Tényleg annyira boldogok vagytok, mint amennyire annak "kell" lennie egy anyának?

Ez így nem igaz nálam sem, de sokkal jobban egyben vagyok, mint a gyerekek előtt. Lehet most értem abba a korba? Nem hiszem, így kerek az egész. Dolgozom, este a srácokat töltöm fel - vagy kiabálom ki magamból a dühömet a konyhából, hogy ne törjem le őket teljesen, de csillapodjon a helyzet is - attól függ milyen napunk van. Ma például az agyvérzés kerülgetett és a nagyobb fiammal nagyon összevesztem. Volt már ilyen, meg boldog anyaság is. Mintha így lenne egyensúlyban? Imádom, ha okosak, szépek, ha olyan igazi gyerekek, de ki is borítanak és rendet teszek, vagy megbolondulok :) Inkább rendet teszek, ahogy tudok, sajnos nem olvastam rózsaszín marhaságokat eleget, kicsit katonásabb a helyzet nálunk így. Nekünk csak kettő fiú van, a harmadikat még nem döntöttük el tutira és addig ameddig bizonytalan, inkább nem. 1,5 év van a fiaim között, brutálisan sok energiájuk van és az érdeklődésük sem beszűkült, ezer inger éri őket és itthon is kiharcolják maguknak. A nekik szánt játékokkal nem lehet elbolondítani egyiket sem. A bölcsiovi unalmas könyv a nagypapához, a kerthez, az apjukhoz meg a hobbijaihoz képest. Gondolod mi megy itthon hétköznap, amikor csak én vagyok meg az ovi előtte. Vagy estig járom velük a szökőkutakat, a hidakat, a hajókat, vagy főzök, ezt azt leosztva sikálok és pakolok pakolok pakolok. Na ezt nem viselem túl jól sajnos. Annyira nem élem ki benne magam. Hogy ne érezzem, hogy nem változtatnék semmin, beiratkoztam másoddiplomára, olyanra, ami nem kötelező, nem ronthat a karrieremen sem, ha nem végzem el (már csak kicsi van hátra) és szintlépésre hajtok a munkámban is. Ehhez viszont nagyon nagy energiát erőt ad a család, hogy gyerekeim vannak, hogy kerek a háttér. Az anyaságot nem tudom csodaként megélni, de itt megjelenik, hogy mennyi energiám van magamra, ha az állandó pakolást kell kiváltanom valamivel :D Meg hát ugye ha a srácok befejezik a kérdezést és bealszanak a mesére, vagy reggel lerohannak kakaóért, az egy radír a délutáni zizire. Az olyan jó, de nem adom fel mellette a saját részemet, nem engedem ezt a változtatnék szívesen érzést bejönni. Azt csinálom mellettük is, ami vitt előre, így jó anyának lenni kiabálni meg mesélni is. A mosogatógép viszont óriási találmány! Azt sokkal előbb beszereztem volna, ha van helyem a konyhában.