrorizálta a fiatal lelkemet.

Kérdező hány nm-esek a hálók? Hányszor hány méter?

Ennyire nem lehet benne rendezkedni?

Ha még követed a kérdést, írd már le, hátha lesz valakinek valami ötlete.

De itt senki nem azt javasolja, hogy saját szobája legyen ott a gyereknek, legalàbbis a nappali paramétereinek ismertetése óta semmiképp, hanem az emeletes ágyat vagy a nappaliban külön zúg kialakítását (pl saját fotelágy amit lehet fotelnek használ i), kis polc a játékoknak, a gyereknek kedves képek kirakása.

Legalábbis én vagyok az egyik fő érvelő az úgymond másik oldalon, de egyszer sem írtam, hogy a baba a szülőkkel maradjon, a nagylány meg egyedül a gyerekszobában, ilyet amúgy senki nem tanácsolt a vita kezdete óta.

"Csakhogy itt nem arról van szó, hogy sosem volt az apjánál szobája a kislánynak. Volt (szerencsére van/lesz), amit aztán hosszú évek után el akartak tőle venni, pedig nyilván már kötődik hozzá. Ráadásul 5 évesen már felfogja ám, hogy ő még az új nőnél és a tesónál is előbb volt itt, mégis őt paterolják ki egy mini nappali kanapéjára, ami ráadásul átjáróház is, mert nem külön helyiség."

Mint írtam, a hétvégi házban, ahol minden nyaramat töltöttem - sőt még voltunk ott nyár időszakán túl is, tehát rengeteget voltam ott -, volt egy szoba, ahol kiskorom óta ott voltak a ceruzáim, könyveim, gyerekkori takaróm, plüssök, játékok és az ágyam. Ekkor természetesen nem volt még itt az új feleség. Amikor már ő volt apámmal, és hárman mentünk le, ők voltak a szobában, én pedig a nappaliban. Többet voltunk ebben a házban hárman, mint a saját lakásukban.

Tehát de, volt szobám, ahova még anyumat is tudtam kötni, mert rengeteget volt ott ő is kiskoromban, a nagyszüleimet is, majd... apám felesége "elvette" a szobám. Amikor ők ott voltak, be se mentem oda. Nem azért, mert rám szóltak, vagy bármi, hanem felfogtam, hogy ott alszanak, ott vannak a ruháik. Amikor a féltestvérem megszületett, ők hárman voltak bent, én a nappaliban, ami egyszerre volt a konyha és az étkező is. Ha valaki kinyitotta a hűtőt, telibe zúdult rám a fény. Mit tettem? Befordultam a másik irányba, aludtam tovább.

Szintén nem voltam tőle szétesve, pedig én már rég ott voltam abban a házban, amikor se az új feleség, se a gyerek nem létezett számunkra.

Most már én is lejárok a házba (felnőtt vagyok) és ott alszom, ahol akarok. Ha többen vagyunk lent, úgy rendezkedünk be, ahogy a legkényelmesebb. Senki se lett lelki sérült.

Mi az, hogy "vállaltak második gyereket"? Az megvan, hogy a kérdezőnek ez az első gyereke? És az, hogy az 5 éves nem velük él?! Szóval nem második gyereket vállaltak egy kis lakásba, azért van különbség!

Persze, jó ötlet az emeletes ágy, HA megoldható, de nekem ott felmerül a kérdés, hogy ha a 6 hós baba mondjuk felsír az éjszaka közepén, akár többször is, akkor azt mennyire fogja díjazni a felette alvó kislány..? Akkor meg azon menne a hiszti, hogy ő nem tud aludni, mert sír a kistesó. Szinte biztos vagyok benne, h akkor meg ez lenne a probléma, főleg hogy a kisasszony már most is hisztizik a semmin. Neki nem az a lényeg, h az apukájával lehessen, hanem hogy legyen szoba fenntartva egy olyan lakásba, ahol havi 2x van. Azért ez elég durva.

Tehát, mint mondtam részben jó megoldás az emeletes ágy, de itt jó néhányan leszólták a kérdezőéket, hogy minek ekkora lakásba szülni és közölték velük, hogy hát pofon egyszerű a dolog: költözzenek nagyobba. Azért a pofám leszakad, h némelyek megengedik maguknak azt, hogy más pénztárcájával rendelkezzenek. Ha ők még jól elvannak ebben a lakásban, amit nagyon jó árban bérelnek, akkor miért kéne az egész életüket felforgatni egy költözéssel? Ja, mert az 5 éves nyafog, hogy ő nem bír ki havi 2-3 napot a kanapén? Ezért a kérdezőék verjék magukat plusz költségbe, csak h olyan helyre költözhessenek, ahol lesz +1 szoba, havi 2 alkalom miatt fenntartva?!

Mi speciel 50 nm2-ert bérlünk 130 ezerért! Nem tudom hol laknak a kérdezőék, de egy 55-60 nm-es lakás nekik is kellene, ha a kislány óhaját kívánják szem előtt tartani és olyan lakást bérelni, amiben neki is van külön szobája. És egy ekkora lakást 100ezer alatt találni szerintem egyenlő a lehetetlennel. Pesten meg 150 alatt kb. Tehát szerintetek rendben van az, hogy ők fizessenek havi minimum 60ezerrel többet, mert az 5 éves hisztigép nem tud a kanapén aludni?? És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nagyobb lakás, magasabb rezsi stb.

Nem is biztos, hogy nem tehetik meg anyagilag, szimplán lehet, hogy spórolnak pl egy saját lakásra azzal, hogy havi 40-et fizetnek csak 100-120 helyett. Ehhez senkinek semmi köze.

A másik nagy ötlet, hogy hát egyértelmű, hogy a kérdezőnek és az apukának kéne a nappaliba kicuccolni, szintén borítva az eddigi megszokott kis rendszerüket, mert hát az 5 éves mindenkitől előrébb való.. Eleve a nappali NEM hálószoba. Néha ott lehet aludni azzal nincs gond (már akinek ugye..), de állandóan nem. Továbbá a kérdező leírta, hogy nem is alkalmas erre a nappali. De megint mindenki le van tojva jó magasról, a lényeg hogy a kérdezőék érezzék kényelmetlenül magukat a saját lakásukban és az 5 évesnek legyen meg az akarata, aki továbbra is havi 3 napot van ott.

Hát, no komment az egész, de tényleg.

Szerintem is gusztustalan dolog más gyerekvállalását kritizálni.

És szerintem sincs a gyakorlatban akkora egyet nem értés a kommentelők között.

Kicsit a kérdésfeltevés is megosztó "kegyetlenség-e", mert szinte felhívás ítélkezésre.

Összességében csomó jó javaslat és szempont lett itt!

Aki itt a pici làny jogaiért harcol, az nagyon szimpi, még ha szét is nullázza az összes vàlaszomat 😂

Viszont nem tudom, hányan nevelnek itt gyereket, mert sokan úgy írnak, mintha örökre kellene megoldás. Viszont a gyerek meg nem ilyen dolog. Hónaponta, félévente, évente új szükségletek vannak. Nálunk már írtam, hogy szintén van egy szobája a féltesónak, ágya, szekrényei vannak ott. Jóval nagyobb helyiség mondjuk. Az én 4 hónapos lányom még sose volt abban a szobában... nem mert nem védem az érdekeit, hanem mert ilyen korú gyerek általában ott van, ahol a szülő. Hogy pihenőszékben, hordozóban vagy a földre tett pokrócon, az szülőnként változó, de sem én sem akármelyik ismerősöm alapvetően nem magunktól kétajtónyira tartjuk a csecsemőt. Ha meg már totyorog, akkor végkèpp nem díjazza egyik se, ha bezárják.

Több év múlva lesz csak probléma, kérdés, hogy a másiknak nagyobb a birodalma vagy neki, és akkor származhat már hátránya is abból ha a "területe" túl kicsi.

Addig meg ezer dolog változhat a családban.

Most az a gond, hogy a nagy megbántódott, félreértette. Lehet hogy az anyja is hergeli, bár ha ilyen mófon játszik a saját gyereke érzelmeivel, lelke rajta.

Lehet, hogy nem jól kommunikáltak a gyerekkel. Pl árulkodó jel, hogy a párja összeveszett a kérdezővel, vagyis köztük sem volt egyetértés.

Több rugalmasság kellene, kellett volna, valamilyen jelét adni, hogy a kislány problémáját, szívfájását is megértik. Erre itt egy csomó ötletet kaptak.

Szóval részemről lezárom itt a beszèlgetést, de érdekes és hasznos volt szerintem.