Anyukák, boldogok vagytok a házasságotokban/párkapcsolatokban?

Én igen. Boldogabbnak mondanám magam, mint gyerek előtt, mert most az életünk már úgy érzem, teljes (csak egyet szeretnénk), családdá értünk hárman. A problémáimból sokkal több lenne, ha a férjem nem lenne itt nekem testileg és lelkileg is.

Sokkal nehezebbnek képzeltem az első félévet gyerekkel, mint ami végül lett. És azt hittem, sokkal nehezebben megy majd nekem (hormonálisan) nőnek maradni és egyéniségnek maradni, hogy a férjem is partnerként tudjon kezelni. De ő csodás ember, nem csalódtam benne a gyerekvállalásunk után sem.

Igen, boldog vagyok. A férjem pont úgy viselkedik apaként, ahogy előzetesen gondoltam, hogy fog: imádja a lányát, foglalkozik is vele, pelenkázza, fürdeti, öltözteti, bármit megcsinál, simán rá lehet bízni stb. Velem is ugyanúgy törődik, mint régen, persze én is vele, odafigyelünk egymásra. Minden nap érezteti, milyen jó nő vagyok szerinte :)

Amit annyit mondogatnak, hogy a gyerek születésével mekkora válságba kerül a kapcsolat, meg tönkremegy, abból semmit nem érzékeltünk, ugyanolyan jól megvagyunk, mint a lányunk születése előtt. 1 éves múlt a kislányunk, nem is volt semmi gond a születése óta, se a terhesség alatt.