Mai világban miért olyan nagy mumus az ismerkedésben párkapcsolatokban az anyuka?

Mások lettek a szokások, elvárások. Nézd meg, régebben pl a fiús család vett házat a fiatal párnak (ezt halottam) plusz akkor olyan volt a berendezkedési norma. Ma más.

Szerintem abból fakad, hogy sokan azt hiszik, ha valaki 25 (na jó ez még talán oké) de ha már 30 évesen is még anyukára van rászorulva, az hogy fogja a saját családjának a szükségleteit ellátni? Sokan gondolnak erre vagy arra hogy kényelmesebb "anyu kicsi fiaként " az élet, hogy van aki főz mos takarít beágyaz kiszolgál, mintha magának kéne megcsinálni. És őszintén, nőként nem vágyok arra hogy a párom anyja legyek, szerintem sokan így vannak vele. Személy szerint nem ítélnék el emiatt egy pasit se, de ha nem látnám, hogy hajlandó leszállni anyuka szoknyájáról, akkor erőteljesen elgondolkodnék, akarom-e a dolgot.

Na meg persze egy PÁRkapcsolat a párról szól, nem anyukáról. Akik lássuk be, legalábbis a többség úgyis mindenbe beleszólna, mert hát hiába felnőtt akkor is az ő kicsi lánya kicsi fia. És ez akkor a legrosszabb, ha nem tudja elfogadni, hogy felnőtt. Szerintem ez az oka.

Nem tudom, milyen "régi világ"-ra gondolsz, de az a sok anyós vicc nem véletlenül alakult ki a régi világban.

De mindegy is, ma ma van.

Mert anyukák elfelejtenek normálisan hozzáállni ahhoz, hogy a kisfiuk felnőtt...

Pl az én anyósóm se tudja elviselni ha valamelyik fiának párja van. Nekünk már gyerekünk is van, kb 10kmre lakunk, de mai napig hívja, hogy menjen haza ebédelni, füvet vágni, ezt azt csinálni. Pl ha segíteni kell megértem, de hogy enni...

Nekem mostani anyósjelölttel teljesen jó a viszonyom. Egy imádnivaló nő. Mindenben segít és mellettünk van. Párom még náluk lakik, mivel egyetemista, és így egyszerűbb, mert csak alkalmi munkákat vállal, így jobban megy neki a tanulás, ami nem egyszerű azon a szakon, amin van. De semmi gond nem volt a szüleivel, tényleg rendes emberek.

Ellenben volt olyan exem, akinél anyósjelölt messze nem volt ilyen kedves. Ott tett keresztbe, ahol tudott. Én voltam a gonosz behatoló, aki meg akarta rontani a pici fiát. Na, ezért van az a nagy ellenszenv sok esetben. Nem mindenki reagál jól arra, hogy a pici fiacskájának más nő is van az életében. Pedig nem vagyok egy romlott nőszemély. Szeretek főzni, dolgozom, és elkényeztetem aktuális páromat (kaja, sör, közös programok, amikbe én is jócskán beleadok...stb).

En egy régi, többgenerációs családban nőttem fel.

Megvolt a maga szépsége, de rengeteg játszma ment nap mint nap.

Apu nem tudott leválni a szüleiről. Mindig ment a vita. A nagyim csodás nagymama volt, de anyósnak szörnyeteg. Ő is együtt élt a dédimmel, de csupán 10 évig. Nagyim nem hatvanasként halt meg, hanem 86 évesen.

Csak azért működött mindez, mert anyu rettentő önbizalomhiányos volt, a nagyim ott törölte bele a lábát, ahol akarta. Viszont ez a szülői kapcsolatoknak is betett.

Mi se tudtuk tisztelni anyut vagy aput, miután végignéztük, ahogy a nagyszülők úgy beszélnek velük, mint két hülyegyerekkel.

Rossz tapasztalatok.

Egyébként régen is voltak mumus anyukák, például anyai nagyanyám is mumus típus, vele csak távolról lehet jóban lenni.